petheoattila

2010-12-08T16:26:00.002+01:00

A választások éve

II. rész
A parlamenti választások

A júniusi parlamenti választások eredményeit sokan megjósolták, de azt senki sem gondolta volna, hogy az egyetlen felvidéki magyar párt nem jut be a parlamentbe. Az előjeleket ugyanis a döntéshozók nem vették komolyan, vagy ha igen, akkor túl kényelmesek voltak ahhoz, hogy cselekedjenek a győzelem érdekében. Amikor az egyik általam etalonnak tartott, országos tekintélyű járási vezetőnek jeleztem, hogy a magyar szavazatainkért is harcba szálló, közülünk kivált párt jobban dolgozik illetve, hogy a kampányban leköröz bennünket, akkor csak legyintett rá. Mikor azzal hívtam az országos vezetőket, hogy Komáromban baj lehet, hiszen a Most rendezvényei tömegeket mozgatnak, mi meg nem vagyunk sehol, akkor azt a választ kaptam, hogy várjam csak meg a dunaszerdahelyi rendezvényünket. A DAC stadionban aztán összegyűlt annyi ember, hogy az újra megengedte a vezetőknek, hogy hátradőljenek és hagyják tovább döcögni a szekeret. A kampánystratégák pedig dolgoztak az MKP-ben. Arra élezték ki az egész kampányt, ami sajnos nem jelentett jövőképet a választóknak. Egyetlen olyan dolgot sikerült kitalálniuk a kampány vezetésével fizetésért foglalkozó embereknek, ami szerintük kellőképpen mobilizálhat, hogy a nemzeti színeinket lobogtassuk. Semmi kreativitás, semmi határozott üzenet. A párt minden téren átadta a kezdeményezést a konkurens, magát szlovák-magyar erőként definiáló pártnak, akik mögött pénz és ötlet tolongott azért, hogy hatalomra juttassák embereiket. A komáromi kampányzáró rendezvény 3-4000 embert vonzott, ami egy ekkora térben nevetségesen kevésnek hatott. Rosszul megválasztott helyszín, kapkodás, hibásan meghívott előadók, a rendezvény hiányos propagálása vezetett a kampányzáró bukásához. Az természetesen újra kérdéseket vethet fel, hogy pártunk prominensei által választott rendezvényszervezők ezer szállal, többek között egzisztenciálisan is kötődnek a Most egyik, a parlamentbe is bejutott képviselőjéhez. Ergo, a köztudottan az ellenfél egyik legalattomosabb politikusához szorosan kötődő rendezvényszervező vezényelte az MKP kampányát. Ha más nem, ez a tény is azonnali kérdéseket kellett volna, hogy felvessen azokban, akik csendben szemlélték, hogy ezek az emberek az MKP egész kampányának alakításában, a stratégiai kampányelemek kiválasztásában részt vettek
A választásokat elvesztettük. A Bugár Béla nevével fémjelzett Most bejutott a szlovák parlamentbe.
A pártban csend lett. Senki nem tárgyalt nyíltan a hibákról, nem kerestek felelősöket. Ezt a helyzetet már megtapasztalhattuk 2006 után is, hiszen nem volt a pártban hivatalos álláspont a kormányon töltött időről. Nem értékelte senki, hogy mennyit hozott ez a magyar közösségnek és hallgattak arról, hogy egyes egyének mennyit profitáltak a nyolc kormányon töltött évből. A parlamenti választásokat lassú, ám biztos belső mozgások követték. Nem volt járás, amely győztesként jött volna ki a parlamenti választásokból. A tagság csendben, de fejeket és váltást követelt.
Új országos elnökséget választott a párt és elkezdett az önkormányzati választásokra készülni. Közben azzal a ténnyel kellett szembenéznünk, hogy olyan emberek tömkelege van még a Magyar Koalíció Pártján belül, aki a Most nevű formáció embereként, megbízásból, vagy önszorgalomból az MKP bomlasztására maradt köztünk. Lassan közeledtek azonban a önkormányzati jelölő gyűlések és ezzel Komáromban az a helyzet, amikor el kellett, hogy váljon a sz.r a víztől.

A következő részben a komáromi önkormányzati választásokról és előzményeiről szólok majd, illetve természetesen kitérek arra is, hogy az MKP múltját határozottan el kell választani a jelentől és sokunk reményei szerint a párt jövőjétől is. A mai országos elnök személye lehet erre az előrelépésre, korszakváltásra meglátásom szerint a garancia.

2010-12-07T09:59:00.002+01:00

A választások éve

I. rész
Útban a parlamenti választások felé

Ahogy azt korábban felvezettem, igyekszem egy rövid elemzést írni a 2010-es komáromi önkormányzati választásokról. Előfordulhat, hogy ketté kell választanom a történtek elemzését, hiszen maga az idei év is sok olyan tanulsággal szolgál, ami nagyban hozzájárult a mostani eredményhez. Előre szeretném bocsátani, hogy elemzésem célja nem a kritizálás, hanem az építkezés.

2010 elején harc indult a párton belül, hogy egyesek minél jobb pozíciókat szerezzenek maguknak a júniusi parlamenti választásokra. Az MKP-t zilált állapotban érte az év, hiszen a megyei választások sikere újra azt hitette el a felső vezetéssel, hogy minden a legnagyobb rendben van és, hogy az újdonsült liberális szlovák-magyar formáció nem jelenthet veszélyt a magyar érdekképviseletre, nem utolsó sorban a párt felső tagjainak parlamenti székére. Tévedtek. A rendszerváltoztatás óta eltelt húsz esztendő megújulásra képtelenné tette az MKP politikáját és politikusait. A jelöltállító gyűlésekben kódolva volt a baj, hiszen például a Komáromi járásban azok kerekedtek felül egyes „nagysúlyú” alapszervezeteken belül, aki hírvivőként, egyéni érdekeik érdekében, gazdasági javak reményében már a másik, távolról sem jobbközép, szlovák-magyar pártot kezdték szolgálni. Utólag is jól nyomon követhető, hogy az MKP felső vezetése mennyire félvállról vette az alulról jövő impulzusokat és a megyei választások történéseit. Komáromban például meghagyták alapszervezeti elnöknek Andruskó Imrét, azt az embert, aki egy másik párt jelöltje mellett kampányolt fizetett politikai hirdetésben a Delta hetilapban. Ez a tett a politikai életben, de egy hétközi sörmeccsen sem elnézhető. Hogy ne politikából vett példával éljek: egy csapat sem tűrheti, ha a csapatkapitánya saját kapujába rugdossa a gólokat. Az ilyen játékost kirúgják az öltözőből, mert mindenki tudja, hogy a következő meccseket is el fogja adni. Egy szó, mint száz ilyen és ehhez hasonló embereket a saját öltözőnkben hagyta a párt vezérkara.
A tavasszal a járás is döntött a képviselői sorrendről. Boldogult Basternák László járási elnökként szűk mozgásteret kapott, hiszen óriási nyomás nehezedett rá Bastrnák Tiborékkal kollaboráló és a háttérből irányított, jórészt megélhetési csapat irányából. Az országos grémium választási listát állított, ahol járásunk jelöltjei tulajdonképpen a járási MKP elnök-jogos-kivételével a befutótól távoli helyeket kaptak.
A parlamenti választások kampánya kezdetét vette. Komáromban illogikusnak tetszett, hogy hat MKP jelölt kampányolt együtt, annak ellenére, hogy a választópolgár csupán négy nevet karikázhatott. Itt is érdekes maradt a helyzet, mert a megélhetésiek bűvköréhez tartozó levitézlett megyei intézményvezető Fehér Csaba, egyszer csak kijelentette, hogy nem kíván ebben a közös játékban részt venni, nem kíván kampányolni a felállt csapattal. Elismerendő, ám kérdéseket felvető módon ennek ellenére sok karikát kapott.
A parlamenti választások kampánya döcögősen indult. Sokan egy hangsúlyosabb, pörgősebb kampányt hiányoltak, ám a kampány minőségére tett megjegyzéseket, észrevételeket a felső vezetés néhány tagja személyes sértésként kezelte.

2010-12-02T09:06:00.003+01:00

Az elmúlt két hónapban tudatosan álltam le a bejegyzéseimmel. Érdekes kampányon vagyunk túl.
Azt gondolom, hogy az elmúlt hetek megmutatták, hogy megújulva és megtisztulva a komáromi MKP sokra képes. Olyan kampányt sikerült összehoznunk a városban, ami azt gondolom reménnyel tölthet el bennünket. A képviselő jelöltek dolgoztak és jó volt együtt lenni. Végre!
A jövő héten feltétlenül jelentkezem egy elemzéssel, ami a választásokról szól, hiszen rendkívül jó tapasztalatokat szereztünk, a magam részéről pedig sokat tanultam az eltelt időszakban.
Nekem nem sikerült bejutnom az önkormányzatba, de azt gondolom, hogy nem ezen múlik az, hogy teszek e a továbbiakban is a városért, vagy sem. Egyébként az eltelt évekhez képest sokkal jobb közegre számítok, ami a város vezetése és a polgárok közötti viszonyt illeti.

2010-10-03T20:32:00.000+02:00

Egyház és közösség

A Prudentia Társulás október 2-án a komáromi Duna Mente Múzeum dísztermében Egyház és közösség címmel konferenciát szervezett a felvidéki magyar katolikusokat érintő mindennapi kérdésekről. A konferencia társszervezői a Pázmaneum Társulás és az Egy Jobb Komáromért polgári kezdeményezés voltak. A rendezvényt a Szülőföld Alap támogatta
A megjelenteket Mgr. Petheő Attila, a Prudentia Társulás vezetője és Ing. Stubendek László, a Csemadok Komáromi Városi Szervezetének elnöke köszöntötte. Elek László atya előadásának anyagát írásban küldte el, mivel bérmáláson kellett részt vennie az izsai egyházközségben.

Elsőként Mgr. Farkas Zsolt, garamkövesdi lelkiatya, a Jópásztor Alapítvány elnöke tartotta meg előadását Keresztény fiatalok a nemzet szolgálatában címmel. Felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy a média sok esetben mellékvágányra terelik a fiatalokat és nem az alapvető erkölcs és keresztény értékrendek fontosságát hangsúlyozzák ki. A modern korban sokan összekeverik a szabadságot a szabados életmóddal is, amely a közerkölcs és a keresztény szellemiség elhagyásához vezethet. Az előadó kiemelte az oktatás szerepét is a helyes nemzeti értékek nevelésének szempontjából
Második előadóként Dr. Szalay György a Bencés rend közösségi tevékenységéről és restitúciós igényeiről szólt. Előadásának első részében bemutatta a komáromi bencés közösséget. Az ún. bársonyos fordulat után 1993-ban lehetőség adódott az egyházi ingatlanok visszaszerzésére. A sors fintora, hogy Szlovákiában 95%-ban visszakerültek az elkobzott tulajdonok az egyházhoz, de a maradék 5%, amely ép a magyar szerzetesi ingatlanokról szól még mindig az államé. Reményét fejezte ki az előadó, hogy hamarosan a véglegesen felújított rendház majd megnyitja a kapuit a szlovákiai magyar közösségek előtt.
ThDr. Karaffa János, a Pázmaneum elnöke, aki a Küzdelem a szlovákiai magyar püspökségért címmel tartott előadást. A szlovákiai magyar katolikusok történelmi áttekintésével kezdte az előadását János atya, aki Trianontól napjainkig foglalta össze a felvidéki magyar katolikusok helyzetét. Az 1928-as Memorandum, amely szinte ma sem vesztette aktualitását – fogalmazott a Pázmaneum elnöke, az akkori magyar papok és hívek kívánságait foglalta magába. Többek között az önálló magyar püspökről és a magyar ajkú papnevelésről és a hívek lelkipásztori gondoskodásáról is fontos tételek szerepeltek benne. Az 1989-es demokratikus változások lehetővé tették, hogy a Szlovákiában élő magyar katolikusok előterjesszék jogos igényeiket az egyházi főhatóság felé. Megindult a Komáromi Imanapok sorozata, emellett regionális szintű imadélutánokat is szerveztek magyar papi, szerzetesi hivatásokért és magyar főpásztorért. Az előadó kihangsúlyozta a Komáromi Imanapok fontosságát és Lénár Károly, az imanapok elindítójának szerepét és hősies küzdelmeit a többségi nemzettel szemben. A katolikus egyház legfőbb képviselői 2008. február 14-én hirdették ki a római katolikus egyházmegyék átszervezését, valamint két új egyházmegye megalakítását. A levél szerint az átszervezési terv kidolgozásánál a Szlovák Püspökkari Konferencia nem volt tekintettel arra, hogy megoldásukkal megbomlik az egy tömbben élő magyar nemzetiségű hívek természetes egysége.
A Magyar tannyelvű egyházi iskolák jelene és jövője Szlovákiában címmel tartott előadást a konferencián PaedDr. Madarász Róbert, a komáromi Marianum Iskolaközpont igazgatója. Történeti áttekintésében a felvidéki katolikus iskolák helyzetét elemezte majd három korszakra osztotta az egyházi iskolák történeti áttekintését. Kiemelte előadásában a magyar egyházi iskolák szerepét a felvidéki magyar ifjúság nevelése kapcsán és alapos elemzései rámutattak, hogy közösségi létünk fontos elemeivé a többfunkciós iskolaközpontok válhatnak a jövőben. A Marianum Iskolaközpont igazgatója elmondta, hogy az általános tendencia, a csökkenő népszaporulat és a magyar gyermek magyar iskolába való nem beíratása a legnagyobb veszélyt hordozza magával „Senki báránykái nem vagyunk!” – fogalmazott Madarász Róbert, hiszen mint ahogyan elmondta egyetlen főpásztor gondoskodása alá nem tartoznak. A felépült Szent Imre kollégiumra az államtól egyetlen fillért nem kaptak.

Utolsó előadóként Molnár László a Human International karitatív szervezetet mutatta be a jelenlevőknek, akik megtudhatták, hogy a Human International polgári társulás, immár öt éve segít a rászorulókon. Külföldi, főleg ausztriai segélyszervezetekkel együttműködve rendszeresen segély szállítmányokat juttatnak el különböző kórházakba Szlovákiába, Magyarországra is egyaránt, de öregotthonokba és gyermekotthonokba is visznek adományokat. Szállítmányaik tartalma külföldi segélyszervezetek, valamint vállalatok és magánszemélyek felajánlásaiból áll össze, amelyet az ipolyfödémesi székhelyükön önkéntes munkások segítségével osztanak szét és juttatnak el a megfelelő helyekre. Molnár László sajnálatát fejezte ki, hogy kevés felvidéki önkormányzat, plébánia használja ki a karitatív szervezet lehetőségét, hanem inkább többségiben szlovák nemzetiségűek érkeznek, akiknek ugyanolyan szeretettel segítenek.

A konferencia végén Petheő Attila megköszönte a jelenlevőknek, hogy részt vettek a konferencián és reményét fejezte ki, hogy a felvidéki magyarokat több szempontból is érintő kérdésekben világos helyzetképet kaphattak. A konferencia után a résztvevők közös ebédet fogyasztottak el, ahol kötetlen beszélgetés keretében tovább folyt az eszmecsere.
(karaffaattila)

2010-09-23T10:12:00.001+02:00

Önrendelkezés, vagy elmúlás?
A felvidéki magyar nemzetrész 1920 óta kényszerkisebbségként tengeti napjait. Ez annyit tesz, hogy egyikünket, estünkben egyikünk felmenőit sem kérdezték meg arról, hogy mely országban kíván élni magyarként. Egy a nemzetközi politika és gazdasági érdekek által kreált gazdaságilag, földrajzilag megosztott és soknemzetiségű Csehszlovákiában, vagy egy földrajzilag és gazdaságilag egységes ország etnikailag korrekt módon szabott határai között. Az esélyt is elvették nemzeti közösségünktől 1920-ban és 1947-ben, hogy túléljünk, a reménytől igyekeztek megfosztani a kárpát-medencei magyarságot.
A számok magukért beszélnek: 1920-ba a mai Szlovákia területén 1,9 millió lakos ebből 890 000 magyar élt, 2001-ben a népszámlálás 5,4 millió lakost, ebből 520 000 magyart mutatott ki. Jelzés értékű, hogy az 1991 – 2001-es népszámlálások között eltelt 10 év alatt 50 000-rel fogyott a szlovákiai magyar közösséghez tartozók száma. Ugyanebben az időszakban a szlovák nemzetiségűek száma közel 100 000-rel nőtt. Az asszimiláció az utóbbi évtizedben felgyorsult, amelynek két fő oka a vegyes házasságok (1930-ban 10%, manapság 30%) és az iskolaválasztás. A magyar gyermekek mintegy 25%-ka szlovák iskolába jár a Felvidéken. A magyar nemzetiségű általános iskolások 75%-ka jár magyar iskolába, míg a vegyes házasságokban születetteknek csupán 15%-ka. Ennek több oka van, melyek közül csupán kettőt említenék meg: a Benes – korszakból hátramaradt félelem és a kisebbségi létből fakadó, hátrányos megkülönböztetéstől való félelem.
A rendszerváltoztatástól eltelt húsz esztendőben a szlovákiai magyar politikai elithez tartozók egyike sem tett határozott lépéseket annak érdekében, hogy a fenti, negatív folyamatokat megállítsa. Sőt, politikai elitünk asszisztált ahhoz, hogy a nyelvhatár mára 30 kilométerre van már csak a déli államhatártól. Utolsó esélyünk a 16 (tizenhat!) évvel ezelőtti komáromi nagygyűlés lett volna, ami nem hozott eredményt. Lehet az okokat firtatni, de akkor is tény maradt, hogy nem volt egy közéleti szereplő sem, aki magasba emelte volna a zászlót, és az önrendelkezést kiáltatta volna ki az ott megjelent több ezer küldöttel. A történelemben az akarat és erő tényezőit sosem mellőzhetjük. 1994-ben a szlovákiai magyar közösség nemcsak számszerűségében, hanem gyakorlati szervezés és a politikai cselekvőképesség tekintetében is egyben volt. Azóta a szlovákiai magyar médiumoknak és az önérdekű politizálásnak köszönhetően fásulttá és hitevesztetté vált a nemzetrész. Akaratgyenge közösség pedig nem juthat el a jövőjét jelentő önrendelkezésig.

A terület, ahol manapság élünk a az elmúlt ezer esztendőben Magyarország részét képezte. Az ország, ahol jelenleg élünk, Szlovákia. Egy állam, amely először a második világháborúnak köszönhetően keletkezett csatlósként, majd később egy a politika által, a polgárok megkérdezése nélkül felbomlott Csehszlovákia maradékaként 1993-ban. Nem egyedüli a történelemben az, hogy egy nemzettől területet vesznek el. Tudjuk ez történt az Osztrák-Magyar Monarchia bukása után Dél-Tirollal is, mikor a hatalmak Olaszországhoz csatolták. Ahhoz az Itáliához, amely tudatosan kezdett ezután a terület németesítésébe. Ám a kommunista blokkon éppen hogy kívül rekedt Ausztria határozottan kiállt az elcsatolt nemzetrésze mellett, amíg Magyarország kommunistái rá sem hederítettek nemzettársaikra.
Néhány mondatban fel kell vázolnunk, hogy az önrendelkezés, vagy érzékenyebb nemzetek számára vörös posztónak számító, autonómia kifejezések mit is takarnak.

Nemzetközi precedensek értelmében a népek szabadon határozhatják meg politikai státusukat, és szabadon irányíthatják gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésüket. 1514. számú ENSZ-határozat előírta, hogy az önrendelkezési jog gyakorlása az államok területi integritását vagy politikai függetelenségét nem veszélyeztetheti. Az 1970. évi ENSZ nyilatkozat ezt a korlátozást megismételte. Az ENSZ Közgyűlésének, 1970. évi 2625. számú határozata hozzáteszi, hogy az önrendelkezési jog erőszakos megtagadása esetében, a népeknek joguk van ellenállni. Kende Péter tanulmányában Bibó Istvánra hivatkozva aláhúzza, hogy az önrendelkezés és a területi stabilitás konfliktusában nem két elv ütközik egymással, hanem egy elv és egy praktikus szükséglet.

Az önrendelkezésnek létezik külső-és belső formája. A külső önrendelkezés kivívása alatt egy terület elszakadását értjük. A felvidéki magyarság esetében a belső önrendelkezés kivívása jelentheti a megoldást, amely az adott állam területi inegritásának tiszteletben tartása mellett érhető el. A szlovákiai magyar nemzetrész közös identitással, közös kultúrával, közös nyelvvel, közös történelmi hagyományokkal bíró népcsoport, így az 1990-es UNESCO ajánlás értelmében teljesíti az önrendelkezés eléréséhez szükséges alapvető alanyi kritériumokat. ENSZ Emberi Jogok Bizottsága egyéni jogként jellemezte a népcsoportok belső önrendelkezését. Az egyéni emberi jogokat az egyes államok etnikai, vallási vagy ideológiai hovatartozásra való tekintet nélkül kell hogy biztosítsák. Ekképpen a különböző népcsoportokhoz tartozó egyéneknek joguk van képviseltetni magukat az állam törvényhozó szerveiben, és szabadon írányíthatják kulturális, társadalmi és szociális fejlődésüket. A felvidéki magyarság esetében tehát ezzel az önrendelkezés kivívásának tartalmi része is biztosított.
Az Európa Tanács (ET) Parlamenti Közgyűlésének 1201. (1993) számú ajánlásának 1. cikke közvetve kimondja, hogy a szlovákiai magyarság nemzeti kisebbség.
Ugyanennek az ajánlásnak a 11. cikke kijelenti: „azokban a körzetekben, ahol egy nemzeti kisebbséghez tartozó személyek többséget alkotnak, ezen személyeknek jogukban áll, hogy sajátos történelmi és területi helyzetüknek megfelelő és az állam nemzeti törvénykezésével összhangban álló helyi vagy autonóm közigazgatási szervekkel, vagy különleges státusszal rendelkezzenek.”
A belső önrendelkezési jog kollektív jellegének szempontjából az autonómia három típusa bír fontossággal: a kulturális, a közigazgatási és a területi autonómia. Kulturális autonómia alatt egy kisebbség kulturális, oktatási és nyelvi problémáinak önigazgatását értjük. A közigazgatási autonómia a szervezkedési, funkcionális és főképp a gazdasági szabadság megvalósulását hordozza magában. Az adott régiónak, az államtól különválasztott ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi és a többi gazdasági ágazati, illetve adóztatási politikája van, amely egyfelöl az országos költségvetéstől való elkülönülést, másfelöl a központi intézmények fenntartásához való hozzájárulást feltételezi. A területi autonómia a kisebbség által lakott terület különleges státusát jelenti, amely az önrendelkezést lehetővé teszi a közigazgatási, vallási, oktatási és kulturális ügyekben, a törvényhozó és végrehajtó hatalom bizonyos jogainak helyi szinten történő gyakorlása által.
Hogy melyik önrendelkezés forma lenne számunkra megnyugtató tehetném fel a kérdést bízva abban, hogy világos mindenki számára, hogy csak ez a forma jelenthet hosszútávú megoldást közösségünk számára. Hiszen az önrendelkezés lényege, hogy rólunk ne döntsenek nélkülünk.
A szlovákiai magyarságnak szüksége van arra, hogy nagyobb államegységen belül saját, tökéletesebb önkormányzatisággal bírjon. Erre lett volna egy rendkívül jó leghetőség Komárom Megye létrejötte, amit az akkor kormányon lévő szlovákiai magyar politikai erő nem volt képes keresztülvinni, határozottabban fogalmazva feladott. Az önálló megyében iskoláinkról, kulturális intézményeinkről, közútjainkról, egészségi-és szociális intézményeinkről, európai kapcsolatainkról, megyei tulajdonba levő intézményeinkről, stb. magunk dönthettünk volna. Ez még nem lett volna elég, hiszen a választók akaratából az újonnan kialakított megyék közül Nyitra Megyében teljhatalomra tett szert a magyarság, amivel közösségünk választott képviselői önös gazdasági érdekeiket előtérbe helyezve visszaéltek (lásd.: szociális-és egészségügyi intézmények magánosítása, megyeháza eladása). Ezek a a politikusok etnobiznisszé silányították a magyarság létét befolyásoló lehetőséget.
A fentiek magukba foglalták, de fontos leírni, hogy szükségünk van a gazdasági és kulturális értékeink feletti nagyobb rendelkezésre, hiszen ahogy megfigyelhetjük, Szlovákia deli, magyarok által lakott sávjába érkezik a legkevesebb beruházó, nem épülnek gyorsforgalmi utak, a magyarságak adott kulturális támogatások mértéke nem érik el a magyarság számarányát. Azaz, a felvidéki Magyar nemzetiségű szlovák állampolgár ugyanúgy fizeti az államkasszába adóját, de jóval kisebb mértékben részesül az őt illető javakban. Itt említhetnénk még a többség által keresztülvitt olyan szlovákiai törvényeket, mint a nyelvtörvény, zászlótörvény, stb. Ezeknek-és a szintén etnibizniszt folytató helyi oligarchák létének- oka, hogy munka és anyanyelvi szórakozás/művelődés ügyében vándorolnunk kell szülőföldünkről.
Megmaradásunkhoz szükségünk van arra, hogy többletjogokat kapjunk az élet bizonyos területein. Más jogok vonatkozzanak oktatási-és közintézményeinkre. Motiválva legyen a szülőföld és az anyanyelv megtartása. Nem jelent többletjogot a nyelvtörvény eltörlése, vagy a benesi dekrétumok hatájon kívül helyezése. Mindkét esetben az alapvető emberi jogaink megnyirbálásáról beszélünk, ezért ezek megszüntetése nem érdem, hanem az emberi és európai viselkedési normák betartása. Egyébként érdekes, ha már létező, avagy nem létező jogainkat említjük, hogy bennünket magyarokat a szlovák alkotmányban mind a mai napig nem tekintenek államalkotó nemzetnek, ennek ellenére mégsem ajánlják fel az önrendelkezés lehetőségét számunkra.
Amiről még ehelyütt nem tettünk említést, az az egyházaink kérdése. A szlovákiai magyarság döntő többsége a római katolikus egyház kebelébe tartozik. Keresztény hitünk, hagyományaink, értékrendünk egyszersmind nemzettartó erővel bírnak. Ezért lenne szükségünk magyar egyházmegyére. A felvidéki magyar papság és politikum képviselői egy ideig helytelenül magyar püspüköt követeltek a fevidéki magyarságnak. Hogy ezt a rövidlátásuk, vagy az állandó kompromisszumkeresés, vagy rossz tanácsadók diktálták-e számukra, azt nem tudom. Azzal viszont fotos tisztában lennünk, hogy van precedens, aminek alapján önálló magyar egyházmegyét követelhetünk magunknak, vagy ivel az egyház államhatárok felett áll, kérjük a magyarországi egyházmegyék határainak kitolását, ne adj Isten a régi egyházmegyei határok visszaállítását.
Ne gondoljuk, hogy Európában csupán mi vagyunk hasonló helyzetben, hogy csupán bennünket érint a kisebbségi lét. Fentebb már szó esett Dél-Tirolról. Rajtuk kívül ott van a Finnországban élő 300 ezer lelket számláló svéd közösség, ha tetszik finnországi svéd nemzeti kisebbség nagy hangsúlyt fektet nyelvi jogainak megtartásásra, az iskolaválasztásra, a vegyesházasságokra és a svéd médiumok létére (a közösségnek kilenc napilapja van). A finnországi svédek számára három svéd egyetem biztosítja az alapoktól a felsőfokig történő képzés lehetőségét. Ezek a jogok nem a jóléti társadalomnak, hanem egy hatékony, megalapozott, nem öncélú érdekképviseletnek köszönhetőek. A katalán autonómia, a belgiumi német kisebbség helyzete mind-mind jó példa lehet számunkra arra, hogy miként rajzolható meg egy jövőbe mutató felvidéki magyar nemzetrész képe, anélkül, hogy unokáinkra csak a sírfeliratainkat hagynánk. (megjelenik a Regnum Marianum Kalendáriumban)

Felhasznált irodalom:
Tibori Szabó Kinga:A népek önrendelkezésének belső formája: egyéni szabadság vagy jog a kollektív autonómiához?
Kende Péter: Önrendelkezés KeletEurópában tegnap és ma, Regio - Kisebbség, politika, társadalom 4. évf. (1993.) 1.sz.
Vincze László: Az európai kisebbségi érdekérvényesítésről c. komáromi előadásából, 2008. március
Benyamin Neuberger: Nemzeti önrendelkezés: egy fogalom dilemmái. Foundede 1997., Norköping, Sweden, Fordította: Walter Klára

2010-09-02T11:35:00.002+02:00

Egy hónap hallgatás után ismét itt. Lassan hozzálátok az íráshoz is, annál is inkább, hogy az utóbbi napokban nevüket nem vállaló emberektől kaptam hideget és meleget is. A nyár egyébként jól telt. Család, pihenés, munka, csapatépítés. Nemsokára minderről bővebben :-)

2010-07-30T21:42:00.002+02:00

Képzeljük el, ahogy valaki felvesz egy óriás hitelt és aztán óriási csinnadratta közepette az ország/város közepén átad egy zsákutcát, amit bicikliútnak keresztel el. Képzeljük el azt az esetet is, hogy valaki a Vág partján bicikliutat épít...és mindenkit hülyének néz közben. A töltés tetején lévő a műutat ugyanis néhány éve aszfaltozták. Az építtetővel mégsem a meglévő úthoz told hozzá kilométereket jó városvezető, hanem feltöreti a majdnem új aszfaltcsíkot és a helyébe egy ugyanolyat épít. Na, fel van adva a lecke. Azért írtam, hogy első Tibor udvartartása felkészülhessen a jó magyarázatra. Minek ez a pazarlás fiúk. Ha ennyi pénze van a városnak, minek kényszerítettétek bele egy hitefelvételbe? Urak, ez felér egy lopással!!!

2010-07-13T11:44:00.002+02:00

Kongresszust tartott a hétvégén a Magyar Koalíció Pártja. 15 tagú lett az elnökség és csupa új ember kapott benne helyet. Szerencsére azok, akik a korábbi elnökségben nem tettek-vettek és nem hoztak olyan döntéseket, aminek köszönhető volt a választási bukás. Tehát a bukta előidézői nem kapaszkodnak a székeikhez, nem kerültek vissza a hatalomba. Sőt, mi több, alulról jött a tisztújítás szele, ahogy az ilyenkor lenni szokott, az összes alapszervezet megújult, új küldötteket választottak a járási konferenciákra, akik új arcokra bízták az országos tisztújítást. Csak így lehet!
Vélhetően sikerült értékelni a választási bukás okait, sőt az elmúlt 12 év visszásságait is. Olyan kérdésekre is választ kaphattak a küldöttek biztosan, hogy ki a felelős azért, hogy történelmi mélyponton van a felvidéki magyarság. Nagyon jó, hogy megtörtént az elszámoltatás is.
Egyszóval örömmel tölthet el engem, mint mezei párttagot a tudat, hogy sikerült megújulnia az MKP elnökségének. Külön öröm, hogy csupa jobboldali gondolkodó került jobboldali pártunk élére. Végre van kiért újra dolgozni.

Vagy lehet, hogy nem is történt meg mindez? Lehet, hogy nem újultak meg az alapszervezetek? Nem történt értékelés? Elmaradt az elszámoltatás? Az is lehet, hogy csak átfestették a kuplerájt, de a munkaerő maradt? Történt egyáltalán valami?

2010-07-03T12:13:00.002+02:00

Az akna fedőnevű szponzorált hírportál a következő kérdéseket tette fel két komáromi és egy ógyallai közéleti szereplőnek. Engedelmükkel, kéretlenül én is megválaszolom őket

Hogyan látja az MKP működését a jövőben?
Sajnos ugyanúgy, ahogy egy család életében, először le kell ülni és meg kell beszélni az eddig megélt közös dolgokat. (Az ilyen beszélgetések nem a konfliktus kereséséről, hanem a dolgok rendezéséről szólnak ugyebár.) Ez eddig még nem történt meg, és minél tovább húzódik ez, annál nehezebb lesz a konstruktív párbeszéd. Ha a végkövetkeztetéseket levonták a párt tagjai és eltávolították a gondok okozóit, illetve leplezőit, egy új élet kezdődhet. Amíg nem lesz nagytakarítás és módszerváltás a párton belül, addig nem érdemes a további működésről beszélni.
Egyébként természetesen van vízióm arról, hogy miképpen lehetne ütőképessé formálni a Magyar Koalíció Pártját. Dióhéjban: a pártnak mozgalommá kell válnia.
Hogyan nyerheti vissza a súlyát az MKP?
A Magyar Koalíció Pártjának nem tudni, hogy volt e igazi súlya az eltelt 12 esztendőben. Sajnos a komáromi egyetemen kívül egyéb kézzelfogható, a közösség helyzetét javító eredménye nem volt. A pártnak hosszútávú, szakaszokra bontott cselekvési tervet kell megfogalmaznia, ami egyszersmind a felvidéki magyarság jövőképét is tartalmazza. Meg kell határoznunk a nemzeti minimumot, ami mentén politizálnia kell az MKP-nak. Ha nem sikerül az önrendelkezés, a magyar egyházmegye, a benesi dekrétumok rendezése, a jogfosztások, átfogó kisebbségi törvény minimumához ragaszkodnunk, illetve a szlovák féllel a gazdasági és infrastruktúrális fejlesztés ország más részeihez hasonló mértékének kivívását minimumként meghatároznunk, akkor sajnos nem lesz változás. Akkor új utat kell keresnünk, hiszen a tényleges felvidéki magyar érdekképviselet a nemzeti lét védelméről és a becsületes és normális életkörülmények megteremtéséről szól, nem a politikusok egyéni érdekeiről.
Milyen stratégiát tart a legmegfelelőbbnek a novemberi önkormányzati választásokat megelőzően?
A 2010-es önkormányzati választásokban benne van az MKP számára a bukás veszélye. Nagyon nehéz lesz az eddigi alvó helyzetből vágtára váltani, főképpen úgy, hogy a párt belső emberei közül néhány mindig elárulja a következő taktikánkat. Azokkal nem szabad szövetkeznünk, akik átverték a magyarságot és cserben hagyták a választókat. Tisztáznunk kell a komáromi alapszervezeten belül, hogy kik azok, akik bizonyíthatóan az ellenféllel kollaborálnak. Érthetően szólva: egy focimeccsen, ha valaki az ellenféllel előre egyezteti bizonyos javakért cserébe az eredményt, az bundázik és eltiltják a futbaltól. Ezt kell nekünk is tennünk a bundázókkal! Míg meg nem köveznek, el kell mondanom, hogy nem vagyok a leszámolás hive, csupán a rendet szeretem. Mindenek előtt a pártok felett álló civil összefogást szorgalmaznám Komáromban. Olyanok kell, hogy irányítsák a várost, akik számára nem cél, hanem eszköz a komáromi politizálás, az érdekképviselet. Komáromot komáromi érzelműek kell, hogy a kezükbe vegyék végre. Olyanok, akik korábban kerékpároztak már Komárom utcáin!

2010-07-02T09:33:00.000+02:00

Minden szentnek maga felé hajlik a keze

A történelem fontos alakítója életünknek, így történelemtanár-bölcsészként engedtessék meg, hogy Szent Konstantinról (Cirill) és Szent Metódról néhány szót ejtsek. Kettőjüket II. János Pál papa Európa társ-védőszentjeivé nyilvánította 1980. december 31-én, azóta az ő ünnepnapjuk február 14. Sokak számára nem ismert, hogy két görög (bizánci) szerzetesről van szó, akik vér szerinti testvérek voltak. A források szerint Konstatntin volt tanultabb, hiszen filozófus és nyelvtudósként követte testvérét a szerzetességbe, miután a keresztény-muzulmán hitvitákban a magunkfajtát védte. Mikor a kazár kiküldetés után hazatérve 862-ben a morva fejedelem Rastislav hittérítőket kért III. Mihály bizánci császártól, az az idegen nyelveket jól beszélő testvérpárt küldte annak velehradi udvarába. (Máig vitatott, hogy a mai Szerbia, vagy Morvaország területére érkeztek-e a hittérítők.) Itt iskolát alapítottak, lerakták a szláv nyelvű papképzés alapjait és több tucat szerzetes tanítottak a szláv liturgiára, illetve a szláv ábécére. Ne feledjük, hogy Szent Metód fordította szláv nyelvre a Bibliát, Konstantin pedig amellett, hogy megalkotta a glagolita ábécét, több egyházi könyvet fordított szláv nyelvre. A római pápa egyébként eretnekséggel vádolta meg őket, majd Rómában tisztázták magukat és II. Adorján engedélyezte a szláv liturgiát.

Ha tudta volna Szetnt Konstantin, hogy életének kevéssel több, mint negyven éve alatt annyit sikerül tennie, hogy halála után több mint ezer évvel nemzetmentésre használják a nevét, akkor maga hagyott volna feljegyzést arról, hogy: “Kérem történjék bármi, én a majdani Szerbia területén voltam hittérítő”. A két szentnek szokatlan módon, olyan dologra használják a nevét, ami gyűlöletet ébreszt. Néhány esztendővel ezelőtt már elhelyezték szobrukat a komáromi Matica Slovenská székházán. Évek teltével a többség megnyugodott, hogy jó helyre leltek az európai szentek. Aztán jött egy olyan szellő, mikor a velünk évszázadok óta egy tálból cseresznyéző nemzet hatalmon lévő barmai igazolni akarták, hogy nekik is van bizony államalapító szentjük, ráadásul több, mint nekünk magyaroknak. Hiszen nekünk csupán az 1100 éves államunkat megalapító Szent István királyunk van, míg nekik a 16 éves államiságukat igazoló Szent Konstantinjuk és Szent Metódjuk is van, ami ugyebár akárhogy is számoljuk két szent. A nép egyszerű szlovák, vagy magyar fiát egyébként mindez nem érdekli. Ugyanúgy, ahogy a jó tót atyafiainkat nem zavarja az sem, hogy Szent István királyunk lovas szobra Komáromunkban fogadja a látogatót, a komáromi magyar embert sem zavarják a kulturális egyesület épületének homlokzatán pihenő européer védőszentek.

Az sokkal inkább bántja a halandót, hogy valaki hasznot húz ebből a balhéból. Most természetesen nem azokról a komáromi magyar nemzetiségű vállalkozókról beszélek, akik a Konstantin és Metód szobor talapzatához szállítják jó pénzért az építőanyagot, hanem a megbékélés díszpintyéről, Komárom regnáló polgármesteréről. A jó polgármester ahelyett, hogy azt mondaná, hogy fiúk és lányok, mi a városunk területén nem engedhetjük, hogy törvénytelenséget kövessetek el. Törvénytelenséget, hiszen nincs engedélyetek a szobor felállítására. Kérünk benneteket, hogy a törvényesség keretein belül állítsatok szobrot Európa két védőszentjének és ne így.

De miért is tenné ezt az érzékeny lelkű komáromi polgármester? Van ugyanis a törvénysértés feletti szemethunyásban gyakorlata, hiszen jó megbékélőként a két városrész határán nem tiltotta meg, hallhatóan nem protestált, illetve mind a mai napig nem bontatta még el a törvényesség őreként a szlovák nemzetkedő által odaböffentett Trianont ünneplő emlékművet sem. A választási kampánynak már vége. A megbékélés pártjánk tagjaként jó Bastrnák napok kérdése és kormányzati tényező lesz. Ezután az egészségügyi bizniszt sem kell féltenie a kormányerőktől. A helyzet azonban azt támasztja alá, hogy e jó képességű városvezető szoborparkot kíván Komáromból csinálni. Ez nem is bűn, hiszen legalább nyolc éves regnálása alatt először tapasztalnánk némi koncepcióra utaló jelet városunk vezetésében.

A szobor felállítása, illetve a Trianon emlékhely megmaradása egyébként egyszersmind engedélyt is jelent mindenki számára, hogy Komárom városában, az erre általa alkalmasnak vélt helyen emlékműveket állítson. Kedves jóérzésű barátaim! Várom a szobrokat, kopjafákat. Létesítsünk nemzeti emlékhelyeket szülővárosom minden szegletébe!

2010-06-25T08:34:00.001+02:00

Akinek ideje engedi, kérem olvassa vissza a blogom korábbi bejegyzéseit. Akinek erre nem futja, annak a figyelmébe ajánlom az alábbi sorokat.

“Én, sajnos, azt látom, hogy azoknak a tevékenysége, akik a felvidéki magyar politikában részt vesznek – beleértve főleg a Most politikusait és az MKP politikusainak egy részét is – az, amely tönkreverte a felvidéki magyarság identitását. Minden jövőbeli célt leromboltunk! Csak a napi élettel foglalkoztunk, csak azzal, hogy legyen vízvezeték és kanalizáció, és hogy néhány jól menő vállalkozó még gazdagabbá váljon.
…
Az az állapot, hogy kiestünk a parlamentből, szerintem visszavezethető 2006-2007-ig. Nem néztünk szembe a nyolcéves kormányzati tevékenységünkkel, nem mertük őszintén bevallani, hogy mit tettünk rosszul, és mit tettünk jól. A mai napig nem mondtuk el – pedig el kellett volna –, hogy ha már bekövetkezett az elnökváltás az MKP-ban, az miért is történt. Tehát most az MKP politikája jutott csődbe, melyben benne van Bugár politikája, és Csákyé is.” (Duray Miklós 2010. június)

„Érdekképviseletünk nincs. Elszalasztott a magyar párt nyolc kormányon töltött évet, de ők jól jártak. A közösségért nem tettek, többségük ma is csak magát képviseli. Kimondhatjuk, az MKP politikusainak többsége elárulta választóit.”
…
A magyar közösség gazdátlan. Nincs vezetőnk látóhatáron belül. Akik lézengenek széles e hazában sajnos elvesztették a többség bizalmát. Ezt látják is politikusaink. Egymást is utálják, mégis egy akolba tereli őket az a bevétel, melyről egy kétkezi munkás, vagy egy értelmiségi csak álmodhat. … Még arra is képesek lesznek, hogy az őket ajnározó média segítségével új pártot alapítsanak.
…
2007 tavaszán úgy látszott, hogy valami elindul a Magyar Koalíció Pártján belül. A pártot elérte a megújulás szele. Az, amire az utca embere már nagyon várt. Csáky Pál személye ígéretesnek tűnt, annak ellenére, hogy személyével kapcsolatban is merültek fel kérdések. A félmilliós magyar közösség elsősorban a megújulást áhította. Ezzel szemben a csapat állománya a régi, a munkamódszerek nem változtak, és a képviseltekhez való hozzáállás is a régi maradt.
…
Itt be is zárul a kör. Hiszen lehet vizionálni arról, hogy ezután belső választásokat tartunk és nem egy zárt elnökség fogja meghatározni, hogy ki alkossa a felvidéki magyarság parlamenti képviselőinek derékhadát. Felesleges. A sorokat zárni fogják azok, akik bizniszt látnak ebben. Illetve a sorok már maguktól záródtak, hiszen nincs az az ember, aki a választásokat „nyerető” gazdasági lobbival fel tudja venni a versenyt. A módszereik a normális emberek kedvét már most elvették a politizálástól, a közéleti szerepvállalástól. Az egyszeri ember meg kiábrándultságában vagy nem járul az urnához, vagy szlovák pártra adja majd a voksát. Valakiknek, lehet, hogy éppen ez az érdeke…”
Petheő Attila, 2008

2010-06-13T11:37:00.001+02:00

Most hívták rá fel a figyelmemet, hogy az MKP listán nekem sikerült a legtöbb helyet javítanom a pozíciómon. Az 54. helyről a 24. helyre ugrottam a karikáknak köszönhetően. Köszi mindenkinek!

http://volbysr.sk/nrsr2010/priebezne/tab2_Pv_O000_K7.html

2010-06-13T06:31:00.000+02:00

Szőhetne az ember összeesküvés elméleteket, de felesleges. Kikaptunk! Mindenkinek köszönöm a sok-sok bíztatást és szeretetet, amit az utóbbi hetekben kaptam. Dolgozom tovább, ahogy eddig tettem! Akinek van kedve csatlakozni és Komáromért dolgozni, jelezzen.

2010-06-10T21:12:00.001+02:00

a Magyar Nemzet online-on jelent meg velem ma egy interjú
http://www.mno.hu/portal/718223

„Azt szeretném, hogy Szlovákiában ne legyen magyarkérdés”
2010. június 10. 12:45

Bodacz Balázs
Körülbelül tízezer magyar nemzetiségű, de szlovák állampolgárságú ember él Magyarországon. Nem kis részben rajtuk múlik, hogy a felvidéki magyarságnak milyen súlyú képviselete lesz a szlovákiai politikában – így látja Petheő Attila, a Magyar Koalíció Pártjának komáromi önkormányzati képviselője, parlamenti képviselő-jelölt. A fiatal politikus, aki „civilben” a Csemadok járási elnöki tisztségét is betölti, lapunknak arról is beszélt, hogy az erős közéleti képviselet megteremtése csak az első lépcső: a célok között szerepelnie kell az önrendelkezés kivívásának is.

• Fico, Slota és Meciar a süllyesztőbe kerül a választást követően?

– Szlovákia uniós tagállam, Magyarországhoz képest impozáns gazdasági mutatókat produkált az elmúlt években, már-már „bezzeg ország”. A határok lényegében virtuálissá váltak, a jelenlegi szlovák kormányerők politikai hisztijétől eltekintve tehát akár még úgy is tűnhet, hogy nem is lehet olyan nehéz dolog a Felvidéken boldogulni.
– A rendszerváltoztatás óta eltelt időszak szlovákiai politikájának következménye, hogy magyarok ezrei inkább elhagyták szülőföldjüket, mintsem hogy ott próbáljanak meg egzisztenciát építeni. Ennek több oka is van. Egyrészt, gazdasági növekedés ide vagy oda, egyáltalán nem könnyű munkát találni, másrészt ez régi örökség, nem könnyű magyarnak lenni. Az anyaországban mindkét téren jobb a helyzet. A szlovák vezetés magyarellenességre fogékony része még örül is ennek: egyre kevesebb magyar él Felvidéken, ráadásul nagyrészt éppen az értelmiségiek hagyják el az országot. Így csökken az esélye annak, hogy igazán ütőképes magyar érdekképviselet alakuljon ki.

– Ön is Magyarországon tanult.
– De visszajöttem Szlovákiába. Hozzáteszem, rendkívül fontos volt, hogy részben Magyarországon szocializálódtam. Az anyaországban szerzett tapasztalataim sokat segítettek abban, hogy a szülőföldemen megtaláljam a lehetőségeimet; de félreértés ne essék, megértem azokat, akik úgy érzik, mégis inkább Magyarországon tudják kamatoztatni tudásukat. Nagyjából tízezer emberről beszélünk.

– Egy korábbi nyilatkozatában ezt azzal egészítette ki, hogy az „áttelepülők” ráadásul egyre jobban elfordulnak a szlovákiai magyar közélettől is.
– Ez majdhogynem természetes, ugyanakkor nagyon káros. Ismétlem: tízezer, szavazati joggal rendelkező emberről beszélünk. Nekik csak egy részük érzi fontosnak, hogy – jelen esetben – a június 12-i, most szombati parlamenti választáson részt vegyen. Pedig rengeteg múlhat azon, ha sokan időzítik úgy a családlátogatásukat, hogy legyen lehetőségük leadni a voksaikat.

– Ráadásul választék is van: nemcsak a Magyar Koalíció Pártja (MKP) van a porondon, hanem a Bugár Béla nevével fémjelzett, szlovák–magyar együttműködésre építő Híd (szlovákul: Most – a szerk.) nevű szervezet is.
– Fontos látni: egyetlen komoly támogatottsággal rendelkező politikai szervezet van Szlovákiában, amely kizárólag a magyarok érdekképviseletére jött létre, ez pedig az MKP. Hogy a szlovákok és a magyarok barátságban éljenek együtt, az szükséges, hogy ezt a politika is így kezelje. Nem mi szítjuk az ellentéteket, hiszen emlékezzünk, következmények nélkül ki lehetett utasítani Szlovákiából a magyar köztársasági elnököt, Sólyom Lászlót, szét lehetett verni Dunaszerdahelyen a magyar szurkolókat, vagy éppen lehetett hozni egy minden létező európai normával szemben álló, súlyos etnikai diszkriminációt jelentő nyelvtörvényt. Én is azt szeretném, hogy Szlovákiában ne legyen „magyarkérdés”, de ehhez egyrészt az kell, hogy a magyarok erős politikai képviselethez jussanak, másrészt pedig – az előbbi feltétel teljesülése nyomán – harcolni kell az önrendelkezésért.

– Autonómiáról beszél?
– Bármilyen nevet adhatunk neki. Európában mindenesetre számos közösség élhet az önrendelkezés jogával, és ahol ez megvalósult, ott valóban partnerivé vált a többség és a kisebbség viszonya, ráadásul kézzelfogható gazdasági eredmények is születtek, az érintett térségek növekedésnek indultak. Megmaradásunk zálogaként tekintek erre.

– Egyelőre semmi esély nem látszik arra, hogy Szlovákiában bármilyen fajta önrendelkezést kivívjanak a magyarok.
– Egyelőre. Ismétlem, először meg kell mutatnunk az erőnket, ezután kell megalkotnunk hosszú távú magyar stratégiánkat. Éppen ezért van szükség arra, hogy a Magyarországon élő, magyar nemzetiségű szlovák állampolgárok is hazajöjjenek szavazni, és azt a politikai erőt támogassák, amely kizárólag a magyar érdekek képviseletét tartja célkitűzésének.

2010-06-10T10:51:00.001+02:00

Az alábbi nyilatkozatom a mai 24 Órában jelent meg.
Arra a kérdésre, hogy mi a tétje a hétvégi választásoknak (a másik két megkérdezett I. Tibor és Szabó Olga voltak).

"Azzal, hogy alakult egy szlovák-magyar formáció a magyar érdekeket védő MKP ellenében, az a veszély fenyeget, hogy megosztja a magyarságot és nem kerül be egy magyar képviselő sem a szlovákiai törvényhozásba.Magyarként egyetlen esélyünk, hogy a Magyar Koalíció Pártja minél több szavazatot kapjon. Minden más politikai formációra leadott magyar szavazat, olyan, mintha az ablakon dobnánk ki. A másik nagy tétje a szombati választásoknak, hogy kiszoruljon a kormányból és a parlamentből Slota pártja. Egyébként szombaton itt az igazi lehetőség arra, hogy a számukra szimpatikus MKP-s jelöltek karikázásával a választók rendszert és generációt váltsanak a felvidéki magyar közéletben."

2010-06-08T09:47:00.000+02:00

2010-06-04T08:47:00.001+02:00

Az alábbi interjú a Barikád című hetilap 2010. június 3-i számában jelent meg

A kettős állampolgárságról szóló döntéssel a magyarországi magyarokban erősítették az együvé tartozás érzését

„A kettős állampolgárságról szóló döntéssel a magyarországi magyarokban erősítették az együvé tartozás érzését” . A felvidéki magyar közösségek sorsáról és jövőjéről Petheő Attila, észak-komáromi képviselővel beszélgettünk.

- Robert Fico szerint Magyarország a kettős állampolgárság biztosításával álcázza revizionista törekvéseit. Milyen belpolitikai okok húzódnak meg a szlovák kormányfő hisztériakeltése mögött?

- Június 12-e a szlovákiai választások napja. Fico célja, hogy szavazatokat vegyen el a koalíciós partner, Jan Slota és pártja, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elől. Ennek első bizonyossága akkor volt látható, mikor Fico sorra tartotta a sajtótájékoztatókat a magyar állampolgárság ügyében, miközben Slotáéknak már esélyük sem volt, hogy megmukkanjanak a kérdésben. Azt gondolom, már Fico számára is terhessé
vált Slota kormányzati jelenléte, hiszen hatalmas botrányokról hírhedt a Szlovák Nemzeti Párt vezetője, és Fico nem akar egyebet, mint szavazatokat gyűjteni a nacionalista táborból. Erről szól a történet.

- Bugár Bélának is volt néhány retorikai fogása az előző hetekben. A Most-Híd elnöke azt mondta, a kettős állampolgárságról szóló törvény majdnem bűncselekmény a szlovákiai magyarok ellen. Mire véljük ezt a hozzáállást?

- Bugár Bélának jelenleg nem hasznos, ha összekovácsolódik a magyar szavazóbázis, ugyanis az új pártformációja, ugyanúgy szeretne a szlovákokkal és a magyarokkal is jó kapcsolatokat ápolni. Egyszerre szeretne hideg és melegis lenni, ami pedig lehetetlen. Nagyon remélem, hogy a magyarság nem egy narancssárga színekben pompázó pártra, hanem a nemzeti színeket magán és lelkében hordozó, Magyar Koalíció Pártjára fog szavazni.

- Az MKP mekkora esélyekkel indul a választási csatában?

- A Magyar Koalíció Pártja - amelynek képviselőjelöltje vagyok – sajnos az elmúlt több mint egy évtizedben követett el hibákat. Elvitathatatlanul szükséges egy vérfrissítés, ugyanakkor az is elvitathatatlan tény, hogy csak egy magyar érdekképviselet létezik ma Felvidéken, és ez az MKP. Be kell jutni a parlamentbe, de természetesen nem mindegy, hogy kik lesznek azok, akik odakerülnek. Mindenképpen el kellene érni egy 10% körüli eredményt. Meglátjuk, hogy mire lesz ez elég. Olyan korrekt és határozott érdekképviseletre van szükségünk a Felvidéken, ami nemcsak a szlovákokkal való egyezkedésről és kompromisszumkeresésről szól.

- Fico és politikai elvbarátainak terrorizálása, mennyire kelt félelmet a felvidéki magyarokban?

- Ez nagyon érdekes kérdés. Éppen tegnap beszéltem egy magyar igazolvány irodában dolgozóval, aki elmesélte, hogy két idősebb hölgy
azután érdeklődött, nem lenne-e jobb visszaadni a magyar igazolványokat. Úgy vélték, mégebből is baj lehet. Másrészről az emberek többsége nem hiszi el, hogy bárkit bánthatnának azért, mert magyar állampolgár lesz. Azt gondolom, ha már egyéb hasznunk nincs az Európai Unióból, legalább a nagy európai egyesült államok polgárainak emberi jogai védelmében felemelhetnék a szavukat.

- Ehhez képest az Európai Parlament és az Európai Bizottság csendben van.

- Ha csupán az Uniótól várjuk a segítséget akár a nyelvtörvény, akár a magyarverések, akár az állampolgárság ügyében, akkor hiába várunk. Ilyen kérdésekben sajnos eddig sem számíthattunk az uniós intézményrendszerre. Magunknak kell lépnünk végre.

- A magyar külpolitikának, és jelen esetben Martonyi Jánosnak nem kellene határozottabban fellépnie? Vagy az „ülünk és kivárjuk a választások eredményét” célravezető megoldás?

- Ahhoz képest, hogy az elmúlt nyolc évben nem volt magyar külpolitika, az elkövetkezendőben csak jobb lehet. Egyrészről egy kőkemény, szilárd és erős magyar államot kell kiépíteni. Más részről tudatosítani kellene az emberekben, hogy a kettős állampolgárságról szóló döntéssel nem a határon túli magyarokban erősítették meg a nemzettudatot, hanem a magyarországi magyarokban az együvé tartozás érzését. Amint megerősödik az anyaországiakban a nemzetben gondolkodás, abban a pillanatban Martonyi Jánosnak is sokkal könnyebb lesz a magyar érdekeket érvényesítenie. Létezik egy Fidesz-kormány és létezik egy nemzeti többségű Országgyűlés, ez bizalommal tölt el engem.

- A felülről gerjesztett feszültségkeltés érezhető a hétköznapi emberek mindennapjaiban?

- Nem érezhető. Csak azok a szlovákok hangoskodnak, akik nem járnak a déli, magyarok lakta részeken. Nagyon kevés az olyan szlovák, aki a nyakunknak ugrana. Akik nem ismernek bennünket, nem élnek köztünk, azok
hiszik el azt, hogy mi egy furcsa népség vagyunk, akik az országukra törnek. Azokat lehet a magyar állampolgárság, anyanyelvhasználat kérdésének félremagyarázásával butítani.

- A szlovák parlament által elfogadott módosítás szerint, ha valaki önként felveszi a magyar állampolgárságot, elveszíti a szlovákot. Az MKP kilátásba helyezte, hogy az Alkotmánybírósághoz fordul. Mire lehet számítani?

- A parlamenti választások után kell ezzel tovább foglalkozni. Szlovákiában egyébként minden lehetséges. Tagjai vagyunk az Európai Uniónak, benne rengeteg fórummal, e fórumok elé kell vinni az ügyet. Az is része az érdekképviseletnek, hogy határozottabban képviseljük Európában a felvidéki magyarok sorsát. Nincsenek például nemzeti vonatkozású sajtótájékoztatóink, bemutatóink Brüsszelben. Ha ez a tendencia folytatódik, és tovább fogyunk, 20-30 év múlva úgy fognak kezelni bennünket, mint az amerikai indiánokat, és csak egy rezervátumból fogunk integetni.

- Lassan az anyaországiak is így érzik magukat. A CSEMADOK Komáromjárási elnökeként, gyakran találkozik a felvidéki magyar közösségek tagjaival lakossági fórumokon. Mit tapasztal a magyarlakta településeken?

- A felvidéki magyarság életében nagyon érdekes helyzet állt elő. Az emberek ugyanis nem érezték a bőrükön, hogy a magyarság kormányon töltött évei javítottak volna életkörülményeiken. Az elmúlt 20 év érdemei között pedig egyetlen dolgot tudtak megemlíteni beszélgetőtársaink, az pedig a komáromi magyar egyetem. 20 év alatt ez nagyon kevés. Miközben odahaza 10 év alatt 50 ezerrel fogyott a magyarok száma, ami egy városnyi ember. Szlovákia déli, magyarlakta vidékein sem az infrastruktúra, sem az ipar, sem a mezőgazdaság nem fejlődött. Az a legnagyobb gondunk, hogy nincs olyan felvidéki magyar stratégia, amely nem választásról választásra, és nem kampánykörúttól kampánykörútig mutatna. Nincs meghatározva és kimondva, hogy mi kell a felvidéki magyar közösség életben maradásához. A rendszerváltoztatás óta közéletet alakítóink ezt elmulasztották. A szlovák lakosság körében például 18% körüli az egyetemet, főiskolát végzettek aránya, míg a felvidéki magyarok körében 4%.

- Hová tűntek a fiatalok?

- Ez egy következő súlyos gond, hogy a szlovákiai magyar szürkeállományunk is elvándorol. Ez nem csoda, hiszen nem tud odahaza, a magyar vidéken egzisztenciát építeni. Nagyon fontos számunkra ezeket az embereket legalább érdekeltté tenni abban, hogy a hazai közösség fejlődése érdekében is tevékenykedjenek. Óriási a tudásbázisunk. A Magyarországon élő felvidékieket néha-néha haza kellene hívnunk. Nemcsak június 12-én, a szavazóhelyiségben van rájuk szükség. 10-20 ezer felvidéki él Magyarországon szlovák állampolgárként, csak a saját baráti körömből tudok 50-60 emberről, aki itt él, szakmájában elismerik. Az a gond, hogy elmenekülnek innen a fiatalok. Komolyan gondolkodunk kortársaimmal egy tudományos műhely megalapításán, ahol számítunk a tanácsaikra. Meglátjuk, találunk-e a kezdeményezéshez partnereket Magyarországon és a Kárpát-medencében.

- Mit jelent a felvidékieknek, hogy visszakaphatják a magyar állampolgárságukat?

- Egyrészről óriási biztonságot ad, általában Európában a kettős állampolgárság intézménye a stabilitást jelenti. Képzeljük el, hogy a
szerb-horvát kettős állampolgárság léte mekkora biztonságot jelent például a Szerbiában élő horvátoknak. Egy olyan vidéken, ahol nem szóváltás, hanem fegyverropogás volt még pár éve. Másrészről pedig nemcsak biztonságot, de elégtételt is jelent. December 5-e után itt az emberek másképpen néztek a magyarországiakra. Egy lakossági fórumon szembesültem ezzel, mikor arról esett szó, hogy nyugdíjas otthon létesül az egyik faluban, s hogy osztrákok ill. magyarországiak is igénybe vennék azt. Ekkor felpattant egy hölgy, és azt mondta, osztrákok jöhetnek, magyarországi 2004. december 5-e után ne tegye be a lábát.

- Ha a választások lezárulnak, a magyarellenes feszültségkeltés is véget érhet?

- A mindenkori szlovák kormányoknak azzal kellene foglalkozniuk, hogy minél előbb egy erős gazdaságú és minden polgára számára élhető ország legyen Szlovákia. A disznóságaikról a magyarellenes retorikával próbálják elterelni a figyelmet a jelenleg kormányzók, de Önök ismerik ezt a helyzetet, hiszen ugyanez történt az elmúlt nyolc évben Magyarországon is.

- Ilyen körülmények között mekkora esély van az autonómia-törekvések érvényesítésére?

- Az önrendelkezésért meg kell küzdenünk. Nem azt kell figyelnünk, hogy más mit vár el, hanem ezt egy hosszú távú felvidéki stratégia központi részeként kell megvalósítanunk. A nép azért hatalmazza fel a képviselőit, hogy a közösség és ne a saját érdekében járjon el. A szlovákiai magyar közösség érdeke pedig az, hogy kivívja az önrendelkezést. Európában ez egy elfogadott dolog, egy nemzeti közösség önrendelkezése nem bontja meg az adott ország szuverenitását. Ezt már belátták Erdélyben és Délvidéken is. Jó példaként beszélhetnénk a katalánokról vagy Dél-Tirolról, ahol az autonómia megvalósulásával, a gazdasági fejlődés is beindult. Fontos kiemelni, hogy nem volt olyan civil lakossági fórumunk, ahol az emberek ne említették volna az autonómia szükségességét. Ugyanakkor nemcsak országos, hanem regionális szinten is ki kell dolgozni a hatékony érdekképviselet rendszerét.

- Mit várnak a magyar parlamenttől és kormánytól?

- Az Orbán-kormány és a nemzeti többségűparlament reménykedésre ad okot, ugyanakkor egyik a másik nélkül nem állíthatja talpra Magyarországot. A nemzeti oldal összefogása ma sorskérdés az anyaországban. Az embereket odahaza - úgy látom -, sokkal jobban érdekli a magyar, mint a szlovák belpolitika alakulása. Én magam azt várom, hogy Magyarország gazdaságilag megerősödjön, azt pedig csak remélni tudom, hogy ezzel abbamarad a magyarországi panaszáradat, ami olykor eltúlzott. Előre kellene nézni, s amíg ez a fejekben nem rendeződnek a dolgok, addig az ország sem tud előrelépni.

- Mit ért panaszkodás alatt?

- A magyarországiak sokkal jobban élnek annál, mint ahogyan életkörülményeikről beszélnek. Az éttermek tele vannak, az emberek nagy
többsége autóval jár, mindenkinek van mobiltelefonja. Magyarország részéről a határon túli magyar politikának sem adományosztás ízűnek kell majd lennie. Többek között azért sem, mert 10-15 ezer felvidéki magyar dolgozik az anyaországban, és ha elemezzük, hogy mennyi adót fizetünk az államkasszába, akkor ennek visszaforgatása nem adományosztás, hanem befektetés. Hosszú távú, nemzetépítő invesztíció.

- Mennyire realizálható, hogy az MKP az Emberi Jogok Európai Bíróságához fog fordulni?

- Pártom nevében nem vagyok hivatott nyilatkozni. Először helyi szinten kell határozottan fellépni. Meg kell végre mutatni, hogy nem jó, ha velünk packáznak. Tömegeket tudunk mozgatni. Viszont, hogy még többen legyünk, ahhoz tájékoztatni kell a magyarságot a saját jogairól. Az emberek nem tudják, mi is pontosan az a nyelvtörvény, nem tudják, a földjeikkel mit tudnak kezdeni, nem tudják milyen következményei vannak a Benes-dekrétumoknak. A tájékoztatást a rendszerváltó generáció eddig elmulasztotta. Ha eszköz lesz a kezünkben, mi pótolni tudjuk ezt a mulasztásukat.

- A nyelvtörvény módosítása milyen változásokat hozott magával?

- Legutóbb az egyik zoboraljai magyar társulatot akarták megbüntetni, mert magyar szórólapjaik voltak. Egyelőre ez is csak füst, és nem láng. Azt gondolom, ha egy határozottabb ország áll majd mögöttünk, akkor ez változni fog. Ugyanakkor a magyarországi pártoknak úgy kell a velünk kapcsolatos döntéseiket meghozniuk, hogy a mi véleményünket is figyelembe veszik, a bennünket érintő kérdésekben.

- Ha lenne lehetősége rá, élne szavazati jogával, jó kezdeményezésnek tartja?

- Igen. Ha Európában körülnézünk, akkor azt látjuk, hogy például Olaszország állampolgárságot és szavazati jogot is biztosít a külhoni olaszoknak, és ott semmi gond nincs ezzel. Ennek a technikai kivitelezését is meg lehetne oldani. Egy biztos, ha a határon túli magyaroknak lehetősége lett volna szavazati joggal élni az elmúlt nyolc évben, akkor most nem lenne nyolc év hátrányunk.

Takács Veronika

itt megtekinthető: http://barikad.hu/node/54657

2010-06-03T08:36:00.000+02:00

http://www.magyarhirlap.hu/belfold/kell_az_itthon_elo_felvidekiek_tamogatasa.html

Kell az itthon élő felvidékiek támogatása
Magyar Hírlap, 2010. június 2.

Június 12-én Szlovákiában parlamenti választások lesznek. Több közvélemény-kutató is jelezte, hogy veszélybe kerülhet a felvidéki magyarság parlamenti képviselete, azzal viszont senki sem számol, hogy létezik egy elhanyagolt választói bázis: a Magyarországon élő felvidékiek, akik rendelkeznek szlovák állampolgársággal.

Hosszú idő után először két magyar politikai formáció – pontosabban egy magyar, az MKP és egy retorikájában szlovák-magyar, a Híd – méretteti meg magát a választásokon. A közemúltban több közvélemény-kutató jelezte, hogy veszélyben lehet a felvidéki magyarság parlamenti képviselete, pontosan a kétfelé szavazás lehetősége miatt.

„Arra azonban igazán kevesen gondolnak, hogy létezik egy olyan elhanyagolt választói bázis, amelyről sajnálatos módon a rendszerváltoztatás óta regnáló felvidéki magyar érdekképviselők megfeledkeznek még a kampányok hevében is” – mondja Petheő Attila fiatal MKP-s képviselőjelölt. Pedig a Magyarországon élő felvidékiek egyáltalán nem kerültek messzire szülőföldjüktől, tehát számolni kell velük. „Magam az egyetemi éveimet Magyarországon töltöttem, így elmondhatom, hogy részben az anyaországban szocializálódtam. 2002-ben tértem haza, itt alapítottam családot, és idehaza igyekszem kamatoztatni mindazt, amit odahaza elsajátítottam – hangsúlyozza Petheő. – Megértem viszont azok döntését is, akik a jobb boldogulás reményében végleg Magyarországon telepedtek le. A rendszerváltoztatás óta eltelt két évtized ugyanis nem hozott olyan gazdasági lehetőségeket Szlovákia magyarok lakta régióiban, amelyek gondtalan élettel kecsegtethetnek egy fiatalt. Ez rendkívül komoly kritika az eltelt húsz esztendő politikájának alakítói részére.” Az ifjú politikus, aki amúgy révkomáromi önkormányzati képviselő és a legjelentősebb szlovákiai magyar civilszervezet, a Csemadok járási elnöke, úgy látja, sajnos a felvidéki magyar közélet szereplőinek többsége csupán otthonukat elhagyókként, közösségüket jóformán elárulókként beszél azokról, akik az egyetem elvégzése után a maradék hazában maradnak; azonban hazatérési lehetőséget nem biztosítottak számukra.

„Azt sem erősíti az uralkodó szemlélet, hogy az elszármazott felvidékiek új közösségekbe szerveződve támogathassák tudásukkal az otthoniakat. Magam, mint korábban csaknem egy évtizeden át Magyarországon élő fiatalember, viszont kijelenthetem, hogy szükségünk van idehaza az anyaországban élő felvidékiek tudására és tapasztalataira” – mondja Petheő Attila.

Nyomatékosította: a szlovákiai választásokon a Magyarországon élő felvidékiek is segíthetik a tisztán magyar érdekképviseletet, sőt annak megújításáért is tehetnek a szavazatukkal. Elő lehet ugyanis segíteni az MKP-ban a generációváltást – ahogy a párt ifjúsági partnerszervezetének, a Via Nova Ifjúsági Csoportnak az egyik szlogenje is szól –, ha hazajönnek szavazni, és élnek az úgynevezett preferenciaszavazatok adta lehetőséggel, négy, számukra is jövőt jelentő személyt karikázva be a magyar párt választási listáján. A szlovák választójogi törvény szerint egyébként az, aki a választás napján külföldön tartózkodik, de állandó szlovákiai lakhelye (is) van, postai úton szavazhat. E lehetőséggel azonban már nem élhetnek a Magyarországon élő felvidéki magyarok, hiszen a határideje lejárt, április végéig lehetett kérvényezni az adott település polgármesteri hivatalában – mutat rá Petheő Attila.

„Mivel erről a határidőről többszörösen is lekéstek a Magyarországon dolgozó, illetve tanuló szlovák állampolgárok, arra kérném őket, hogy időzítsék június 12-re a családlátogatást, és minél nagyobb számban jöjjenek haza szavazni, hiszen ezzel sokat tehetnek a magyar közösségért” - mondta a magyar politikus.
Zsebők Csaba

2010-06-02T09:14:00.001+02:00

A Szabad Újság június 2-i számában megjelent interjú

Megújuló közéletben gondolkodik

Petheő Attila történelemtanárral, városi képviselővel, a Csemadok Komáromi Területi Választmánya elnökével generációváltásról, élhetőbb Komáromról és a család csodájáról

Azt mondja, sok emberben csalódott kétezer kettő óta, amikor az egyetem elvégzése után hazajött Magyarországról. Mert a pénz lett az istenük, és vezért kerestek, akihez bújhattak. Fontos lenne, hogy mindenki úgy beszéljen, ahogy él. Jegyzi meg. Számára menet közben a legfontosabb a család lett. Azután a magyarsága következik, sorolja, és az, hogy becsületes maradjon. Hat évig történelmet tanított. Most művelődésszervező egy magyarországi kultúrházban. Petheő Attilával beszélgettünk.

- Mi újság a Csemadok Komáromi Területi Választmányánál?

- Öt és fél ezer tagunk van a harmincöt alapszervezetben. Ez akkora magyar civil erő, amivel hosszú távon nagyon jól lehet cselekedni. Nyitottunk a fiatalok felé. A Száll a hír című nyeltörvényellenes turnénk már a hetedik állomásánál tart, június ötödikén szombaton pedig már negyedik alkalommal kerül megrendezésre azt Art Feszt című rendezvényünk Gútán. Trianon kilencvenedik évfordulója alkalmából arra kérjük a résztvevőket, hogy jöjjenek fekete pólóban. Ősszel megint lesz MultiKulti Fesztivál, ami arról szól, hogy a Komáromi járásban miképp viszonyulunk mi, magyarok a kisebbségekhez.

- Generációváltás kellene a közéletben is?

- A rendszerváltoztatás óta eltelt húsz esztendő a magyar közösségnek nem hozott újat. Ha csak az nem jelenti az újítást, hogy egyre több lett a munkanélküli, és a fiatalok helyzete kilátástalan; egyik napról a másikra élnek. Ezért a húsz esztendőért az a generáció a felelős, akiknek lassan távozni kell a közéletből; át kellene adniuk a helyüket, és teljesen meg kell újulnia a felvidéki magyar érdekképviseletnek.

- Úgy tudom, ősszel Komárom Programot indítanak.

- Úgy tűnik, hogy összefog majd néhány ember, akik másfajta életet képzelnek el Komáromban. Nem természetes, hogy több ezerrrel fogyott az elmúlt nyolc évben a város lakosainak száma. Élhetőbb várost kell kínálni a komáromiaknak, hogy újra a magyarság központja lehessünk.

- Azt mondta, jó ideje a család a legfontosabb az életében. Délvidéki lányt vett feleségül. Két fiuk van.

- Azzal, hogy délvidéki lány a feleségem, a nap minden pillanatában kárpát-medencei közösségben gondolkodunk. Ez furcsán hangozhat, de mi példái vagyunk a kárpát-medencei magyar létnek. Balázs és Barna, a fiaim születése pedig a világ legszebb dolga számomra!

Bárány János

2010-05-31T21:13:00.003+02:00

2010-05-25T08:28:00.002+02:00

Gútán járt a Közös portánk

A rövid bevezető után parázs beszélgetés alakult ki Gútán. Egy úr elmondta, hogy sem nekünk, sem az anyaországnak nem sikerült igazi zászlóvivőket találni. Elmondták, hogy a rendszerváltoztatás óta a politikum nem tájékoztatta a magyarságot a lehetőségeiről, legyen szó jogainkról,vagy földügyeinkről. A pozíciókba nem magyar érzelmű embereket tesznek azok, akiknek lehetősége van, hanem inkább olyanokat preferálnak, aki mindenkinek meg akar felelni.
A megjelentek többsége az anyaországban bízik. Azt az országot, ahol élünk meg sem említik. Közép-Európában gyarmatosítás folyik utal többek között a bevásárló központok tömkelegére egy úr. 1968 óta az átkosban engedték a mezőgazdálkodást és védték a piacot. Azt mondja, hogy utcákat tud mutatni, amik a piacozásból épültek Gútán.Ma már a sárgarépát sem termeljük odahaza, mert a műszakozás mellett gyakorta a füvet sincs idő lenyírni a kertbe-mondta egy hölgy. A gútaiak hanyagolják a földet, mert a munkájából biztos bevétel kell, hogy nagy nehezen ki tudja fizetni a számláit. Ott lyukadunk ki, hogy nincs agrárpolitikája az itteni magyarságnak. Az egyetem sem aktivizálódik ebben a kérdésben, holott hasznos kutatási projekteket valósíthatna meg a mezőgazdászokkal. Magyar pénzintézetet sem sikerült létrehozni a rendszerváltoztatás óta, holott az felemelhetné a felvidéki magyar vállalkozásokat.
Sajnos itt is felmerült a vélemény, hogy az elmúlt 20 évben az MKP nem tudott semmit sem elérni. Amíg mi manapság azon rágódunk, hogy mit mond Slota, addig kirabolnak bennünket.Az új formáció (Most) is kap rendesen...nagyon.
Elhangzik, hogy nincs stratégiája a felvidéki magyarságnak. Azt hiszik, hogy életfogytig ott lesznek a parlamenti, meg elnöki székekben-mondja a hölgy, aki elmondja, hogy szerinte nem az asszisztensek számát kell korlátozni és kommunikációról beszélni, hanem csak az kerülhessen oda/listára, aki egyetért egy jól kidolgozott felvidéki magyar hosszútávú stratégiával.
Gútán lassan elfogynak a munkahelyek jelzi egy Csemadokos. A kábelgyárban 3600 ember dolgozott, lassan 600-ra csökken a számuk. Az ipari parkba meg amiatt nem jöttek új beruházók, mert nem lett volna elég a munkaerő a környéken. Szerinte feldolgozó ipart kell Gútára hozni.
A város 83%-ka vallja magát magyarnak. Rossz hír, hogy ennek ellenére az arányokkal nem azonos 3 magyar és 2 szlovák alapiskolai osztályt nyitnak a városban. Mindenki egyetért abban, hogy ez rossz irányba mutat.

2010-05-19T09:58:00.001+02:00

Közös portánk Komáromban

A komáromi Csemadokban járt tegnap a Közös portánk. Megtelt a terem. Örömteli, hogy sok fiatal jött el az összejövetelre. Nagyon érdekes és konstruktív volt a beszélgetés, észre sem vettük, hogy repül az idő.
Szó esett a Most és az MKP viszonyáról. Egy úriember elmondta, hogy az MKP egyes tagjai együttműködnek helyi szinten a Mosttal és így nehéz változást remélni a városban. Az országban uralkodó helyzetünkkel kapcsolatban jelezték, hogy a kollektív bűnösségünk még mindig él saját szülőföldünkön.
Az egyetlen megoldást az autonómia jelentheti, ami önálló hatalomgyakorlással járhat és magunk teremthetnénk meg ennek gazdasági feltételeit. Felmerült a komáromi vízgazdálkodás kiszervezésére tett kísérlete annak a lobbi csoportnak, ami a Most és az MKP egyes embereiből áll össze. Szerencsére, mondta a felszólaló, ezt (ti.a kiszervezést) összefogással sikerült megakadályozni.
A megjelentek kifejtették, hogy egyetlen magyar párt van, amire szavaznunk lehet június 12-én, az az MKP de ki kell azokat söpörni, akik már két évtizede a politikából élnek és még nem javítottak a magyar közösség élethelyzetén.
A kormányon töltött időszakból nem maradt olyan dolog egy fiatal felszólaló szerint, ami segítette volna a magyarság megmaradását. Komárom megyét feladtuk sajnálatos módon. Egy tanárember szerint a kommunizmus haszonélvezőit ki kellene dobnunk a magyar közéletből. Szerinte mindig lesz olyan kollaboráns réteg, aki a magyarságból él.
Emlékeztettek, hogy olyan jelölt -jelenlegi parlamenti képviselő- is van a magyar választási listán, aki néhány éve az Eötvös utcai magyar iskolának a bezáratása mellett érvelt, azt hangoztatva, hogy életveszélyes. A független statikusok azonban kimutatták, hogy nem veszélyes az épület. Pár hónap múlva kiderült, hogy egy polgármester közeli vállalkozónak fájdult meg a foga a telekre.
Egy közgazdász elmondta, hogy a szlovákiai egyetemisták 60%-ka külföldi egyetemekre jár. Létezik olyan orvosi kar, ahová pótfelvételit kellett hirdetni érdeklődés hiányában.
A beszélgetés végén a megjelentek megegyeztek abban, hogy létezik egy közös erkölcsi/eszmei irányvonal amihez igazítanunk kell magunkat és, ami mentén szerveződnünk kell. A megoldás, mint most is kiderült a közösség erejében rejlik, amin viszont dolgozni kell.

2010-05-17T10:36:00.002+02:00

Nemesócsán, Lakszakállason és Izsán jártunk a Közös portánkkal

Nemesócsán a kultúrházban gyűltek össze a beszélgetni vágyók. A találkozó alatt kiderült, hogy az ócsaiak szerint sem jut el a hangunk oda, ahová kell. A képviselőink ugyanis egy úriember szerint tudják mi lenne a dolguk, de könyebb lapítani és a fizetést felvenni. A kettősállampolgársággal kapcsolatban elmondták, hogy nem kell a szlovák érzékenységre figyelni, illetve egyhangúan azt mondták a helyiek, hogy az autonómia a túlélésünk egyedüli záloga a Felvidéken. A helyi viszonyokkal kapcsolatban kifejtették, hogy nem állapot, hogy az önkormányzatnak már egy éve nem volt normális ülése. Só esett arról, hogy a tanítók és a kultúráért tevők nincsenek megbecsülve. Felhívták a figyelmet arra is, hogy a magyar többségű Ócsán egyre több a boltokon a csak szlováknyelvű felirat.
Lakszakállason a könyvtárban családias hangulatban zajlott a beszélgetés. Főképpen a mezőgazdaság helyzetéről esett szó, illetve arról, hogy ez jelenthetné a megélhetését a vidéknek. Az elmúlt esztendőkhöz képest többszörösére nőtt a munkanélküliek száma a faluban. Az embereket nagyon nehéz kimozdítani. A megjelentek nagy veszélyt látnak abban, hogy a magyar párt aktivistái még nincsenek az utcákon a többiek pedig már házról-házra járnak.
Izsán a községi hivatal egyik termében zajlott a beszélgetés szép számú megjelenttel. Napjaink eseményeinek kapcsán nyíltan bírálták Csáky Pál megállapítását, miszerint Martonyi János nem megfelelő időpontban vetette fel a kettős állampolgárság kérdését. Izsán is, mint előzőleg minden beszélgetéskor a legveszélyesebbnek a szegénység terjedését, a munkahelyek hiányát a fiatalok elhelyezkedésének nehézségeit a nyugdíjasok ellehetetlenülését tartják. Az elhangzottak alapján szükséges a fiatalok részvételével a Csemadok és pedagógusok nagyobb mértékű bekapcsolódásával előmozdítani civil szféra a társadalom minden területére kiható tevékenységét úgy, hogy a közösség minden tagja bekapcsolódhasson. Elhangzott, hogy az államnak a civil szféra szükségletei alapján kellene szerveződnie. Az ilyen közösség a lehetőségekhez mérten a legtöbbet tudja elérni. Több európai példát is felhoztak, többek között Svájc példáját.

2010-05-14T13:20:00.000+02:00

http://www.felvidek.ma/index.php?option=com_content&task=view&id=21934&Itemid=33

Csak trükk volt Fico kirohanása?
2010.05.13.
Figyelemelterelésként, illetve kampányfogásként szólalt fel a kettős állampolgárság ellen Robert Fico – vélekedett egymástól függetlenül két megkérdezett felvidéki képviselő is. Bárdos Gyula, az MKP parlamenti frakciójának vezetője szerint Fico a görög segélycsomag témáját próbálta így bagatellizálni, Petheő Attila révkomáromi képviselő pedig a Beneš-korszak újjáéledő retorikáját emlegette. Martonyi János külügyminiszter-jelölt elérhetetlennek bizonyult, a még regnáló minisztérium pedig nem foglalt állást az ügyben.
Nemzetbiztonsági kockázatként állította be a magyar kettős állampolgársági törvény tervezett módosítását Robert Fico; a szlovák kormányfő csütörtök reggeli beszédében úgy fogalmazott, a módosító indítvány a szlovák lakosságra is kiterjesztené a magyar törvényeket – ez pedig a nemzetközi jog megsértése, ami beláthatatlan következményekkel járhat. Fico felszólalásával kapcsolatban a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának képviselőit kerestük - eleinte nem túl nagy sikerrel, hiszen a parlamenti frakció tagjai csütörtök reggel a szlovák parlament rendkívüli ülésén vettek részt. Szerkesztőségünknek végül Bárdos Gyula frakcióvezető nyilatkozott, aki Fico fellépését egyértelműen megtévesztésnek nevezte: „A parlament éppen most szavazott a Görögországnak küldendő segélycsomagról, a miniszterelnök megpróbálta erről elterelni a figyelmet” – vélekedett Bárdos. Az MKP-s politikus szerint ismét fontossá vált a magyar kártya, amivel most duplán jól jár a kormánypárt Smer és koalíciós partnere, az szélsőjobboldali Szlovák Nemzeti Párt (SNS)– hiszen közelednek a választások, a magyar-veszély emlegetésével pedig még mindig szavazatot lehet szerezni Szlovákiában. „Fico ráadásul reggel 10-re időzítette sajtótájékoztatóját, fél órával korábbra, mint a hasonló témában nyilatkozó SNS – ebből látszik, hogy a kormányzó pártok egymással is versenyeznek a magyar kártya kampányjellegű kijátszásban” - tette hozzá Bárdos Gyula.

Hasonlóképpen látja helyzetet Petheő Attila révkomáromi képviselő, a Csemadok (Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete) Komárom-járási elnöke is. Mint emlékeztetett rá, Horvátország fennakadás nélkül adhatta meg a kettős állampolgárságot a külhoni horvátoknak, ahogy az olasz kettős állampolgárság miatt sem hőbörgött egyetlen szomszédos állam sem – pedig lényegesen több olasz, mint magyar él az anyaország határain túl. Ha Robert Fico mindezt figyelmen kívül hagyja, akkor vagy tájékozatlan – vagy kampánykérdést szeretne csinálni az állampolgárság ügyéből, vélekedett Petheő, aki szerint a mostani eset sokban idézi a 2004. december 5-i magyarországi népszavazás ügyét is. Fico azon kijelentését, hogy a kettős állampolgárság igénylői mindenképp rosszul járnak, Petheő a Benes-korszak megnyilvánulásaihoz hasonlította: „a '40-es, '50-es években azt üzenték, hogy mindenki kárát látja, ha magyarnak vallja magát – majd megindult a „reszlovakizáció”folyamata; ma ugyanez történik, a régi retorika és gondolkodás mód van újjászületőben, amit én gusztustalannak találok” - mondta a Csemedok komáromi vezetője.

Petheő szerint a kettős állampolgárságot ugyanakkor sokan szeretnék megkapni Szlovákiában. „Tizenkét gyűlést tartottunk az utóbbi időben: falvakban és kis községekben jártunk, úgy 30-40 emberrel találkoztunk mindenhol, és mindenütt, minden esetben felmerült a kettős állampolgárság ügye” – mesélte a képviselő. „A többség számít rá, ha másért nem, legalább a biztonság, a valahová tartozás érzete miatt is.”

OrientPress Hírügynökség

2010-05-13T08:43:00.001+02:00

http://www.kemma.hu/komarom-esztergom/kozelet/van-aki-varna-a-szlovak-valaszra-mas-azonnal-cselekedne-304922

Van, aki várna a szlovák válaszra, más azonnal cselekedne
2010. május 12. 22:27 Rafael Balázs/Sárai Evelyn
Párkány/Észak-Komárom (Szlovákia) | Kettős állampolgárság: erre készül a magyarországi választásokat megnyerő pártszövetség.

Megyénk hosszan határos Szlovákiával, a Duna túlpartján nagy többségben magyarok élnek; közöttük kérdezősködtünk, mit várnak ettől a lehetőségtől. Nem volt könnyű – a közélet most arrafelé nem erről szól.
Abban a Csemadok Komárom-járási elnöke, Petheő Attila és a Híd parlamenti képviselője, Bastrnák Tibor észak-komáromi polgármester is egyetért, hogy a kettős állampolgárság megadása fontos a felvidéki emberek számára. Ám míg előbbi szerint nem szabad a szlovák válaszra várni, addig a politikus a két fél közötti előzetes egyeztetést helyezi előtérbe.

Párkány
Az utca embere, bárki, akit megszólítunk, először nem is tudja, miről van szó. Ez arrafelé nemigen téma; úgy tűnik, egy ideig nem is lesz.
„Ebből nem kérünk. Kit érdekel?” – fogalmaznak és szinte legyintenek fiatal túlparti egyetemisták, akikkel egy sörözőben akadunk össze. Névvel nem vállalkoznak, mert egyrészt tartanak a retorziótól. Meglepő, hogy mi miatt.
Úgy fogalmaznak, hogy nekik mind a két helyi politikai formáció hiteltelen, sem Bugárék, sem Csákyék, de a vezető szlovák pártok sem dobogtatják meg a fiatalok szívét, nacionálétól függetlenül. Aztán szimpatikus kivételként megemlítik a SAS-t (Szabadság és Szolidaritás Párt), amely egy pozsonyi gyökerű, fiatalos, szabadelvű szlovák csoportosulás, akik körében nincs sem sovinizmus, sem nacionalizmus.
– Mi ebben a Párkány közeli faluban békében élünk egymással – mondja az ebedi Burza Kálmán. – Sok a vegyes házasság, az új generációknak nemigen van bajuk egymással. Így vagyunk a szlováksággal is. Nem mi mentünk el innen, hanem a határ jött közénk. A kettős állampolgárság nem téma; nem tudjuk, fontos-e ez nekünk, vagy csak a politikusoknak az. Azt gondolom, az együttélésnek nincs alternatívája.
– Mindig azt vallottam, hogy magyar vagyok, és itt éltem, itt élek. Ez a kettősség meghatározza gondolkodásomat. Tartozom ide is, oda is bizonyos értelemben – vélekedik a párkányi Himmler György. – A kettős állampolgárság intézménye modern dologként létezik Európa egyik felében, de van, ahol ez viták alapja. Énnekem is elegem van már a marakodásból, túl azon, hogy még nem látom, ad-e ez majd nekünk valamit.

Észak-Komárom
– Azt gondolom, hogy a kettős állampolgárság megadásának kérdését minél előbb rendeznie kell az újonnan alakuló magyar nemzeti parlamentnek – szögezte le Petheő Attila járási Csemadok vezető. – A határon túli magyarságnak mihamarabb biztosítani kell a lehetőséget arra, hogy a magyar állampolgárságot könnyített eljárás útján szerezze meg. Ebben a kérdésben nem szabad a szlovák fél reakcióira, vagy a szlovákiai választásokra várni. A szlovákokat sem érdekelte, hogy mit szólunk a nyelvtörvényhez, vagy egyéb alapvető nemzetiségi jogainkat sárba tipró törvényekhez. A kettős állampolgárság bevezetését várja a felvidéki magyarok nagy része. Egyébként több olyan európai példa van, ami azt támasztja alá, hogy a 90 éve határon kívül rekesztett magyarság kettős állampolgársága akár Közép-Európa stabilitásához is hozzájárulhatna.

– Véleményem szerint szerencsésebb lenne, ha a szlovákiai választások után, a parlament felállását követően kerülne csak szóba a kettős állampolgárság ügye – érvelt Bastrnák Tibor, parlamenti képviselő, Észak-Komárom polgármestere. – Mindenképpen egyeztetnie kellene a szlovák és a magyar félnek, hogy a döntés konszenzuson alapuljon. Természetesen a kettős állampolgárság megadása minden felvidéki, komáromi embernek egy nagyon fontos tényező. Azonban úgy kell megegyezni, hogy mindez a legkisebb súrlódást okozza a két állam között.

2010-05-07T14:45:00.002+02:00

Nem beszédeket mondani, hanem beszélgetni az emberekkel

Közös portánk címmel indította útjára a Csemadok Komáromi Területi Választmánya beszélgetős estjeit a Komáromi járásban Szabó Olga, Bölcs József és Petheő Attila részvételével. Az Itthon ennek kapcsán szólaltatta meg a rendezvény ötletgazdáját, Petheő Attilát, a Csemadok járási elnökét.
Miként fogalmazódott meg a Közös portánk gondolata?

A Közös portánk rendezvénysorozattal egy újfajta párbeszédnek szeretnénk teret adni a hazai közgondolkozásban. Azzal, hogy a Csemadokon keresztül a járás sok településére el fogunk jutni az év folyamán, jelezzük, hogy a Csemadok, mint a legnagyobb hazai érdekképviseleti szerv, mindenhova bekopog.

Mi a rendezvénysorozat küldetése?

Igyekszünk újra intenzívvé tenni a kapcsolatot a politikai érdekképviseletünk és a Csemadok között. Jól tudjuk, hogy a 90-es évek elején a Csemadok nélkül nem születtek volna magyar pártok. Arra fogjuk ösztönzi a magyar politikai érdekképviseletet, hogy külön, településekre lebontott programot dolgozzuk ki közösen azért, hogy a magyar településeken olyan polgármestereket, illetve önkormányzati képviselőket tudjunk állítani télen, akik becsülettel és alázattal tudják képviselni nemzetrészünket a járás minden településén. Olyan embereket nem szabad többé a közélet közelébe engednünk, akik vállalkozásként művelik a poltikát. Aki nem úgy tekint a közösség érdekeinek képviseletére, mintha a saját családja sorsáról döntene nap mint nap, azt ki kell takarítanunk a felvidéki magyar közéletből.

A rendezvény céljának is ez tekinthető?

A fentiek szolgálatában a sorozatunk csupán eszköz A Közös portánk viszont azt a célt szolgálja, hogy a magyar civil érdekképviselet feltérképezze a régió helyzetét, az emberek hangulatát. Erre a párbeszédre pedig a Komáromi járásban leginkább a Csemadok alkalmas. A tényleges cél pedig az számomra, hogy ne beszédeket mondani járjanak a közélet szereplői az emberekhez, hanem beszélgetni. Egyszóval eljutunk egy-egy településünkre és elbeszélgetünk jelenről, jövőről.

Mennyire szolgál a rendezvény kampánycélokat. hiszen mindhárman parlamenti képviselő jelöltek…

Aki a Csemadokban tisztséget vállal, az minden kiállásával politizál és leteszi a garast a magyar ügy mellett. Én elsősorban Csemadokos vagyok. Járási elnökként két olyan közéleti szereplőt kerestem és találtam, akik mindig kiálltak a közösség érdekeiért és bennünket, azaz a Csemadokot sosem hagyták cserben. Egyébként igaz, hogy közelednek a parlamenti választások és mindhárman jelöltek vagyunk. Arra azonban gondosan ügyelünk majd, hogy a kampány ideje alatt már ne járjuk a falvakat. Viszont ősszel mindenképpen újra indul a Közös portánk beszélgető sorozatunk jelenről, jövőről.

Felvidék Ma, Itthon

2010-05-05T11:44:00.002+02:00

Pathon járt a Közös portánk

Megtelt a pathi (nagyon furcsa ezt th-val írnom) kultúrház a beszélgetésre, ami rendkívül intenzívre sikeredett.
Sok kérdés felmerült, ami a helyieket érdekli. Szóba került az öreg temető helyzete, ahol Világi tanító úr van eltemetve és ma jóformán meg sem lehet közelíteni. Beszéltek a faluba betelepültekről, akik nem vesznek részt a közösségi életben és a gyerekeiket sem a helyi óvodába íratják, így azok gyökértelenek lesznek a faluban. Azzal, hogy ezek az emberek csak aludni járnak Pathra, azzal kezdődik a falusi közösség rombolása egy hölgy szerint. Előkerült, hogy öregotthont tervezek a fürdő területén. Egy hölgy kivételével tulajdonképpen senki sem örült ennek. Kérdezték, hogy miképpen lesz megoldva az itt elhunytak temettetése.Magyarországiakat és osztrákokat várnak oda. (Erre egy hölgy azt mondta, hogy ide december 5 után ne tegye be magyarországi az öregotthonba.) Kaphat-e kedvezményt majd pathi nyugdíjas. Elmondták, hogy már a fürdő sem az övék. Semmilyen kedvezmény nem jár a falubelieknek, holott sokan közülük a saját kezükkel építették a strandot. Ápolatlanok az utcák, az elmúlt nyolc évben nem volt falugyűlés sem. Nincs fedett buszmegálló, pedig akadt a megjelentek között, aki a keze munkáját ajánlotta ingyen a község vezetőinek, csak, hogy ne várakozzanak esőben,fagyban az emberek a szabad ég alatt. A buszközlekedés is kívánni valót hagy maga után, hiszen előfordul, hogy nem fér fel mindenki, illetve, megesik, hogy a busz csak Izsáig jár.
A faluban és a társadalomban nincs meghatározott magyar irányvonal, ami megakadályozhatná, hogy fogyjon a magyarság. Az állam nem ad semmit a polgárainak. Régen ráfért a pengőre hat nyelven, hogy mennyit ér, ma még a pénzesutalványokra, a hivatalos papírokra sem írják rá a dolgokat.
Egy hölgy szóba hozta Trianont is. 1993-ban egy nem létező államhoz kerültünk, amivel szerinte Trianon érvényét vesztette, hiszen az Csehszlovákiával lett megkötve "hol volt Bugár, mikor el kellett válni a csehektől és dönthettünk volna, hova tartozunk" - tette fel a kérdés a többiek által csak Szöszi néniek szólított asszony. Béla nevezetű úr pedig azt kifogásolta, hogy képviselőink közül egy sincs, aki kiállna, ha bántanak, gyaláznak bennünket. Egy sem akadt eddig, aki azt mondta volna a ferdített történelmi tényekre, hogy helytelenül nyilatkoznak róla a szlovák nacionalista politikusok. A jövőképet csak határozott kiállással lehet megfogalmazni, majd képviselni, de ilyen politikus nem lát a munkáját korábban ingyen a településnek ajánló úr.

2010-05-01T21:34:00.003+02:00

Közös portánk Füssön

Az indítás sem volt akármilyen. Érkezésemkor Bölcs Jóska nyomott a kezembe egy pohár vöröset, ami cudar jó volt. No, már itt lejegyezhetem, hogy a befejezés sem volt csúnya, hiszen egy szemrevaló helyi hölgy merte a tányérunkba - a főszakács Tominak segítve - a körömpörköltet. Mi kell ennél több?
Ami a faluba beérve is suzembetűnő volt az a kamion forgalom. Dübörögnek a faluban a hatalmas monstrumok.Aztán egy olyan beszélgetés kerekedett villámgyorsan a volt iskola épületében, hogy táttva maradt a szánk.
Elmondták, hogy hiányzik az igazi közösségi szellem. A vezetőink nem tudják megfogalmazni, hogy manapság egy tizenévesnek miért kell a magyar közösségbe tartoznia. A fiatalok véleménye lenne a mérvadó abban, hogy milyen jövőt akarnak maguknak.
Szóba került a kisgazda társadalom agóniája is. Arra jutottak partnereink, hogy a kistermelők a falusi közösségeknek is köszönhetik, hogy tönkre mentek. Aztán szóba került, hogy a hivatalnokok arrogánsak és sokszor fölényesek azzal még Komáromban is, a ki idősebb és magyarul beszél. Változik ez majd Orbánnal mondták, válaszul erre egy úriember elmondta, hogy ő bizony nem számít Magyarországra december 5-e óta. "Azóta egy kalbászt nem ettem meg a győri piacon, pedig szerettem" - mondta.
A politikusaink itt sem lettek dalba foglalva. Azt mondják, hogy nem olyan képviselet kell nekünk, mint, amit "ezek" adnak már 20 éve. Nem fogalmaznak meg célokat már a rendszerváltozás óta és ezért minden rendszerváltás óta forgó politikus felelős - mondják.
Előjött a DAC is, meg a katalán, baszk, dél-tiroli minta. Az autonómia megoldásként merült fel, de utaltak a korábbi megyei lehetőségeinkre (meg is nevezték a sorainkat züllesztő legnagyobb gazembereket - rendkívül tájékozottak itt is az emberek), az önkormányzatainkra is.
Szóltak arról, hogy fel kellene éleszteni az önfenntartó faluközösségeket. Jó példaként szolgálnának a megjelentek szerint a hangya szövetkezetek. Előnyben kellene részesítenünk a saját termelőinket.
"A természet nem ismeri a korlátlanságot"-mondta egy hölgy, aki az ivóvíz megmentéséről beszélt. Nem érti, hogy "Miért hagyjuk izraelitáknak eladni a vizet". Nagykeszin 20 ezres disznóhízlalda van az ivóvízkészlet felett, ami legalább olyan szennyező, mint az egyházkarcsai akkumulátor gyár, vagy a kőolaj vezeték. A hölgy a politikusaink helyében "természetvédelmi programot építene az ivóvízre".
Este nyolc után szóltak, hogy kész a fent említett étel. Eddigre már szép számú helybéli beszélgetett a katlan körül.

2010-04-28T10:00:00.002+02:00

Közös portánk Hetényen

Szép számmal gyűltek az emberek a községi hivatal kultúrtermében. A településen a legégetőbb kérdésnek a rossz szociális helyzetet tekintik. Az egyik felszólaló elmondta, hogy feleségével 42 év munka után együtt 300 euró nyugdíjból élnek. Ebből fizetik a rezsit, a gyógyszereket és ebből táplálkoznak. ebben az esetben pedig arra is rákényszerül, hogy lassan az összes földjétől megváljon. Az 1400 fős közösség nagy része korábban a mezőgazdaságból élt. Mára jószerével eltűntek a fóliák. Az embereknek nincs pénzük, így egyre inkább visszahúzódnak. A hetényiek korábban kultúra szerető közösségi emberek voltak, most meg semmire sem nyitottak. bizalmatlanokká váltak az emberek mondta a közel 70 éves hölgy.
A szövetkezetet szétlopták, pedig még mindig ott dolgozhatnának mondta egy korosabb úr.Egy tanító néni is szót kért, aki elmondta, hogy nem igazságos, hogy egy tanító 65 évig húzza a munkában, míg egy rendőr 45 évesen már nyugdíjba mehet. egyre nagyobb feladatok hárulnak a tanárokra, hiszen a gyermekeket az utca neveli, hiszen a szülők munka után mennek.
Egy fiatalember vetette fel első ízben a Közös portánk során komolyabban a pártválasztás kérdését. Megosztotta azt a dilemmáját, hogy nem tudja kire szavazzon, hiszen a szavazata könnyen elveszhet. Megtéveszti az embereket az a propaganda miszerint ha a Mostra szavaznak, akkor több magyar képviselő juthat a parlamentbe. Felmerült, hogy szükség van e egyáltalán parlamenti képviseletre, mikor a rendszerváltozás óta nem léptünk előbbre. A fiatalember azon kérdésére, hogy honnan tudja, hogy gazemberre adja e a preferencia szavazatát a nyakkendős úriember csak legyintett egyet. Aki bizalom jelszóval kampányol, az nem mind érdemli meg a bizalmat, hiszen lehet, hogy éppen többször tett a magyar közösség ellen jelezte tanácstalanságát egy asszony.

2010-04-27T11:27:00.002+02:00

Közös portánk Martoson

Szombati, martosi állomása beszélgetős sorozatunknak egy merőben más képet festett vidékünk lakosainak gondolkodásáról, mit az eddigi helyszíneken. Itt kimondták, amire eddig csak utaltak beszélgető partnereink, méghozzá azt, hogy nincs irányítója a felvidéki magyarságnak. Hiányzik a zászlóvivő, aki megszabja az irányvonalakat közösségünknek. Vezetőink többsége elszakadt a való világtól, hiszen már 89 óta ugyanazokat a székeket koptatják. Értékválságban szenved magyar társadalmunk és a komfort igények felülírják a család és a nemzet fogalmát olykor.
Egy 89 éves bácsi azt mondta, hogy neki az a jog, hogy tudja, ha kilép a kultúrházból és arcul csapják, akkor ő visszaadhatja. Ha ez megvan, akkor a napi betevőre valót már előteremti. Ide kapcsolódott a következő felszólaló, aki szerint az emberek nem is tudják, hogy mik a jogaik, mik a lehetőségeik. Javasolták, hogy kezdeményezzük egy brossúra kiadását, ami a nyelvhasználatról, nemzetiségi jogainkról, földtörvényekről tájékoztat.
kitértek itt is a média szerepére. Az Új Szó nem a közösséget szolgálja a beszélgetők szerint, bár mégis ezt olvassa az ember, mivel ez az egyetlen magyar nyelvű napilap. Az egyik felszólaló az internetes média jelenlétének erősítéséről szólt. Itt állapította meg, hogy a felvidek.ma leállítása óriási baki volt szerinte.
A falu fejlődéséről egyébként pozitívan szóltak a megjelentek, de a munkahelyekre való ingadozás itt is probléma.

2010-04-25T20:46:00.002+02:00

Magyarország ma végre helyes útra tért! Az anyaországunknak nemzeti országgyűlése van mától. Egy erőtől duzzadó Magyarország, erőssé teszi a kárpát-medencei magyarságot. reménykedem! Abban, hogy határozottabb lesz a magyar külpolitika. Abban, hogy ezután minden olyan magyarnak lesz magyar állampolgársága, aki ezt szeretné. Abban, hogy gazdasági felemelkedést hoz a váltás az anyaországnak és a felvidéki magyarságnak is. Abban, hogy a nemzetiek az itthoni nemzetieket fogják támogatni és végre módunk lesz nyugodt körülmények között dolgozni a felvidéki jövőnkön.
Hajrá nemzeti oldal!!!

2010-04-24T16:00:00.003+02:00

Közös portánk Radványon

Kitett magáért a helyi Csemadok. Szép számmal gyűltünk össze a kultúrházban, ahol aztán több, mint két órát repítettünk el közösen. Megint egy rakás témát érintettünk. Csupán fél óra volt, amíg egymásra hangolódtunk és egy eszmecsere, igazi beszélgetés kialakult. Szóba került a termőföld fontossága és az a lehetőség is, hogy a községházán a telekkönyvi kivonatok ott vannak és a kezdeti kutatásokhoz elég itt kifizetni a fénymásolás árát és nem kell az óriási illetéket a "kataszteren" kifizetni.Immáron természetes témaként került szóba a magyarnyelvűség és az, hogy ha a magyarok lakta területeken és önkormányzatokban csak olyanokat alkalmaznának,aki a mi nyelvünket is bírja, lehet a munkanélküli mutatóink is jobbak lennének.
A beszélgetésünk fontos mondata egy úriember szájából hangzott el, mégpedig, hogy: "egészséges család nélkül nincs egészséges társadalom" Ide köthető az az észrevétel, amiből kiderült, hogy Komáromban, a járásban nem találtak magyarul beszélő gyermekpszichiátert. A megjelentek kiemelték a kisközösség fontosságát. ezt nagyban rombolja a tény, hogy egyre több házon jelenik meg a "Na predaj" felirat, ami nem a régió lakosait célozza. mindent eladnak és nem mérik fel, hogy az idegeneké lesz a falu érzékeltették a lehetséges problémát. A vikkendházas övezet lakói álandó lakhelyet kapnak, szavazni fognak és akár polgármestert is állíthatnak/támogathatnak lassacskán.
Elmondták azt a meglátásukat is, hogy a rendszerváltoztatás óta a régió visszafejlődik és sajnos a politikusok nem tudják és nem is akarják kitalálni helyettünk hogy "mi legyen". Sokadszor találkozni azzal a véleménnyel, hogy a "politikus" lassan szitokszóvá érett tájainkon, mert sokan nem szolgáltak rá a nép bizalomára.
Tapasztalatuk az, hogy a fiatalok elhagyják szülőföldünket. A mezőgazdaságot teljesen leépítették.
Beszéltünk még a Radványt elkerülő út kérdésésről, hiszen a helyieknek nagy gondot okoz az átmenő forgalom.
Téma volt a bicikliút is, amely a falun fut keresztül, mit az országút része. tehát ugyanúgy mint eddig az úton bicajoznak a turisták, mégis pénzébe került ez a falunak.

2010-04-18T08:34:00.002+02:00

Bátorkeszin járt a Közös portánk

Kevesen jöttünk össze, de nagyon hasznos volt a beszélgetés. Hol is kezdjem? Talán ott, hogy 20 év alatt nem volt olyan "érdekképviselőnk", aki ki ment volna a falvakra az emberekkel beszélni. Ezt nem én mondom, hanem azok, akikkel beszélgetünk. Nagyon megrázó tapasztalás. Nem számítottam erre ilyen direkt módon.
Kesziről is kb. 300-350 ember ingázik a járáson kívülre munka után (Samsung, Noki, Suzuki). Papírgyár tönkre ment, a hajógyár alig létezik. A néni szerint felháborító, hogy azért kapnak fizetést (segélyt) az emberek, hogy nem mennek dolgozni.
Papírgyár megszűnéséről eszükbe jut, hogy nem hordják el a papírt a házaktól. Korábban vitték. Az egyetlen megjelent tanító elmondja, hogy a magyar alapiskolában másfél hét múlva lesz gyűjtés, hozzák oda.
Ugyanő mondja el, hogy 31 gyereket írattak az idén magyar alapiskolába. Ez jó eredmény az elmúlt évekhez képest. A szlovák iskola udvarán a gyerekek többsége viszont magyarul beszél. Akit a szülei szlovákba irattak-mondják-az szlovákba íratja a saját gyerekét is. Pedig, a magyarul megtanult verssel beszélni is megtanulsz. Nincs magyar nyelvű tankönyv, rosszul felszereltek az iskolák, hiányoznak a segédanyagok. A tanító legtöbbször önhibáján kívük nem tud haladni a korral.
A cigány is egyre több a faluban. mindig voltak, békességben éltek, de most egyszerre megszaporodtak az idegenek, akik az őshonos cigányokkal sincsenek jóban.
A faluban 400 szőlősgazda van hozzávetőlegesen, de egyre több a megműveletlen porta, mert a szőlőt nem tudják eladni. A fóliák is eltűntek a faluból, mert a megtermelteket még ingyen sem veszik át. A boltokban meg kínai áruk vannak-mondja egy hölgy.
Aztán szó esett a Komáromba menő buszokról is. Paksi kiesett. Nagy érvágás a vidéknak. Azt mondják meglopták az alkalmazottai, azért fuccsolt be. Pedig az legalább bevitte az embereket a rendelőkig és nem kellett az idősnek az orvoshoz háromnegyed órát gyalogolnia.
A vallás és az alapvető értékek fontosságát és ápolásuk hiányát nehezményezték. Valós képet kaptunk arról is, hogy miért van az, hogy a Csehországban, Magyarországon tanulók nem jönnek haza. A szívük húzza őket, de munkahelyek nincsenek. A néni saját gyerekein kívül még hármat nevelt fel, de megbicsaklik a hangja, mikor elmondja, haza csak látogatóba jönnek, vagy "csehibe" vagy "magyarba" maradnak. Jön a példa, hogy a magyar történelem nagy alakjai is idegenben tanultak és hazahozták a tudásukat. A mai generációk elvándorlásáért a rendszerváltozás óta eltelt évek vezetői okolhatók-fentről nem lehet falusi jövőt építeni mondják. Halkan teszem hozzá, hogy a felvidéki magyarok nagy része falun él pedig.

2010-04-17T13:49:00.003+02:00

Közös portánk. Beszélgetés jelenről, jövőről. Tegnap volt az első állomása a Csemadok által rendezett beszélgetős körútnak.

Perbetén voltunk a helyi kultúrházban. Két óra úgy elreppent beszélgetéssel, hogy például elfelejtettem fényképezni. Nagyon intenzív volt. Érdekes tanúlsága, hogy az emberek azt várják a közéleti szereplőktől, hogy beszélgessenek és ne beszédeket tartsanak nekik.
Itt nagyon sok kérdést érintettünk Szabó Olgával és Bölcs Józseffel. Szó esett a Csemadok szerepéről, az egészségügy helyzetéről a régióban, nemzetiségi jogainkról, az iskolaválasztásról, az újonnan alakult felvidéki magyar kétpártrendszerről.
Néháyn érdekesség az elhangzottakból:
- Az iskolaválasztásról a megjelentek azt mondták, hogy az emberek manapság már a minőséget választják és nem az a prioritás a legtöbb családnak, hogy magyar, vagy szlovák suli. Azzal viszont nem értenek egyet, hogy nem tanulnak meg rendesen szlovákul a gyerekek az alapiskolában. Elhangzott egy kiváló gondolat: "Az alapiskola alapfokú tudást ad matematikából, magyarból, kémiából és szlovákból is. Az alapok lerakása a cél és nem az anyanyelvi tudás megszerzése az alapiskoláinkban"
- A politikáról6politikusokról abban értettek egyet, hogy négy évente fontos nekik a polgár, illetve ami fontos, hogy nem foglalkoztatja az embereket a napi politika.
- Csemadokról az a véleményük, hogy nem szabad politizálnia, de az érdekképviseletben segítenie kell.
- Az egészségügy helyzetéről sok jót nem tudtak elmondani. Tulajdonképpen a biztosítók közti különbségekről szóltak. Arról, hogy az egészségügy egyre inkább úgy tűnik, hogy nem a gyógyításról, hanem a pézről szól. A komáromi kórház álapotáról sajnos nem tudtak sok jót elmondeni.
- Az MKP-Híd viszonyról is érdekes vélemény hangzott el:" olyan, mint az az eset, ha a gyermek szülei elválnak és a gyerekre akarják hárítani a szülők a felelősséget, hogy melyiküket válassza"

Különben három mondat hangzott el, amivel majdhogynem összefoglalható a Közös portánk első állomásának mondandója:
"Közös gondokodás adja a jövőképet."Túlélési formákat kell találnunk." Járjunk nyitott szemmel a szülőfalunkban."

2010-04-11T15:00:00.004+02:00

1994-es nagygyűlés emlékkonferenciát tartottak Komáromban
Civilek által szervezett konferencián ötven meghívott vendég nyolc előadót hallgatott meg a Pokol Szálló konferencia termében szombat délután. A főszervező Petheő Attila szerint az 1994-es nagygyűlésre emlékezve jelezték,hogy megérett az a generáció, akik a 16 évvel ezelőtti résztvevőknek jelezték, van, aki továbbviszi a lángot.
A Samu Beáta vezette konferencia megnyitóját Harsányi Imre mondta, majd Kvarda József és Szabó Olga térképekkel és kordokumentumokkal alátámasztott előadást tartott az 1994-es eseményekről. Utánuk az ifjabb generáció következett. Hulkó Gábor egyetemi adjunktus a szlovákiai magyar önkormányzatiságról és a honi közigazgatás helyzetéről, annak átalakíthatóságáról szólt. Nagy Péter közgazdász a magyarok lakta régiók gazdasági helyzetét ismertette. Ezután Petheő Attila történész beszélt azokról a történeti fordulópontjairól a felvidéki magyarságnak, melyekkel többet és nemzeti szemszögből kellene foglalkoznunk. Erre az előadásra kötődött Samu István kultúrantropológus előadása, aki a szlovákiai magyar identitásról és egy egyedi kutatás részeredményeiről számolt be a hallgatóságnak. Ladányi Lajos szlovákiai magyar szórványról szóló előadását írásban tárta a konferencia résztvevői elé.

2010-04-11T07:47:00.001+02:00

Pénteken elhunyt Varga Zoltán a Fradi legendája

"Fél órán át élesztették újra, egyszer-kétszer mintha visszajött volna. Úgy láttam, nem használtak defibrillátort, injekciókat, infúziót adtak neki. Nem szenvedett, zöld mezben és zöld nadrágban halt meg.

2010-04-08T12:00:00.002+02:00

Tegnap este a Bayern győzelemről átkapcsolva Az Este című műsorba csöppentem. Először Dávid Ibolyát hallgattam. Mit mondjak profi a hölgy (az más dolog, hogy csapatával szétütötte az eredeti MDF-et). A riporter folyamatosan alákérdezett.
Aztán Szabó Gábor a Jobbik pártigazgatója következett, aki velem egy idős. Parlamenti rutin nélkül nagyon jól megoldotta a feladatát, annak ellenére, hogy a riporter folyamatosan támadta őt. Úgy tűnik a fiatal Jobbikos csapat felkészült a parlamenti politizálásra.
Ezután, mint feljebb már mondottam a Bayern győzelmének örültem. Robben akkora gólt lőtt, hogy érdemes többször megnézni (itt megteheted: http://www.pepsifoci.hu/video/node/58022)
.
Várom már a vasárnapot és az eredményeket!

2010-04-02T13:13:00.003+02:00

Ma délelőtt Aranyos felé vitt az utam. Komárom és Csallóközaranyos között meg kellett állnom, hogy telefonommal lefotózzam ezt, a hogyományoktól eltérő KDH-s óriásplakátot:

2010-03-29T08:30:00.003+02:00

105 évvel ezelőtt született az alábbi sorok szerzője. Pár percet megér, azt hiszem!

- Uram! A késemért jöttem!
- Hol hagyta?
- Valami matrózban.
- Milyen kés volt?
- Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta?
- Várjunk... Csak lassan, kérem... Milyen volt a nyele?
- Kagyló.
- Hány részből?
- Egy darabból készült.
- Akkor nincs baj. Megvan a kés!
- Hol?
- A hátamban.
- Köszönöm...
- Kérem... A csapos mesélte, hogy milyen szép kés van bennem. Egy darab húszcentis kagy¬ló¬ritkaság.
- Forduljon meg, kérem, hogy kivegyem...
- Kitartás! A kocsmáros azt mondta, hogy amíg nem hoz orvost, hagyjam bent a kést, mert különben elvérzek. A kocsmáros ért ehhez, mert itt már öltek orvost is. Régi étterem.
- De én sietek, kérem! És mit tudja az ember, hogy mikor jön az orvos? Kés nélkül mégsem mehetek éjjel haza.
- Az orvos itt lakik a közelben, és a kocsmáros triciklin ment érte. Ha szurkált uram, hát viselje a következményeket.
- Hohó! Azért, mert magába szúrnak egy kést, még nincs joga hozzá, hogy megtartsa. Ez önbíráskodás! Hála Istennek, van még jog a világon.
- Nem is jogra hivatkoztam, hanem orvostudományra. A kocsmáros szerint az a recept, hogy bent maradjon a kés. Orvosi rendelet!
- Az orvos rendelkezzék a saját holmijával, a kés az én műszerem!
- Hm... nehéz ügy...
- Tudja mit? Nekem is van szívem, segítek a bajon. Kiveszem magából a késemet, és beteszek helyette egy másikat. Az is megteszi, amíg a mentő jön.
- Jól van. Csak ne legyen kisebb a kés, hogy jól elzárja a sebet, mert az egészség mindennél fontosabb, és recept az recept, hiába...
- Nyugodt lehet. Egy nagy konyhakést nyomok be helyette.
- Akkor rendben van.
- Forduljon... meg... hopp!... Így...
- Most nyomja bele a másikat!... Gyorsan!
- Ez itt a polcon épp jó lesz, habár csak fanyelű.
- Benne van?
- Fenét!... Hiszen alig vérzik a sebe. Itt, a csont mellett állt meg a penge, a porcok között... A mindenségit, kicsorbult a hegye!
- Nyomta volna a húsba, maga kezdő!
- Várjon! Ráteszek egy vizes kendőt... A szvetter egész jól leszorítja...
- Higgye el végre, hogy kés kell bele! A vendéglős tudja. Itt naponta ölnek. Tegye be a kést. Mi az magának?
- Nem értek hozzá. Bicskázásért vállalom a felelősséget, de műtétért nem! Kérje meg erre a szívességre valamelyik matrózt. Majd csak magukhoz térnek.
- Jó, hogy említi! Uram! Maga leütötte tizenkét hajósomat.
- Az egyikre ráesett a likőrösállvány, arról nem tehetek.
- Az volt az első fűtő!
- Mit tudja ezt egy likőrösállvány?
- És ott fekszik a hajópincér. Hol lehet most pincért találni? A Honolulu-Star reggel indul, és se fűtő, se pincér, mert maga leütötte őket!
- Abban igazam volt. Hozzám vágtak egy korsót, és az ilyen magatartás sért.
- Egyik sem vágta magához a korsót. Ezek ártatlanok.
- Hát ki tette?
- Én.
- Szerencséje, hogy haláltusáját vívja, különben most fejbe ütném... Jó napot.
- Várjon!
- Nincs időm. Sietek!
- Nézze meg, hogy nem kell-e kés a sebbe. Az ilyen szúrást nem szabad elhanyagolni. Lehet, hogy befelé vérzik.
- Onnan nem szúrhatták meg. Csak várjon az orvosra, az majd segít magán, ha lehet. Ha nem, akkor nyugodjék békével.
- Ajánlom magamat...
- Sajnálom, hogy ilyen gyenge legénységet toborzott...
- Halló! Fiatalember! Elkísérem. Volna egy ötletem, amivel pénzt kereshet.
- Rendben van.
- Várjon! Hej, csapos! Ha jön a kocsmáros, mondd, hogy elmentem járni egyet ide a közelbe. Ne féljen semmit, ha baj van, kést teszek a sebbe! Vigyázok... No, jöjjön!

Aki esetleg nem jött volna rá, Rejtő Jenő Piszkos Fred, a kapitány című klasszikusának első sorait olvasta fent.

2010-03-27T14:36:00.002+01:00

A posta is narancssárga

Folyó héten levelek árasztották el a postaládámat. Szép takaros, borítékba zárt levelek. Különben marha lassú ez a helyi posta, hiszen a levél belsejében megtudtam, hogy a Com-(lakáj)Média március 18-án, a városi hivatalvezető március 19-én írta levelét szerénységemnek, mint önkormányzati képviselőnek, viszont azok csak március 25-én érkeztek. Aztán csütörtökön jött még egy küldemény, amiről majd később.
A legutóbbi testületi ülésen jelen nem lévő Com-(lakáj)Média ügyvezető igazgatója-aki nem mellesleg két irányában elfogulatlan önkormányzati képviselő társam főnöke-magyar nyelvű levélben tájékoztatott arról, hogy mindenki másnak a hibája, hogy 2001-től az idei évig (2010) nem tudták átírni a felügyelőtanácsi tagok neveit. Miképpen működhet hivatalosan egy városi cég, ha annak felügyelőtanácsi tagsága tulajdonképpen nem létezik hivatalosan. Azaz, a lakájmédia Komáromban (városi TV, Komáromi Lapok) ügyében az új felügyelőtanácsi tagok nyugodtan kiabálhattak volna és mindenki mutogathatna rájuk, hogy mit akarnak, hiszen hivatalosan nincssemmibe beleszólásuk. Azt gondolom, hogy nem véletlen, hogy I. Tibor regnálásának elejétől ilyen állapotok uralkodnak a városi közösség szolgálatára hivatott médiumokban. Ezt nevezik, nálam bölcsebbek, centralizált demokráciának.
A másik, szlovák nyelvű levelet, Peter Kovács hivatalvezetőtől kaptam. Azzal kapcsolatban tisztelt meg soraival, hogy újonnan felhívtam a figyelmét arra, hogy a Nádor utca elején található kampány szökőkútból szivárog a víz. Ez a víz pedig a lakosok elmondása szerint a Kormorán melletti ház alá csorog. Az a válasz érkezett, hogy a 2006-os polgármesteri kampány részeként (ez nem volt a válaszban) épített izé...csobogóból egy 2009-es próba alapján bizonyíthatóan nem folyik a wasser. 3 év alatt sikerült ellenőrizni és 1 év alatt ezt sikerült tudatni a lakosokkal is. Arra a felvetésemre, hogy nem zökkenőmentes a Nádor utca Szt. András templom és Kormorán közti részének áramellátás, aztat írta a hivatalvezető úr, hogy az egészről tulajdonképpen a Szlovák Takarékpénztár tehet és a villamosművek januárban értesítve lettek a bajról, és fel is lettek szólítva, hogy a tavaszi időszakban távolítsák el a problémát. Ez is szép eredmény lenne abban az esetben, ha már nyáron nem szóltam volna az adott helyzetről ahivatalvezetőnknek. Aztán volt még egy felvetésem, melyről az iméntivel egyidőben a Szentháromság szobornál találkozva számoltam be Péternek. Kértem, hogy rakassák már rendbe a kivitelezővel a Nádor utca gödreit, mert a XXI. században egy díszburkolat ilyen állapotban szégyen. Abban az esetben természetesen ez nem minősül szégyennek, ha a díszburkolat alól kifelejtettek egy réteget a nagy siettségben a kivitelezők szintén 2006-ban. A törvény szerint azonban a jótállás 5 évre szól az ilyen munkálatok esetében, így a hivatal pár utcával arréb bekopogtathat a kivitelezőhöz és kérheti a rendbetétel. Azt elfeledtem, hogy erről a kérésemről természetesen a hivatalvezető úr, szlovák nyelven írott levelében megfeledkezett.
A harmadik levél sem egy pirulós tinilánytól érkezett parfümillatú kézírás. Hanem egy sima lejárató levél. A tájékozott levélíró Ógyalla városában ült a billentyűzet elé és az információs törvényre hivatkozva tőlem kér városi információkat. Szerintem jobban tenné, ha a városházát uraló párttársaitól kérné Most ugyanezt, hisezn I.Tibor és udvartartása a hivatal, ahonnan csoroghatnak számára a vizes cégről információk.

2010-03-22T20:49:00.002+01:00

"Dél-Komáromban sem árulnak szlovák nyelvűt"

Ezt mondta Komáromban az újságárus-információs irodában a hölgy, amikor megkérdeztem, hogy miért nincsenek kétnyelvű komáromi reklámtárgyak a boltban.
Kicsit felháborodott, de nem akarom bántani, ezért csak azt mondom, hogy nagyon-nagyon furcsán reagált.
Menj be kérlek kedves olvasóm a komáromi információs irodába (ha megtalálod egyáltalán), ami újságárusként működik és válogass a szlovák címeres kulcstartók, Komárno feliratú bögrék, kitűzők és kulcstartók közül.
Legyél egy olyan turista, mint aki úgy megy innen/tőlünk haza, hogy újra egy szlovák történelmi városban jártam...Komárnoban.
Legyél egy olyan turistához hasonlatos, akinek szájába nyomják a szlovák Komáromot és aki azt adja majd tovább a gyerekének, hogy a szlovák városban milyen királyok szobrát látta az Európa udvarban, vagy milyen gyönyörű erődje lehetne ennek a szlovák városnak Komárnonak ha törődnének vele. A városnak aminek a címere itt lötyög ám a kulcstartómon. A kulcstartón, ahol a Komárno örök, a Komárom/Révkomárom meg már nem is létezik...

2010-03-15T20:34:00.002+01:00

Köszönöm a segítséget a Csemadok alapszervezetei képviselőinek és a hangosításban, emelvény állításban, kultúrműsorban segédkezőknek.
Külön elnézést kérek mindenkitől, akinek nem mondtam a nevét a koszorúzók között.

Ma, a Jókai szobor tövében a megemlékezésen nagyjából az alábbi gondolatokat osztottam meg az ünneplő tömeggel:

Történt, hogy egy nappal a pákozdi csata után kivégezték Zichy Ödönt, az árulót. Zichy a magyarság ellen felket délszlávokat a rend felforgatására akarta bírni. A piros-fehér-zöldben hont védő magyar csapatokat röpcédulákkal pártütésre, megbékélésre, a sárga-fekete ellenféllel való együttműködésre kívánta buzdítani. Zichy Ödön gróf azt állította ezekről a nála talált kampány cédulákról, hogy csupán tévedésből tette a magyar kormány elleni kiáltványokat az útipoggyásza közé.
Ez a saját állítása szerint nemzeti érzelmű Zichy gróf oltalomlevelet kapott az ellenségtől, Jellcsics altábornagytól, amelyben az Roth cs.kir.vezérőrnagyot szólítja Zichy Ödön védelmére. Minden tény amellett szólt, hogy elárulta a magyarságot.
162 év nagy idő, de a mának is megvannak a magyar megalkuvó árulói.
Emlékszünk mi a közelmúltból olyan emberre, aki tévedésből hirdette az ellenfél igéjét, kampányolt a pártütők mellett. Sőt azt is tudjuk, hogy sokak piros-fehér-zöld köpönyegének másik fele narancssárga.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! 1848/49-es forradalomban és szabadságharcban a mieink színe a piros-fehér-zöld volt.
Azok a magukat magyarnak nevezők, akik a hatalommal kívántak összejátszani különféle előnyökért, azok sárga-fekete színt hordtak.
Az idei év a választások éve. Figyeljünk jól! A magyar érdekeket a piros-fehér-zöld és nem a narancssárga képviseli. A felvidéki ember jogait nem az egyszer narancssárgák másszor a piros-fehér-zöldbe bújók fogják kivívni számunkra.
Tehát engedelmükkel, még egyszer véssük jól eszünkbe, hogy Zichy Ödön vesztét az árulása okozta. A mi győzelmünket pedig csak és kizárólag az jelentheti, ha megszabadulunk a köpönyegforgatóktól, illetve ha a kokárdánk színe vezet bennünket 2010-ben is.

2010-03-15T14:42:00.002+01:00

Le a kalappal a gútai alap-és középiskolák előtt!!!
A város összes magyar iskolája ott volt ma délben a Kápolna parkban, hogy együtt emlékezzenek az 1848/49-es eseményekre. Képzeljenek el 5-600 fiatalt az iskoláik zászlai alatt...és természetesen nemzeti lobogóink alatt. Nem is tudtam mást mondani ilyen helyen, minthogy az 1848-as forradalmat fiatalok kezdték és azt, hogy a szabadságharc katonái is a fiatalok közül kerültek ki. 1848/49 üzenete pedig csak az lehet a mai kor fiataljai számára, hogy megéri becsületesen magyarként élni úgy, hogy mindig tiszta lelkiismerettel tudjunk szüleink, vagy gyermekeink szemébe nézni.

2010-03-14T20:27:00.003+01:00

Ma ismét két megemlékezésen voltam. Perbetén sajnos csupán a Csemadok Komáromi Területi Választmányának koszorúját tudtam elhelyezni a kopjafa tövében, mert korábban elígérkeztem Radványra. Perbetén is megtelt a kultúrház és az elmondottak alapján nagyon színvonalas műsorral rukkolt elő az új helyi elnök vezette csapat.
Dunaradványon olyan megható műsort láthattunk, hogy az ember csak a levegő után kapkodott. Ezután Máday Norbert tartott egy kalandos szívből jövő előadást a forradalomról és a szabadságharcról, hogy minden korábbi gondolatomat elfeledtem.
Ezután magam mondtam el, hogy a felvidéki magyarságnak nem kell foglalkoznia az idióta, ellenünk hozott törvényekkel. Inkább a szívünknek engedelmeskedve kell úgy élnünk magyarul, hogy mindig gyermekeink szemébe merjünk nézni. Olyannyira feltöltődtem a radványi hangulattól, hogy csak úgy pörögtek a gondolataim hazafelé az autóban. Felemelő volt ismét a nap. Sok ember mindkét helyen és, ami a legfontosabb talán, hogy sok-sok fiatal mindenhol, ahol résztvettem a megemlékezésen.
Remélem holnap is meghitt ünnep elé nézünk Gútán és Komáromban is.

2010-03-14T08:23:00.003+01:00

Akik nem járnak ilyen helyekre, azok veszítenek. Akik csak a kampány évében jelennek meg egy kokárdá val mejjükön, azoknak nem szabadna, hogy kampány közelbe kerüljenek. Tegnap Ekelen jártam, ahol viharos szél ellenére is koszorúztak. A kultúrházból megmaradt kultúrteremben pedig újra megmozdult a helyi sikola és olyan műsort adtak az ekeli gyerekek, hogy az ember torka elszorult. Sokan voltunk a Csemadok megemlékezésén.
Naszvadon megtelt a kultúrház (nem kellett Lajcsi, elég a nemzeti ünnep). A kétrészes megemlékezés az ünnephez méltó volt. A História együttes fellépésével pedig olyan színvonalat súrolt, ami ritkaságszámba megy felénk. Ne feldjük azért a verseket mondó hölgyeket sem. A naszvadi Csemadokba új életet leheltek. Olyan emberek tették, akiknek nem divatirányzat a piros-fehér-zöld, akik számára nem áldozat a néhány órás produkciókat megelőző több hetes szervező munka.
Két falusi rendezvényen együtt, több mint félezer magyar ember. Politikai formációnak nagy pénzeket kell ahhoz mozgósítania, hogy ez összejöjjön. A Csemadok mindezt megteszi önerőből. Egyedül képes ilyen tömegeket megmozgatni a Felvidéken. Annyi embert, amiben erő van. Annyi jóérzésű magyar embert, akikkel minden pillanatban neki lehetne állni végre egy igazi felvidéki magyar rendszerváltoztatásnak. Összefogással!

2010-03-07T11:22:00.003+01:00

Tök jó! Tegnap az alkoholista pártelnök és bandája Komáromban koszorúzott. Megvallom először nem tudtam, hogy azért mászik-e fel a tetőre, hogy koszorúzzon, vagy onnan is le akar brunyálni. különben azt hittem először, hogy valami helyi mulattság kezdődik, de, mint kiderült az egész országból megjelentek a parlamentben részegen szambázó hívei. Komárom le se ejtette őket.

Közben a magyar párt jelölteket állított Pozsonyban. Figyelmükbe ajánlom az 54-es számú versenyzőt :-)

2010-03-02T11:35:00.001+01:00

Ma 8.30-kor megszületett Balázs tesója Petheő Barna. Súlya 3,6 kiló, magassága 52 centi!

2010-03-01T09:30:00.002+01:00

Slovan-DAC

http://www.felvidek.ma/index.php?option=com_content&task=view&id=20583&Itemid=1

Újabb bizonyíték, hogy a szlovák rendőrség nem áll a helyzet magaslatán. Az elmondások szerint, amit a hétvégén a Disznómezőn csináltak a felvidéki drukkerekkel, az két dolgot jelenthet:
1. Abszolút nem értenek ahhoz, hogy miképp kell egy focimeccset biztosítani
2. Csak arra utaznak, hogy magyarokat verjenek

Amennyiben az első állítás igaz, abban az esetben a belügyminiszter és az országos rendőrparancsnok távozása törvényszerű egy demokratikus országban.
Amennyiben a második állítás helytálló, abban az esetben az ország, ahol élünk nem nevezhető demokratikusnak, illetve át kell értékelnie a közösségünk és a többségi nemzet közti rendszerváltoztatás óta eltelt 20 esztendő történéseit. Azt természetesen nem is kell hangsúlyozni, hogy egy júniusi kormányváltás sok mindenre megoldást jelenthetne.

Emlékeztetőül: 2008-ban ugyanez a rendőrség vert válogatás és ok nélkül magyar nemzetiségű, többségében felvidéki szurkolókat Dunaszerdahelyen a DAC-Slovan meccsen. Azóta sem kértek elnézést, ismerték be, hogy hibáztak.

2010-02-26T09:58:00.004+01:00

Önkormányzati ültünk

Programpont módosításánál kértem, hogy kerüljön a napirendek közé egy olyan pont melyben Hortai Éva alpolgármester nő visszahívásáról szavazunk. Ezt a testületből 8 képviselő támogatta, 6 tartózkodott, 2 ellenezte és 3 nem szavazott.
Interpellációmban felhívtam a figyelmet arra, hogy a Nádor utca elején a Kormorán mellett lévő kampány víznyelő mellett süllyed az útburkolat, illetve a házak alá ömlik a víz, sőt az elektromos vezetékek sem biztonságosak, hiszen a földből kilógnak. A volt játéküzlettel átellenben süppedős, gödrös a szintén polgármesteri kampány részeként felújított útburkolat. Mindkettőre 5 év garanciát ír elő a törvény, mégsem lép a város. Felhívtam a figyelmet arra, hogy a megyei választások során Hortai Éva által kampánytémává silányított kétnyelvű településjelző táblák kérdése sem megoldott még és kérdeztem, hogy mikor kerül kétnyelvű városrészt jelző tábla a csatolt településeink elé. A hivatalvezető egyik kérdésre sem tudott megnyugtató választ adni. A Com-media kft. igazgatója sajnos újra nem jelent meg az ülésen, holott megint mulasztáson kaptuk, ugyanis a cégbírósági bejegyzés interneten fellelhető változatában több éves adatok szerepelnek, így tulajdonképpen még mindig olyanok vannak hivatalosan a felügyelő tanácsban, akik közül van, aki már nyolc esztendeje nem tagja az önkormányzatnak.
Birkus Péter felszólalásában felhívta a figyelmet arra, hogy a Munka utcai alapiskola szigetelésére kiírt versenypályázat valami okból kifolyólag csúszik. A legjobb árat kiválasztották és ez a versenyző a bizottság kérésére tudatta a beépítendő anyagok minőségét is, melyet megfelelőnek talált a bizottság. Ennek ellenére nincs hirdetve győztes, a magyar iskola javítása pedig késik, a munka nem kezdődhet.
Győrfy László szerint a város az állami lakásépítési alapból épített lakásokat, azaz a hitelt a város hitelekből törleszti. A terjesztő hivatalvezető megeshet, hogy anno félrevezette a testületet. A hivatalvezető azt válaszolta, hogy minden bizottságon átment az anyag, így a Győrfy vezette pénzügyin is. A pénzügyi bizottság a költségvetési vitában hivatal által terjesztett költségvetés tervezetet nem támogatta, mert észlelte és felhívta a figyelmet a problémákra. Határozatot terjesztett be a szociális lakások kapcsán, miszerint, ha abból pénzből, amit a lakosok befizettek, azt akarjuk, hogy abból legyen törlesztve a hitel, csak úgy lehet megoldani, ha a hitelre befolyó összeget nem használjuk fel másra, hanem plusszos költségvetést hagyunk jóvá…a pénzügyi operációkra szánt pénzből…
Andruskó szerint 25-en felelünk a városért, meg kell mondani, hogy ki felel a város tisztaságáért. Nem kell mindenben negatívumokat keresni – mondta arra reagálva, hogy sajnos egyre koszosabb a városunk.
Dél-Komáromban van egy olyan általános érvényű rendelet, amellyel a város dotálja az ott letelepedni szándékozó helybélieket jegyezte meg Novák Tamás. Nálunk itt nincs hasonló kezdeményezés. Csak szociális lakásokat dotálunk a többi adófizető pénzéből, jegyzem meg csendesen.
A kulturális dotációk kapcsán Keszegh Béla képviselő a Concordia ruhavásárlási támogatásást nem kívánta támogatni. Olyan rendezvényeket támogatott volna, melyek még nem bizonyítottak a városban. Hortai Éva a programpont levonását javasolja. Keszegh Béla sajnos felkapta a vizet egy kósza gondolatomon, mikor jeleztem, hogy csak az állami szerveknél szokás olyan rendezvényeket, olyan hírportálokat támogatni, amelyek még korábban nem léteztek, így bizonyítani sem tudtak. Ő azzal állt elő, hogy magam, mint érintett Csemadokos a Concordia mellett lobbiztam, holott magam is szervezek fiataloknak rendezvényeket, ezért nem érti, miért nem támogatom az újat. Csupán azt felejtette el az MKP frakcióból egy másik párt alakulása után hirtelen kiugrott képviselő társam, hogy mi ezt nem állami vagy önkormányzati pénzekből tesszük, hanem szponzori támogatásokból, illetve saját önkéntes munkánkat ingyen és bérmentve fordítva a rendezvény sikerére. (Itt jelzem sokadszor, hogy egyébként a Csemadok elnökségért sem jár egy fillérnyi térítés, bárhogy próbálták egyesek ezt sugallni korábban.)
A városgyilkos parkoló rendszer vitáját Horváth Kornél kezdte, aki kérte, hogy a főellenőr mélyrehatóan vizsgálja át a parkolási rendszer 2009-es évét. Ezt a testület elfogadta.
Birkus Péter szintén határozati javaslattal élt parkolás ügyben. Arra kérte a jelenlévőket, hogy becsületbeli nyilatkozatot írjon alá minden testületi tag és a polgármester, hogy sem maga, sem közeli hozzátartozója nem tulajdonos a kft-ben, nem csendestárs a cégben. Ezt a kezdeményező visszavonta és egyénenként fogja aláíratni a testület és a hivatal vezetésének tagjaival….remélem. Győrfy szerint van egy rossz parkolási rendszer. A pillanatnyi helyzet, hogy a parkolási rendszert üzemeltető magántársaság több pénzt szeretne látni, a városnak 25%-ka van belőle, és ebből fizetjük a rendőröket, stb. Mindenkinek nem lehet jó, legalább a többségnek legyen jó – de ez a mai rendszer senkinek sem jó. A városunkat élhetővé kell tenni. A papucs tartja leginkább távol az embereket a belvárostól. A lakosok és a turisták a hatalom arroganciájával találkoznak…a hatalom rossz törvényt hoz, azt erővel betartatja. Másutt a járdák kiépítését is a sétálók igényeik szerint teszik. Projektoros vetítéssel támasztotta alá azt a határozati javaslatát, amelyben azt kérte, hogy tiltsuk meg a kerékbilincsek rakását. (Ezt a testület elfogadta, ahogy azt is, hogy ne történhessen meg a parkolási díjak emelése, a parkolási zónák kiterjesztése a városban. A parkolás első 30 percének ingyenessé tételét is megszavaztuk.) A Győrfy beszámolójának szóló taps nem volt jogos a polgármester szerint, hiszen olyan képviselő számolt be, aki régóta képviselő, így tisztában kellene lennie néhány dologgal. Nem volt korrekt az összeállítás B. Tibor szerint. Vannak olyan dolgok, melyeket meg kell változtatni, de nem úgy hogy populistán legyen a dolog (próbálom szó szerint citálni koszorús szónokunkat). Régi dolgokat nem idézett, melyeket a testület hozott, mondta értelmezhetetlen monológjában a polgármester. Szerinte definiálni kell, hogy mik a problémák, és jelezte,. Hogy általános érvényű rendelettel nem lehet szlovák törvényeket felülírni. A belügy dolgozott ki egy törvénytervezetet, amit a kormánytöbbség fogadott el, hárította át a felelősséget felebarátaira a mi Tiborunk. A nagyobb mozgástérről kell beszélni, de ez nem a kerékbilincsről szól. A vállalkozókat rosszul érinti a lezárás, ez hozta tulajdonképpen a rendszert. Ha segíteni akarnak magukon, akkor konkrét problémákat kell megfogalmazni. A helyszíni bírság a város kasszájába folyik, tehát, aki nem fizeti be, az a városi kasszától veszi el a pénzt - fejezte be hosszúra sikeredett mondandóját a kisebb beszédtechnikai hiányosságokkal küszködő, ám önálló véleményét huncutul rejtegető városvezető.
Sebő Zsolt felszólalásásban rámutatott arra, hogy megéri megnézni az Európa Szálló előtti területet, hogy ott miképpen parkolnak az autók a járdán.
Saját hibánk Novák Tamás szerint, hogy írásbeli javaslatot nem tudtunk megfogalmazni. Az alkotmánybíróság elvette a törvényi felhatalmazás. 9/2009-es törvény.
A cél az volt, hogy gyalogzónákkal védjük a történelmi belvárost Hortai Éva szerint, tehát ez így lett elkészítve a parkolási rendszer. Stubendek László egy órányi ingyenes parkolást biztosítana (ezt a testület elvetette). Jelezte, hogy a közelmúltban előfordult, hogy a mentő 10 percet várakozott, mert nem tudott bejutni a belvárosba egy beteghez. Andruskó Imre manipulatív módon pozsonyi példát hozott, mikor barátai autóját elszállították, csak azt felejtette el hozzátenni, hogy azok tilosban álltak. Egy jelenlévő kérdésére ismerte be tévedését.
A polgármester többször érezte szükségét annak, hogy magánszámmal szakítsa meg a képviselői hozzászólásokat, építő jellegű véleményeket. Jelzem, hogy kis gyakorlással talán egy sanzon eléneklésével nagyobb sikert arathatna füstös éjszakai lokálokban.
Magam felszólalásomban elmondtam, hogy benne voltam a versenytárgyalási bizottságban, mikor az elénk tárt versenyzők közül a legkedvezőbb ajánlatra bólintottunk rá. Elmondtam, hogy a szerződés-tervezetet is láttuk, amit viszont jogi végzettség híján nem véleményezhettünk. Később meglehetősen hosszú ideig tartott a szerződésbe való betekintés lehetősége, amelyre egy zárt ülésen került sor, ahol árgus szemek figyeltek bennünket. Elmondtam, hogy ez a parkolási rendszer megöli a várost, ezért meg kellene szüntetni de-bár Andruskó pilátusi módon erre kapacitált bennünket- nem fogok egyelőre ilyen természetű határozattal előállni.
Az ülésteremben egyébként megjelent egy tucat lakos. Közülük néhányan fel is szólaltak és komplex megoldást sürgettek. Bejárhatóvá kell tenni a belvárost. Jelezték, ahol le tudnak parkolni az üzlet előtt ott a többszörösét tudja produkálni a bolt, mint a belvárosban. Nincs időnk várni és könyörögni a képviselőknek, mi nem kértük senkitől, hogy legyen képviselő, ők dobálnak négy évente szórólapot a postaládáinkba, ők vannak értünk-mondta az egyik tulajdonos.
A parkolási társaság képviselője szerint a cég biztosított minden mentőnek és tűzoltó autónak a belvárosban belépő kártyát, de sajnos elfelejtette azt mondani, hogy természetesen utánajár, hogy miként eshetett meg ez a dolog. Naponta 20 papucsot tesznek ők fel. A fizetési rend 400 autót érint, ebből 20-at tudunk csak megbüntetni mondta. A várost semmi költség nem terheli, a rendszer kialakítását is a társaság fedezi. A város az ő fotóik alapján este üres. Amikor nem volt papucsozás, 50-60%-kal esett vissza a város bevétele.

(a helyesírási hibákért elnézést, ha vannak, maholnap javítom)

2010-02-23T21:23:00.002+01:00

Ahogy ígértem, kicammogtunk Balázzsal a Klapka térre. Kb. 300-an voltunk, ebből saccra 200 egyetemista...a 2000-ből. Sajnálatosan kevés!
Kezdetnek azonban nem rossz! Rendkívül sok rendőr és nagyon sok újságíró volt. Köztük valami szívárványszín gyanús SNS ifjúsági ütődött is ott kínlódott egy kamerával. A hangulat egyébként inkább hasonlított egy lélektelen "felnőtt" akcióhoz, mint egy egyetemista megmozduláshoz. Egy nyamvadt fütty, vagy bekiabálás, vagy fujjolás nem volt. Emóciók nélkül folyt a rendezvény, holott egy kőkemény érzelmekkel átszőtt ügyről van szó. A szónokok jók voltak, főképp a hölgy beszéde tetszett.

Felháborító volt, hogy egy demokratikus államban, egy békés tüntetésen, amit ráadásul be is jelentettek, a rendőrök a csendes demonstrálókat igazoltatják minden ok nélkül. Mikor ezt szóvá tettem a rendőrnek-aki egyébként korrekt volt-azt mondta, hogy mindenütt jogukban áll igazoltatni. Jeleztem neki, hogy 3 méterrel arrébb az elfuserált kamerás gyerek provokálja az embereket, így érthetetlen, hogy miért a magyar zászlós srácot kell igazoltatnia és az adatait felírnia, csak vállat vont. Különben jónéhány civil ruhással összefutottam azok közül, akik a Száll a hír nyelvtörvény ellenes megmozdulásunkon őrködtek még augusztusban.

Egy szó, mint száz, a kezdeményezés jó. Az, hogy egy internetes portál megpróbálta kisajátítani magának a rendezvényt, az rossz és erre vigyázniuk kell a szervezőknek.

Érdekes tanulsága a napnak, hogy a talán két legolvasottabb felvidéki magyar internetes hírportál csak ennyi fiatalt tud megszólítani a nyelvtörvény ellen. Óriási a közöny az egyetemisták részéről. Óriási a közöny a szlovákiai magyar társadalomban.

Itt pedig rögtön a politikára kanyarodhatnánk egy teljesen (?) "civil" megmozdulás kapcsán. A megosztás nem kedvez a hazai légkörnek. Az emberek kezdenek beleunni ebbe a katyvaszba és nem érdekli őket a pénzkereseten kívül más. Természetes számukra, hogy magyarok. Még mindig nem drukkolnak a Slovannak a Fradi, vagy a DAC ellenébe. Szeretik, ha Priskin a magyar himnuszt énekli a kezdőkörben. De! Amit ennél is jobban szeretnek, ha el tudnak menni nyaralni a családjukkal anélkül, hogy a hitel törlesztésén kellene, hogy járjon az eszük.

(Itt jut eszembe, hogy odajött hozzám egy "őscsemadokos" a rendezvény végén és arra kért, hogy szóljak a rendezőknek, hogy ne mondják legközelebb azt, hogy himnusz, mert az bántja a szlovákokat és, hogy ez az ország himnusza. Mondjanak inkább nemzeti imádságot szerinte. Mert minek provokálni. Na, itt a baj! Ott, hogy sajnos kódolva lett a szüleinkbe, nagyszüleinkbe az, hogy a saját árnyékuktól is féljenek. Még attól is féljenek, hogy kimondják, hogy ez a magyar nemzet, azaz, az én himnuszom? Mi a fene van itt? Mit csináltak nagyuraim ezzel a felvidéki magyar nemzetrésszel? Milyen érdekek vezérlik a teljes lehülyítést? A gazdasági ellehetetlenítésünket? Miért nem tesznek ez ellen? Miért nézték ezt tétlenül a rendszerváltoztatás óta eltelt 20 évben?)

Egyszóval: a mi színünk még mindig a piros-fehér-zöld és nem a narancssárga!

2010-02-22T11:15:00.000+01:00

http://www.felvidek.ma/index.php?option=com_content&task=view&id=20431&Itemid=1

Országos vezetőket és parlamenti képviselőjelölteket választott a Via Nova ICS

Februárban az MKP járási szervezetei és a Via Nova Ifjúsági Csoport is jelölteket állít az MKP parlamenti választási listájára. Pénteken Rimaszécsen ülésezett a Via Nova Ifjúsági Csoport Országos Tanácsa. Itt OT-elnököt és -alelnököt választottak az ország minden pontjáról idesereglett fiatalok. Az OT elnöke a rimaszécsi Stubendek Ákos lett, az alelnöke a gútai Samu István. Az MKP és a Via Nova ICS között köttetett megállapodás értelmében az MKP 150-es parlamenti választási listájára 6 ICs-jelölt kerülhet fel. Az ICS listavezetőjének az érsekújvári Nagy Pétert választották meg, aki az MKP- lista 15-22 helyének valamelyikét foglalhatja majd el, míg a második helyre a komáromi Petheő Attilát szavazták meg a küldöttek, aki a parlamenti lista 31-35 helyének valamelyikét kaphatja a március 6-i MKP Országos Tanács-ülés után. Rajtuk kívül 4 parlamenti képviselőjelöltet küld harcba az ICS: Neszméri Tünde, Stubendek Ákos, Varga Tibor és Gubík László személyében.

Felvidék Ma

2010-02-18T09:53:00.006+01:00

Na végre! Talán elkezdődik valami! Február 23-án délután a nyelvtörvény ellen gyűlnek össze a Komáromban tanuló egyetemisták a Klapka téren.
Igaz, hogy el kellett telnie háromnegyed évnek ahhoz, hogy egységesen mozduljanak meg a Selye hallgatói. Hiszen júliusban elfogadták ezt a fránya törvényt. Ami örömteli volt, hogy augusztus 28-án a komáromi jégpálya közel ezer tiltakozója között, majd Gútán és Naszvadon is több százan velünk tiltakoztak a Száll a hír nyelvtörvény ellenes turnén.
Foganatja természetesen ennek a megmozdulásnak sem lesz. (De mégéri, ahogy ezt folyamatosan tapasztaljuk a Száll a hír turnéval kapcsolatban!)
Kézzelfogható eredménye viszont az lehet, hogy az egyetemistákat közösségbe kovácsolja itt, Komáromban. Olyan közösségre lenne itt szükségünk kicsiben, mint Szegeden (igaz Bóbi?), Pécsett, Debrecenben, Nyitrán. Meglep, hogy a szervezők csupán 200 egyetemistára számítanak. Én azt gondolom, hogy legalább ezer ember lesz kint a Klapka téren. Balázsommal mi is kimegyünk.
Különben, mikor 1995-ben a tandíj ellenes tüntetésre készült a szegedi egyetemi társadalom, akkor nem szórakoztak a szervezők. Egy különvonatot szerveztek. Mertek nagyot álmodni, hogy a klasszikust idézzem. Mert az egyetemistának az is a dolga, hogy olykor nagyot álmodjon. Enélkül nem is egyetemista, nem is válhat belőle a jövő alkotó értelmiségi magyarja. A vonat egyébként tömve érkezett a Nyugatiba 4-5000 szegedi egyetemistával.
Most is küldhetnétek buszt a Nyitrán, Pozsonyban, Brünnben tanuló hazai egyetemistákért. Állíthatnátok hordót a Klapka szobor talapzatára, hogy jelezzétek a politikai élet szereplői nyakkendőben pulpitusról beszélnek hozzánk, holott hordószónoknak sem való az, aki ilyen törvényekről hajlandó szavazni. Tudjátok, mint anno 1995-ben Szegeden az Ady téren, és a Budapesten az Országház előtt. Igaz Bóbi?

2010-02-15T10:17:00.002+01:00

Érdekes olvasmányra akadtam a mai Pravdában.
http://nazory.pravda.sk/madarska-spinava-bielizen-09q-/sk-nkom.asp?c=A100214_205008_sk-nkom_p23
Korábban hetente kétszer megvettem a lapot, ma már leszoktam erről és csak a neten olvasgatom. (Van egy kedvenc "író asszonyom" is, méghozzá Petra Nagyová-Džerengová, akiről miután kedvencemmé vált tudtam meg, hogy Pozsonyban ő agitál a magyar ovisok szülei között, hogy írassák magyar suliba a gyerekeiket, mert ez hasznosabb lesz számukra.)
No, de ennek az echte szlovák nevű Kopcsaynak cikke utáni kommentek is figyelemre érdemesek. Nagyon érdekesek. Nemcsak azért, mert olykor még igazuk is van a fórumozóknak, hanem azért is, mert rávilágítanak egy általunk ne igazán ismert gondolkodásmódra. Én tömbben élő magyarként ugyanis nem igazán tudom, hogy miképpen gondolkodik egy szlovák rólunk. Honnan is tudnám, hiszen a mi életünk reggeltől estig magyarul zajlik...és remélem ez így is marad.

Kiemelek néhány kommentárt (fordítani most nincs időm):

"Dufam ze slovaci z madarskou narodnostou sa spravne rozhodnu. ci daju prednost slusnemu Mostu z charizmatickym predsedom Vojtom Bugarom a slusnemu spoluzitiu zo slovakmi alebo nacionalisticko-sovinistickej SMK ktorej politika je zalozena na xenofobii a nenavysti z sialencom Palkom Cakovie ktoreho bolestne dusevne vyplody a klamstva mame moznost pocuvat v mediach."

"...Madarske"politicke" strany na zaklade etniky uplne rozpustit a zaradit programy do nejakej polyetnickeho mensinoveho kulturno-spolocenskeho zdruzenia (ak uz nejake musi byt).Etnika nie je na tvorbu politiky.Ma ulohu zachovania kultury a historie."

"...preco by ( podla vas 10% komunita) mala mat zastupenie v parlamente na zaklade narodnostnej identity? To nam, Marius, chcete nahovorit, ze obcanov madarskej narodnosti nezaujimaju ziadne ine programy politickych stran - len program madarstva?"

2010-02-11T09:15:00.002+01:00

Van egy kedves ismerősöm. Azt mondja, hogy beleunt az egész szlovákiai magyar érdekképviseletnek nevezett valamibe. Azt mondja, hogy ő nem bírná azt, amit csinálok. Azt, hogy sok gazemberrel szemben küzdjön, egyezkedjen és közben a háttérben fenyegessék, zaklassák, gyalázzák, mint engem. Elgondolkodtató...
Ez a kedve ismerősöm jogászként dolgozik és elismerik a tudást. Szabad idejében pedig szakmai háttéranyagokkal bombázza olykor a parlamenti bizottságokat. Házon belül nem kellett senkinek, pedig kő profi a srác és, ami idehaza nem túl nagy előny, okos és jól nevelt is. Nemrégiben egy beadványából lett törvény a parlamentbe, amivel egy hátrányos csoportnak segített Szlovákiában. Segített, hiszen a tervezete és beadványa alapján illetékmentessé tettek néhány számukra rendkívül fontos élelmiszert. Hogy történt ez? Megkeresett egy ismeretlen szlovák képviselőt az egyik parlamenti bizottságban, majd megkeresett levélben még egyet és azok (sorrendben egy ellenzékit majd egy kormánypártit) átvitték a magyar srác javaslatát a parlamentben. Egyszóval,sikert ért el, így is lehet.

2010-01-30T16:09:00.001+01:00

"Reginam occidere nolite timere bonum est si omnes consentiunt ego non contradico"
Ha egy vezető csupán ilyen választ tud adni egy konfliktus helyzetben, akkor sosem lesz képes arra, hogy rendet tartson saját királyságán belül. Azaz alkalmatlan a rábízott csoport vezetésére.

2010-01-21T20:44:00.003+01:00

Az akna nevű hírportál folyamatosan feneket nyal. Nem is baj ez, hiszen enélkül nem lett volna anno minisztétriumi több millás dotáció sem, amit sikeresen eltapsoltak a nagy osztozkodásban. Nem véletlenül írtam aknát. A félreértés elkerülése végett jelzem, hogy nem olyan aknát értek e szó alatt, melyből fekáliát tud eltávolítani egy szippantóskocsi. Csak egy egyszerű taposóaknára gondolok. Olyanra, amit gerinctelen szemétládák hagynak szanaszét békeidőben, hogy felrobbanjon azzal együtt, aki a közelébe megy. No, ilyen taposóakna ez a portál a mi közösségünk média-tavában. Mindenkit kiszolgáló zsoldos.
Itt olvastam, hogy a két örökhívő katolikus egyházat látogatott. Bélus és Tibi templombajárók hírében állnak...ha kell nekik onnan valami. Jelen esetben szavazatok. Az álszentek, akik az aknával(nem a fekália tartalmú üreg) együtt azt gondolják, hogy az emberek hülyék. Azt gondolják, hogy nem érezzük, hogy mennyire bántó lehet Tibi egyes közeli munkatársai számára az, hogy a homoszexuálisok utolsó mentsvárát, a házasság szent kötelékét akarja elvenni tőlük. Fogadok, hogy a bejegyzett párkapcsolatot nem ellenzik a kis mélyenvallásosak. Mert ugye, ez már több lenne a soknál kis antiszivárványisták.
Azt gondolják ezek, hogy nem emlékszünk arra, mikor a renitens komáromi katolikus plébániának nem akarta a fijjú elengedni az ingatlanadót, sőt azt hiszik, hogy arra sem emlékszik senki, hogy hónapokon keresztül akadályozta a katolikus plébánia projektjének ügymenetét a kis "mos(t)om-kezeimet". Meg járt ám a szovjet gyártmányú rádió nevét viselő nacionalista főpapnál is néhányszor Tibuci. Próbálta meggyőzni felebarátját arról, hogy csapja már el ezt a mellette kampányolni nem hajlandó plebánost Komáromból. Igen-igen, mint jó haverját megkérte erre a kis szentéletű, az egykori stb-s ügynök főpapot.
Különben nagyon szimpatikus lett számomra a most ezzel a húzásával. Várom a húsvéti misét, hogy melyikük celebrálja majd. Na, ez túlzás volt...inkább melyikük áll be ministránsnak.
Az viszont tuti, hogy a volt stb-s főszerkesztésében megjelenő lap beszámol majd arról, hogy ezek Canossa helyett egyelőre csak Nádszegen voltak.
Azt hiszem eljön az ideje annak fijjuk, hogy vezeklő ruhában legalább három napig álljatok majd a felvidéki magyarság bástyájának tövében bocsánatunkért esedezve.

2010-01-08T20:40:00.001+01:00

http://www.felvidek.ma/index.php?option=com_content&task=view&id=19567&Itemid=1

Koszorúzás az 1994-es komáromi nagygyűlés évfordulóján

A Csemadok Komáromi Területi Választmánya 2010. január 9-én, szombaton 16 órakor az 1994-es komáromi nagygyűlésre emlékezik a Csemadok komáromi székháza (Kossuth tér 3.) homlokzatán elhelyezett emléktáblánál. A megemlékezést szervezők vezetőjét, Petheő Attilát kérdeztük a rendezvény indítékairól és a szlovákiai magyar választott képviselők 1994. januári nagygyűlésének jelentőségéről. – Ön szerint milyen szerepet játszott az 1994-es komáromi nagygyűlés a rendszerváltást követő szlovákiai magyar politikában?
– Aki figyelemmel kísérte az 1994-es nagygyűlést övező mozgásokat, az jól láthatta, hogy ez volt az a mérföldkő a felvidéki magyar politizálásban, mikortól különvált az a közéletben szerepet vállaló réteg, amely a hatalomért, illetve az anyagi javakért bármikor, bárkivel, bármit megtesz, és az a csapat, amelynek elsődleges célja az itthoni magyar közösség érdekeinek képviselete. Elmondhatjuk, hogy ez utóbbi képviselőit mára majdhogynem teljesen kiszorították közéletünkből.
– Mit kellene tenni, hogy ez az esemény sokkal jobban éljen a felvidéki magyarok tudatában?
– Elsősorban a médiának van óriási szerepe ebben. Másodsorban annak a generációnak a felelőssége a 94-es eszmeiség ébrentartása, amely annak idején komolyan gondolta, hogy lehet magyar jövő a szülőföldünkön. Harmadsorban szintén az ő feladatuk lenne, hogy lehetőséget adjanak egy olyan fiatal generációnak, amely az 1994-es nagygyűlés mondandóját komolyan gondolja, és munkájával már bizonyította rátermettségét. Ennek az új generációnak az összefogása és szellemi támogatása nélkül el fog veszni a magyar közösség, és csak olyanok kerülnek előtérbe, akik a hatalomra kerülésért mindenre kaphatók.
– A mostani magyar kisebbségellenes kurzus segíthet-e abban, hogy a megoldáskeresők újragondolják a 94-ben megfogalmazott elképzeléseket?
– A jelenlegi szlovák politikai elit tévúton jár akkor, amikor a magyarságra mint ellenségre próbál tekinteni. Reményeim szerint a nemzeti közösségünk ellen indított minden támadás bennünket erősít. Fontos hagsúlyoznunk azonban, hogy elsősorban saját közösségen belül kell néhány dolgot tisztáznunk. Rá kell mutatnunk arra, hogy a mindenkivel megegyező, a kompromisszumot a közösség érdekei elé helyező neoliberális szemléletnek nincs helye a felvidéki magyar politizálásban. Ki kell mondanunk, hogy kik azok, aki veszélyt jelentenek közösségünkre. Nem árulókat kell keresnünk, hanem a maguk érdekeit a közösség érdekei elé helyező közéleti szereplőknek kell megköszönni az eddigi munkájukat és hagyni őket távozni. Ezen felül jóval hangsúlyosabban kell foglalkoznunk a magyar lakta régiók erősítésével ahhoz, hogy az 1994-es nagygyűlés felébredjen holtából.
– Már az emléktábla felavatásakor vita volt amiatt, hogy csak magyar nyelvű szöveget tartalmaz. Nem gondolja, hogy a koszorúzást követően feljelentik érte a Csemadokot, hisz erre most már nyomatékosan is ad lehetőséget a nyelvtörvény.
– Magam nem emlékszem arra, hogy a tábla egynyelvűsége miatt szót érdemlő vita lett volna. Buta hőbölgés lehetett, de ezzel felesleges foglalkoznunk. Mi egy békés megemlékezést szervezünk január 9-én. Ha feljelentenek bennünket, és az állam büntetéseket akar osztogatni, akkor úgyis fog, ha a megoldás keresése a célja, akkor pályázatot ír ki annak érdekében, hogy az egynyelvű emléktáblákat, bolti feliratokat, banki hirdetményeket országszerte kétnyelvűsíteni lehessen.

Felvidék Ma, gyr

2009-12-20T20:44:00.002+01:00

Katalóniában nem hivatalos népszavazást tartottak arról, hogy a terület függetlenedjen-e Spanyolországtól. A szavazásra jogosultak - mintegy 700 ezer fő - harminc százaléka jelent meg, igaz ezek 95 százaléka támogatta a függetlenséget. Az elért eredmény kettős: bár a kiírók a negyvenszázalékos részvételt célozták meg, de az ellenzők otthon maradtak, így az is kiderült, hogy az elszakadást támogatók aránya jóval több, mint az eddig 20 százalékra becsült népesség-arány.
Katalónia egy 32,114 km2 területű, Spanyolország északkeleti csücskében fekvő terület. Az ország összterülete 504,782 km2. Egyébként a wikipédia szerint az ország lakosainak 72%-a kasztíliai, 8%-a katalán, ugyanekkora része galíciai, és 2%-a baszk nemzetiségűnek vallja magát.
Gazdaságának teljesítménye kiemelkedő Spanyolországban, hiszen Katalónia az ország bruttó nemzeti jövedelmének csaknem 20%-át, aktív népességének pedig 17%-át adja – miközben területe mindössze az ország 6%-a. A spanyol export 27%-a, az import 28%-a
katalán.
Katalánok legerősebb pártjai a jobboldali Konvergencia és Unió (Convergencia i Unio –CiU), a baloldali Katalán Szocialista Párt (Partit dels Socialistes de Catalunya– PSC), és a Katalán Republikánus Baloldal (ERC – Esquerra Repulicana de Catalunya). Létezik még egy Katalán Zöld Kezdeményezés nevű formáció is.
Története során magát a katalán népet, mint kisebbséget sokszor elnyomták: először IV. Fülöp sanyargatja meg őket a franciákkal való háború okán a 17. században - ami kisebb, véresen levert lázadást is szül - majd 1712-től V. Fülöp folytatja kitelepítésekkel, és az egyetemek bezárásával - végül pedig a Franco diktatúra (1939-1975) alatt hurcolták meg őket, főleg a nyelvük elnyomásával.

Milyen érdekes párhuzam: kitelepítések, iskolák bezárása, anyanyelv elnyomása.

Még egy érdekes párhuzam:
„Évekig nem volt ezzel semmi problémám, pont ugyanannyira éreztem magam katalánnak, mint spanyolnak. De a politikusok miatt egyre jobban érzem magam katalánnak, mint bármikor - és egyre kevésbé spanyolnak.” - fogalmaz egy időseb helyi lakos a szavazóurnáknál. (hirextra.hu)

2009-12-17T22:22:00.000+01:00

Quo vadis Andruskó?

Az MKP komáromi alapszervezetének elnöke, parlamenti képviselő a mai komáromi önkormányzati ülés közben folyamatosan azokkal egyeztetett, akik korábban kiléptek az MKP komáromi frakciójából. A tegnapi zárt frakcióülésről láthatóan híreket vitt ki a MOST-os polgármesternek. Az MKP frakció által elfogadott javaslatok ellen szólt, a frakció döntései elleni szavazásra ösztönözte a mellette ülő párttársait. Az ülés utolsó előtti pontjaként a MOST egy tagját javasolta a szociális és egészségügyi bizottság tagjának egy korábbi MKP delegált helyett.
A javaslatot elvetette a testület és elhangzott, hogy Andruskó alkalmatlan a frakcióvezetői tisztség ellátására.

Aki a szerdai frakcióülésen és a csütörtöki önkormányzati ülésen jelen voltak, azok mind tapasztalhatták ezt. A bűnös mellett cinkos, aki néma.
(Magam nem voltam részese az egyelőre még pártelnök teljes vesszőfutásának, mert szólított a család, ami tartalmasabb elfoglaltságot jelent, mint egy szégyenletes gerinctelenség látványa)

2009-12-13T13:13:00.003+01:00

A kukac.sk fórumportálon felvetődött, hogy miért nincs a szlovákiai bankok többségének bankautomatáin magyar nyelvű menüpont. Néhányan arra jutottunk, talán meg kellene szólítanunk a szlovákiai bankok vezetőit, hogy tegyenek az ügy érdekében. Ha ne adj Isten az Ön, vagy Te bankod szlovákiai automatájának menüpontja sincs magyarul, kérlek vegyed a fáradtságot és küldj nekik egy levelet az alábbi szöveggel. A szöveg rövidesen angol és szlovák nyelven is elkészül. javaslom, hogy három nyelven menjen a küldemény.

"Tisztelt Vezérigazgató Úr!
Szlovákia magyar nemzetiségű polgáraként az Önök bankjában tartom a pénzem. Kérem Önt, hogy az Önök pénzintézetében tartott pénzem kezelésének megkönnyítése érdekében tüntessék fel a Szlovák Köztársaság területén található összes bankautomatájukban magyar nyelven is a menüpontokat. Ezzel arra ösztönözzük Önöket, hogy az ország lakosságának több mint 10%-a számára tegyék vonzóvá bankjukat és annak szolgáltatásait.
Természetesen az is örömmel töltene el itt élő magyar adófizető állampolgárként, ha az országban található bankfiókjaikban a tájékoztató táblák és szóróanyagok az anyanyelvemen is hozzáférhetőek lennének.

Üdvözlettel:"

A bankok listája:

Československá obchodná banka, a.s.
Michalská 18 (zobraz mapu)
815 63 Bratislava - Staré Mesto tel: +421 (0)2 5966-5111
fax: +421 (0)2 5443-0530
www.csob.sk Generálny riaditeľ:
Daniel Kollár
Externá komunikácia:
Roman Začka

Dexia banka Slovensko a.s.
Hodžova 11 (zobraz mapu)
010 11 Žilina
info@dexia.sk tel: +421 (0)41 5111-111
fax: +421 (0)41 5621-394
www.dexia.sk Generálny riaditeľ:
Stefaan Depaepe
Externá komunikácia:
Jana Gnapová

Istrobanka, a.s.
Laurinská 1 (zobraz mapu)
811 01 Bratislava - Staré Mesto
info@istrobanka.sk tel: +421 (0)850 111999
fax: +421 (0)2 5443-1744
www.istrobanka.sk Generálny riaditeľ:
Miroslav Paulen

OTP Banka Slovensko, a.s.
Štúrova 5 (zobraz mapu)
813 54 Bratislava - Staré Mesto
info@otpbanka.sk tel: +421 (0)2 5979-1111
fax: +421 (0)2 5296-3484
www.otpbanka.sk Generálny riaditeľ:
Ernö Kelecsényi
Externá komunikácia:
Zuzana Rekenová

Poštová banka, a. s.
Prievozská 2/B (zobraz mapu)
824 64 Bratislava - Ružinov
info@pabk.sk tel: +421 (0)2 5960-3111
fax: +421 (0)2 5960-3311
www.pabk.sk Generálny riaditeľ:
Roman Fečík
Externá komunikácia:
Ondřej Heřman

Slovenská sporiteľňa, a.s.
Tomášikova 48 (zobraz mapu)
832 37 Bratislava - Nové Mesto
info@slsp.sk tel: +421 (0)2 4862-1111

www.slsp.sk Generálny riaditeľ:
Jan Rollo
Externá komunikácia:
Bernhard Fauster

Slovenská záručná a rozvojová banka, a.s.
Štefánikova 27 (zobraz mapu)
814 99 Bratislava - Staré Mesto
szrb@szrb.sk tel: +421 (0)2 5729-2111
fax: +421 (0)2 5729-2250
www.szrb.sk Generálny riaditeľ:
Ing. Dušan Tomašec
Externá komunikácia:
Jana Matúšová

UniCredit Bank Slovakia a. s.
Šancová 1/A (zobraz mapu)
813 33 Bratislava - Staré Mesto
kontakt@unicreditgroup.sk tel: +421 (0)2 4950-2112
fax: +421 (0)2 4950-3406
www.unicreditbank.sk Generálny riaditeľ:
Jozef Barta
Externá komunikácia:
Martina Fatyková

Volksbank Slovensko, a.s.
Vysoká 9 (zobraz mapu)
810 00 Bratislava - Staré Mesto
market@volksbank.sk tel: +421 (0)2 5965-1111
fax: +421 (0)2 5441-2453
www.volksbank.sk Generálny riaditeľ:
Kurt N. Kapeller
Externá komunikácia:
Jana Lukáčová

Všeobecná úverová banka, a.s.
Mlynské nivy 1 (zobraz mapu)
829 90 Bratislava - Ružinov
kontakt@vub.sk tel: +421 (0)850 123000
fax: +421 (0)2 5556-6656
www.vub.sk Generálny riaditeľ:
Ignacio Jaquotot
Externá komunikácia:
Marek Mikle

2009-12-06T20:43:00.004+01:00

Öt éve szavaztak rólunk - jót tett a nemzetnek
Tudod kedves Olvasó, az idén nem jutottam el Karkó Henihez december 5-én, Búcsra. Dolgoztam éppen.
Azt gondolom, hogy ott lett volna a helyem, ahogy mindenkinek, aki magát még méltónak tartja arra, hogy a magyarság jövőjét kezébe vegye, kezében tartsa.
Nem a mocskos népszavazásra emlékezünk elsősorban ezen a napon, hanem alkalmat találunk arra, hogy mi, egy nemzetben gondolkodók megfogjuk egymás kezét. Nem szomorkodunk ilyenkor, hanem örülünk egymásnak, mert ez a nap 2004-ben és ma is rólunk szól. Csak manapság a mi dolgunk, hogy megtöltsük tartalommal.
Nem kesergünk, hanem előre nézünk és megkeressük, hogy kik az igazi szövetségeseink a Kárpát-medencében és idehaza. Hiszen mi tudjuk, hogy az, aki csak a kesergést látja a december 5-re való emlékezésben, az elengedte a mi kezünket, vagy a beolvadás felé araszol, vagy megélhetésből csúszik-mászik a magyar közéletben, egyéni boldogulásáért.
December 5. egy olyan dátum, ami emlékeztet bennünket érző felvidéki magyarokat arra, hogy dolgozzunk, tanuljunk, álmodjunk bárhol, a szívünk mindig ide húz haza. Más ezt nem tudja megérteni és a globalizáció, illetve az európai egyesült államok hívei sem ezt az irányt mutatják közösségünknek.
Az olyanok, akik csak a fintorgást, a bulvárt látják ebben a napban, ők azok, akik azt mondják, hogy most kell bármi áron kormányra, hatalomra, húsosfazék közelbe kerülniünk, mert ötven év múlva már nem lesz magyar, aki odajuttatja őket.
Akik tegnap emlékeztek, azok tudják, hogy számunkra a közösség megtartó ereje jelenti a jövő húsosfazekát.
Akik komolyan gondoljuk, tudjuk december 5-e nélkül is, hogy ez a föld az otthonunk, a hazánk, de nem az országunk.

2009-12-04T20:50:00.002+01:00

A pénteki csúcsidőben Komárom Pozsony felőli főútja beállt. Ritka az ilyen városunkban. Most, hogy a hidat újítani kezdték nehézkes lett a közlekedés. A rendőrök a körforgalomban is irányították az autókat, de a Sziget felől csak ömlöttek a járművek és öt óra tájban egy baleset is történt a vasúti felüljáró alatt.
Nagyon furcsa, hogy nem helyeztek ki szemaforokat a Szigetben. Még azokra az útszakaszokra sem, ahol csak egy irányban férnek el az autók. Megvallom a karácsonyi bevásárlások idejét sem tartom a legalkalmasabbnak a híd újítására, hiszen augusztustól lett volna lehetőség a munkálatok elkezdésére ugyanúgy, ahogy a januári kezdés is ideális lehetne. Igaz, lenne, aki akkor is elégedetlenkedne, de logikusabbnak tűnthet ez.
Azt is érdekes lenne megvizsgálni, hogy a Sziget közepén nem lenne e lehetőség arra, hogy a koripályától egyirányúsítva legyen a platánokkal szegélyezett út és a hajógyár felőli részre terelni az autók másik részét.
Biztosan megfontolták a közlekedés szakértői e lehetőségeket is.

2009-11-28T20:30:00.004+01:00

Komárom a felvidéki magyar kultúra fővárosa
Aki ezt cáfolni meri, az tájékozatlan. Csak a mai napon négy olyan rendezvényen képviseltette magát a család, ami magyar központtá teszi, az amúgy fogyó lélekszámú és egyre több idegen szót hallató, szülővárosomat.
A gimiben kellett volna, hogy megrendezzék a Magyarok Szövetségének Szent Korona - napját ma, de az ottani igazgató (van-e ki e parlamenti képviselő nevét nem ismeri)kitiltotta onnan őket. Mentsvárként jött a Selye Egyetem, ahonnan meg az adóinkból élő miniszter tiltotta ki őket. Rosszakaratúak azt mondhatnák a két kitiltóra, hogy ugyanaz a firma :-)
No, így került a rendezvény egy szintén méltó helyre, Izsára. Ott hallgattam meg Vukics Ferenc előadását. Élvezetes volt.
Eközben kicsiny családom a Révben hallgatott koncertet. Izsáról én a Jókai Egyesület közgyűlésére mentem, ahol Radnótinak szenteltek 20 percet az előadók. Semmiképpen sem kívánom kiemelni a verset mondó Habodász Istvánt, egykori tanítványomat, akinek már múltkor is volt alkalmam Bátorkeszin a Csemadok 60. szülinapján az alázatát megdícsérnem. Egyszóval István egyszerre sztár és kultúrtárs. Ott az Érsekújvári Rockszínpad tagjaként szolgálta a magyar kultúrát, ma pedig komáromi srácként egy patinás szervezet közgyűlésén szavalt Nagy Ferenccel, Tücsök Nikolettel és sok mással együtt.
Innen a Révbe mentem, hogy jobbik felem a Tiszti Pavilonba mehessen prímás találkozóra. Mi pedig Balázzsal hazajöttünk pancsizni. Egyénbként a felsorolt rendezvények egyikén sem láttam Komárom vezetőit (ha van egyáltalán ilyenünk...).
Az természetesen nem is mondom, hogy közben Jakuzzáéknak köszönhetően gördül Naszvadon a Száll a hír nyelvtörvény ellenes turnénk...úgy hallom megint telt ház előtt.

A Radnóti emlékműsort előadók

2009-11-26T14:19:00.003+01:00

Kedden élőben láthattam játszani a Liverpoolt. Életem talán legrosszabb meccsén voltam a Népstadionban (Puskás Ferenc Stadion). Ehhez hasonló rossz meccset ugyanitt láttam siheder koromban, egy Fradi-BVSC kupameccs volt, ha jól emlékszem. Különben a liverpooli drukkerek is csalódást okoztak. Vékonyak voltak annak ellenére, hogy kétezren voltak a stadionban. Egyszer jött csak meg a hangjuk. A Loki tábor kitett magáért. A meccs lefújása utáni Himnusz éneklés, és a játékosok vigyázzban állása hátborzongatóan jó érzés volt (még az ánglusok is megtapsolták).
Lényeg a lényeg, ha nem lett volna némi meccs előtti gyümölcslé kúra (barack), illetve némi orvosság (unicilin), akkor nagyon rossz néven vettük volna, hogy a csapnivaló meccs közben még meg is áztunk.

2009-11-17T22:49:00.002+01:00

A napokban elcsíptem a Duna Tv-n egy filmet Václav Havelról. Érdekes volt, ahogy ember maradt az elnöki székben is. Eszembe ötlött, ahogy 13 évesen valamikor talán 1990-ben Komáromban a Hajós elé vezényeltek bennünket a suliból. Óriási placc volt és nagyon-nagyon sok ember. Havel volt itt. Az első sorokban már akkor is hejszlovákok igénytelenkedtek. Mikor azonban mi ki akartunk bontani egy magyar zászlót, a tanító bácsi azt mondta, hogy ne provokáljunk. A srác, akié a zászló volt két éve szlovák alapiskolába íratta a csemetéjét, mert egy sarokkal közelebb van a suli a lakásukhoz.
Emlékszem arra is, hogy valami pártvezető portréja lógott minden tanteremben és 1989 egyik november reggelén odatóltam a széket, leakasztottam a portrt és egy szekrény alá nyomtam.
Az is emlékezetes, hogy csehszlovák zászlót akartunk szerezni, de pénzem nem volt rá. Apu azt mondta, hogy hülyeségekre nem ad, úgyhogy kénytelen voltam a szembeszomszéd Galgócy háza elől szerezni. Ugyanis Galgócy bácsi disznókat tartott. A moslékos bödönöket pedig a rendzserváltoztatásra való tekintettel szovjet és csehszlovák zászlóval takarta le. No, én a csehszlovákot meglovasítottam, kimostam és a fehér részébe ruhafestékkel beírtam, hogy Komárom. Jelzem, ez a zászló aztán elkísért néhány DAC - Slovan (Nyitra, Nagyszombat) meccsre 1993 januárja után.

Egyszóval a rendszerváltoztatásról vártam ma egy adást a Markízán. Megnéztem. Kár, hogy már a mi generációnknak sem mesélték el, hogy mi is volt a kommunizmus. Mert tudom, hogy tönkre tette a családomat és olyan embereket tett "valakivé", akik egy helységben nem tartózkodhatnának a kommunizmus előtti idők közép-és felső rétegével.

Tudom azt is, hogy Krisztián barátommal valami KISZ-es srácoknak tartottuk egy órán keresztül 5 koronáért a transzparensüket egy május elsejei felvonuláson a Kossuth tér Rozália templom felőli részén.
Azt is tudom, hogy az oroszok a kivonulásukkor az alomás felé tönkretették tankjaikkal az aszfaltot. Sőt azt is, hogy Laci bá a szomszédban megapartikat szervezett orosz tiszteknek, akik takony részegen estek keltek éjjelente a házunk előtt. De azt is tudom, hogy egy üveg sörért akkori kortársaimnak kézigránátot adtak el a ruszki katonák, azok meg ezzel horgásztak. Sőt, olcsó benzint is tudtunk tőlük szerezni.
Különben büdösek voltak, nem szerettem őket. Isten bocsássa meg, de mikor apámtól megtudtam, hogy börtönt is kaphat érte a ruszki baka, ha valami eltűnik a kiállított tankból, gyorsan visszamentem és elcsórtam két tanksapkát. sosem használtam, mert a tetvek miatt nem mertem a fejemre húzni. A lépcsőnk alatt rejtegettem.
Amit szintén nem tudok kiverni a fejemből, hogy egyszer otthon mosogatás közben, az egyébként fülbemászó dallamú, szovjet himnuszt énekelgettem. Lehettem úgy 12 éves. Apám kétszer figyelmeztetett, hogy hagyjam abba. Én nem tettem. Harmadszori figyelmeztetés helyett egy akkora sallert kaptam, hogy azóta sem énekelem.
Apum ha élne, nem örülne sok mindennek. Talán a szíve is megszakadna, hogy ez lett a megváltoztatott rendszerből. Már életében is beleroppant a tudatba, hogy senkiháziakkal van továbbra is körülvéve, hiszen az igaziakat kiirtották, vagy teljesen megtörték. Az egész társadalmunk, vagyis az ötvenen felüli generáció nagy része máig nem heverte ki a beléjük vert alázatot (jobb szó nem jut eszembe). Még mindig ott a félelem az emberekben. Sokszor suttogva beszélnek és még kérdezni sem mernek. Pedig már 20 esztendő eltelt. Hát ez van...

2009-11-10T08:45:00.001+01:00

Magamnak:
http://www.youtube.com/watch?v=hi3pbtrqy70

2009-11-04T13:53:00.002+01:00

Ki is asszimilál bennünket Komáromban???
A városi hivatal falán levő tábla. A Tiszti Pavilon oldalában, 2009-ben, Komáromban!!! Magyarul Komáromban kedves felebarátaim. Nekünk itthoniaknak ez ugyanis magyarul Komárom, ti idegenből szakadtak hívhatjátok ezt bárhogy...

2009-10-31T13:54:00.003+01:00

„Az egészségügyi szférában tevékenykedő nonprofit szervezetek vagyonának államosítása a célja annak a törvénymódosítási javaslatnak, amelyet a szlovák parlament kormánytöbbsége csütörtökön a második olvasatba juttatott“

Gál Gábort, a Most Nagyszombat megyei elnökjelöltjét idézik a paraméteren:
„Az egészségügyi szférában tevékenykedő nonprofit szervezetek vagyonának államosítása a célja annak a törvénymódosítási javaslatnak, amelyet a szlovák parlament kormánytöbbsége csütörtökön a második olvasatba juttatott“
"A vonatkozó törvény módosításával, a kormányzatnak semmi más célja nincsen, mint az, hogy a nonprofit szervezetek által gyarapított közvagyon fölött átvegye az ellenőrzést, kisajátítsa, majd politikai alkuk tárgyává tegye azt a vagyont, amit a nonprofit szervezetek gyarapítottak az emberek hasznára.“

Nézzük csak! Ez az ember Komárom jogi ügyeit is intézgeti Mostos párttársa jóvoltából. A komáromi kórház és mentőszolgálat egy Mostos párttársáé vala egykoron...talán. De! Azon a napon, amikor az alkotmánybíróság határozatképtelenség okán nem tárgyalta a vádat, miszerint csalt a választásokon Gáborunk Mostos párttársa, rendszerváltás történt a kórházat működtető nonprofit szervezetben. Véletlen!Kormányközeli rendszerváltókról suttognak a rosszakarók, ami mindenképpen a jelelegi kormány (Smer-HZDS-SNS) és Most együttműködésére utalna a komáromi polgármesteri közvetítéssel...aztán lehet, hogy a látszat csal.
Ejtőernyős Gábor jelenlegi párttársai (Most) akkor is közreműködtek a ketyaszban - ha nem csal az emlékezetünk - mikor Nyitra megye több kórházát nonprofit szervezetek vették át. Most-anában nagyon szelektív az urak emlékezete. Nemrégiben a csallóközi ivóvizet akarták megvédeni a konkurens olajcégtől, mikor korábban egy akkumulátor gyárat akartak ugyanoda telepíteni.
Csallőköz ugyanaz, mint egy éve, a vizünket még mindig az itteni magyar issza, mint egy éve. Sajnos a produkciótok levét majdnem ők itták meg miattatok ott Egyházkarcsa és Dunaszerdahely környékén. Meg a komáromi kórházba sem ti szívtok, hanem az orvosok, meg a kiszolgáltatott betegek.
Nagy kár érted Gábor!

2009-10-30T18:12:00.002+01:00

Magyarkártyával kampányolnak a Mostosok. Vagy mi a kutyagumi?
Ami nekünk, magyar érzelműeknek természetes, az nekik úgy néz ki nem. Ami nekünk a hétköznapokon bántja a szemünket, az nekik csak a kampány hevében jut eszükbe.
2009. március 28-i bejegyzésemet ajánlom jó H. É. figyelmébe, aki kampánytémává silányítja a magyar nyelvhasználat ügyét. Szánalmas! Bár úgy néz ki egy sajtótájékoztatót megér...Bajban lehetnek, ha csak egy sajtótájékozatót.

(A politikaileg korrekt, álfüggetlen médiumok pedig ráharapnak...hiszen ezért etetik őket. Jó, hogy mondjuk nem egy hetilap címoldalát kell emiatt újra bezúzatni korrektkéimnek.)

2009 március 26-án önkormányzati ülésünk volt Komáromban. Itt bátorkodtam felvetni, hogy:" miért nincsenek kiírva magyar nyelven Komárom elővárosainak nevei (Nová Stráž, Ďulov Dvor, Hadovce, stb.). Erre ugyanis a szlovákiai törvények lehetőséget adnak."
Irásban ígértek e kérdésemre választ.
Amint hazaérkezek, megkeresem a válaszukat, ha érkezett.
A lényeg, hogy legyen megoldás! Ez az elsődleges cél, amit talán, így a témát megaláztatva, de elérünk.
Álszent bagázs: itt az ideje, hogy a komáromi önkormányzat jegyzőkönyvei is kétnyelven íródjanak. Tudják/tudjátok, ha egyszer valaki kutatni akarja a múltunkat, majd úgy 2059 táján, 50 év múlva és mi már csacsogni nem tudunk, akkor az üléseink jegyzőkönyveiből az világlik elő, hogy itt mindenki szlovákul dumált, hiszen Komárom egy szlovák város volt már akkor is, 2009-ben. Pedig a komáromi önkormányzati üléseken minden képviselő az anyanyelvét használja. Nagy a felelősségetek Gerébek!

2009-10-29T18:00:00.002+01:00

Tegnap újra DAC-Slovanon voltunk a brigáddal. A tavalyi szektorban helyezkedtünk el, elég messze - a finoman szólva is vékony - slovan tábortól. A hangulat nagyon jó volt. Tavaly csak egy kapun lehetett ki és be közlekedni a lelátóra, most minden kapu nyitva volt. A rendőrök odakint várakoztak a stadion mögött. Béke volt és nyugalom. A mieink "álarcos" koreográfiája nagyon ötletes volt. No, meg szegény Vojech is kapott egy sallert, amit meg is érdemelt, hiszen tavaly neki volt a legneutrálisabb a magyarveréshez való hozzáállása.
Egyébként láttunk már jobb meccset is megvallom, de a 6-os számú védőnk és a 9-es számú tank idegenlégiósaink jól teljesítettek és természetesen jó volt a Bognár srác is. Sokan voltunk Komáromból egyébként...

2009-10-22T14:22:00.003+02:00

A komáromi önkormányzat 33. ülésén kértem a hivatalt, hogy lakossági kérés alapján oldják meg a Gombai utca Ferencesek utcája felőli részének közlekedési helyzetét. Hangsúlyoztam, hogy a volt temetkezési vállalat melletti területen tiltanám meg a parkolást, mivel lakossági panasz szerint nehéz ott a közlekedés, ha az út mindkét felén autók állnak, illetve a Zámory utca felől nehéz belátni a parkoló autóktól a Gombai utcát (itt jobbkéz szabály érvényes). Korábban ebbe a kereszteződésbe egyszerűen és olcsón kivitelezhető körforgalmat javasoltam (blogomon is megtalálható 2008 júliusi bejegyzéseim között).
A hivatal rám hivatkozva küldött levelet a járási rendőrkapitányságra, hogy vizsgálják ki az ügyet. Rám hivatkozva, de sokkal szélesebb körben kértek megoldást a Gombai - és a környező utcák helyzetére. A hivatal kérésére reagálva került ki megállni tilos tábla a Tó utcára, a Csokonai szobor mindkét oldalára, a Csokonai utca és a Gombai utca kereszteződéséhez, a hivatalvezető 2009. augusztus 3-án kelt levelében tudatja ezt velem. Ezt én nem szorgalmaztam, mivel ott vállalkozások székelnek, melyek elemi érdeke, hogy parkolhassanak előttük.
Köszönöm, hogy felvetésemet szem előtt tartva került ki tábla a Gombai utcának a Mester utcától a Thaly Kálmán utcáig terjedő szakaszára.
Sajnálatos, hogy a városban áldatlan parkolási helyzet uralkodik a fizetett parkolás bevezetésének köszönhetően (emiatt parkoltak pl. a fizető helyett a nem fizető Gombai utca torkolatába az autók). Ezt a jelenleg regnáló parkolási rendszert el kellene törölni és ingyenessé kell tenni az egész városban a parkolást, ahogy azt nagyon bölcsen Dél-Komáromban is megtették. Csak ez menthetné meg a belváros üzleteit...igaz bevételkiesést jelentene egyeseknek.

2009-10-15T21:08:00.002+02:00

Ma ülésezett a komáromi önkormányzat. Néhány ember nem volt jelen a testületi ülésen (az igazságügyi miniszter leváltásán fáradoztak), s így sokkal gördülékenyebb volt az ülés, nyugodtabb légkör uralkodott. Egységesebb volt az MKP frakció.
Az ülés legnagyobb horderejű ügye a KOMVaK dolgainak taglalása volt (versenytárgyalás értékelése, gazdálkodás). Az önkormányzat nagy többséggel a városi vízgazdálkodási cégünk 100%-os komáromi tulajdonban maradása pártján volt. A jelenlévő MKP-s képviselők a vélt, vagy valós fenyegetések ellenére vállalták a döntést, kiálltak a stratégiailag fontos vállalat megtartása mellett. (folyt.köv.)

2009-10-12T15:53:00.004+02:00

A minap a belvárosban sétáltunk. Két falragaszra lettem figyelmes!
Az első lesújtó. arról tanúskodik, hogy az utóbbi esztendőkben a város a lejtőn lefelé gördül. Néhány éve még nem tudtuk, hogy milyen sebességgel löki a városvezető a hazaiakat egyre lejjebb a szakadékba, mostmár nyomai is látszanak. A Szent András templommal átellemben, a múzeum mellett mióta eszemet tudom működött egy bolt. Nem tudom, hogy kié volt, csak azt tudom, hogy része volt a Nádor utcának. Most megszűnt. Ez egy folymat része, amiről hallgatnak a hatalmasok. A polgármester sunnyog, pedig ő is tudja, hogy nem csak szegényedik Komárom lakossága, hanem fogy is. Az elmúlt években egy falunyi ember vándorolt el városunkból.
Tehát egy újabb bolt adta fel a küzdelmet, egy újabb komáromi vállalkozó dobta be az elcseszett, hibásan lekövezett, oda nem illő szökőkutazott, fáit kivágatott Nádor utcán a törölközőt:

Aztán itt az örök téma. Ezt szintén csalafinta sunnyogás övezi. El akarják adni a vízgazdálkodási cégünket. A közvagyont! A stratégiailag fontos komáromi vízművet akarják "kiszervezni". Talán akad néhány józan eszű a bizottságban, aki a nyomás ellenére a privatizáció ellen szavaz. Aztán a testületben is ellen kell szavaznunk, mert ezeknek semmi sem drága. Már szerintem az ügyletből befolyó pénzt is szétosztották virtuálisan a gazemberek. A polgármester itt is mossa kezeit. Mindent el akarnak adni. Tök mindegy, hogy kinek, csak pénzük legyen belőle...a város lakossága meg csak fogy és fogy. A nép szava Isten szava...érdekes falragasz.

(A képek minőségéért elnézést, a telefonommal készítettem. Az egyiket a Nádor utcán, a másikat a Jókai utcán)

2009-09-30T15:53:00.002+02:00

LASHEE!!! GRATULÁLOK!!!! A KEZDFEMÉNYEZÉS SIKERREL JÁRT! MEGJELENT MÁR A MAGYAR FELIRAT IS A GIMINKEN :-)

Ezúton csatlakozni szeretnék az alábbi felhíváshoz (magam be is lamináltatom):
"Tisztelt Igazgató Úr!
A minap a Király püspök utcán áthaladva észrevettem, hogy a Selye János Gimnázium oldalán csak szlovák nyelven van elhelyezve a hulló vakolatra figyelmeztető felirat. Sajnos, nem vagyok építési vállalkozó, hogy a vakolat állapotán változtatni tudjak. Azt azonban felajánlhatom, hogy a feliratot kétnyelvűen kinyomtatom, s eljuttatom az intézménybe. Szívesen kinyomtatom színesben is, sőt, akár be is lamináltatom. Ha igényt tart egy volt diákja ilyesfajta támogatására, kérem, kommentben jelezze!
Üdvözlettel: Lashee"

Az alábbi blogban olvastam:
http://lashee.freeblog.hu/archives/2009/09/30/Imre_Andrusko_Pozor_Pada_omietka/

2009-09-24T20:23:00.004+02:00

Elmúlt hétvégén megyei képviselő jelölteket állított pártom...még mindig az MKP :-) Én nem lettem jelölt, pedig az a megtiszteltetés ért, hogy engem is jelöltek, de nem kerültem a nyolcas listára. Megvallom nem bánom így utólag. Vannak ott elegen, akiknek örülnék, ha bennünket képviselhetnének a megyei parlamentben (persze akad ott olyan is, aki nem odavaló, megélhetési magyar).
Sokkal inkább boldogít, hogy ugyanazon a napon, mikor pártom képviselői egymásnak feszültek, én fesztelenül örültem Pereden a hat járásunk béli csemadokos kitüntetésének. Sámson Gizella, Dudák Ferenc, Lajos András, Kiss Lajos, Czékus Dezső és Kicsindi Károly kapott tulajdonképpen életmű díjat a 60 éves Csemadok ünnepi közgyűlésén. Nagyon büszke vagyok arra, hogy velük dolgozhatok együtt. Hrubík Béla ismét fergeteges beszédet mondott. Akkor igazán szép az ilyesmi, ha a szép gondolatok mögött munka is van. Néha sajnálom Bélát, mert sok körülötte a régi, kommunizmusban szocializálódott és Csemadokból jól megélő örök túlélő. Ők nem hagyják előbbre lépni a szervezetet.Holott, menne és menne előre a testében már az öregség felé haladó, de lélekben ifjú szervezetünk. Aztán az is eszembe jutott, hogy a Csemadokot még ma is csak használni akarja a politikum. Arra bezzeg nem volt eszük a Csemadokból a politikába érkezőknek sem, hogy míg kormányon volt a magyar párt - Bugárral, Csákyval, stb. az élen - állami támogatáshoz juttaták volna a legerősebb felvidéki magyar bástyát.
Egyébként jó és felemelő dolog csemadokosnak lenni, aki teheti próbálja ki! Óriási felelősség társadalmi munkában - rendszerint saját pénzből utazni - rendezvényeket látogatni, emberek között lenni és szervezni. A legjobb! Jó szót szólni és jó szót kapni.
Na, ha ezt csinálnánk képviseletünkre választottak, akkor nem tartaná őket a köznép gazembereknek...tisztelet a kivételnek. Ugyanis ezek a mi csúcsvezető lányaink és fiaink teljesen elszakadtak a valós élettől. megújulni pedig nem tudnak...sajnos. A becsülettel, őszintén, magyarságért dolgozó ember pedig lassan rájuk ún és belefásul. Főleg a fizetett politikusok által gerjesztett trágyából lesz elege a csupán a közösségért tenni vágyó, a politikát magáért a politikáért csináló itthoni magyar embernek. Nem egy ilyennel találkoztam. Olyannal, akinek a lába nyomába sem érhetnének az ilyen pillanat parlamenti képviselők és pillanat polgármesterek. No, ne vesztegessünk rájuk több időt, mert még kibuggyan minden belőlem és megint szájukra vesznek ezek az ürülékek.

Aztán van még ám olyan dolog, aminek semmi, de semmi köze nincs ehhez a nyamvadt politikai dagonyázáshoz. A pesterzsébeti jégcsarnok falai közt végignézni egy Fradi - Csíkszereda bajnoki hoki meccset. Ne is mondjam, hogy a jobbik nyert...3:0 ide. Ott mindenki csupasz. Amint beszállsz az autóba Pest felé, már máshol járnak a gondolataid. Igazi közösségi élmény. Na, ezért félnek ennyire a mi magyar libcsijeink és szlovák cimboráik a DAC-tól. Igazi magyar KÖZÖSSÉG csiszolódik a szurkolótáboron belül. De, ezt nem érteni, ezt érezni kell!

2009-09-16T20:53:00.000+02:00

A Most trójai falova Komáromban

Furcsa időket él manapság a szlovákiai magyarság. A minap magyar szurkolókat vernek, később tankönyvünkre taposnak, majd új pártot gründolnak, aztán elfogadnak egy anyanyelvünk ellen íródott törvényt.

Nemzetünk ellen történteket ne feledjük, de nem szabad szó nélkül elmennünk azon politikai formáció születése mellett sem, melyet az egyetlen magyar politikai érdekképviseleti szervből kiszakadó, politikai funkció nélkül maradottak hoztak létre. Mikuláš Dzurinda szerint a Smer ötödik hadoszlopa lett Béláék csapata. Egyszóval megélhetési magyarok, politikai koncért cserébe árulták el nehéz időkben az őket parlamentbe juttató magyar választóikat.

Ennyi sajnos nem volt elég nekik, hiszen napról napra odarondítanak a közös asztalra azzal, hogy besúgóikat utóvédként a magyar pártban hagyták. Abban a magyar pártban, ami Komáromban ezer sebből vérzik. Vérzik, hiszen mindig, mikor talpra állna, megélhetési jótevői kést mártanak bele. Félreértés ne essék, ezek mind olyan emberek, akik komáromiként aposztrofálják magukat, annak ellenére, hogy sosem voltak és talán nem is lesznek komáromiak. Na, ezeknek az embereknek nem a szívük, hanem a gazdájuk parancsol. Önállóan gondolkozni talán mernek, de ezt eddig még sosem mutatták.

Egyszóval az MKP alapszervezetének gyűlésén néhány utóvéd neveket jelölt a megyei képviselő testület jelöltjei közé. Kovács Péter, aki alapjában véve egy jó kiállású ember, de ha becsülete is akadna, akkor azután, hogy a Most nevű formációnak ügyelte az aláírásgyűjtését, kilépne a magyar pártból és átballagna a hídon.

Aztán itt van jó Fehér Csaba, aki otthagyta – ahogy mondani szokták -, mint eb a Szaharát a magyar párt komáromi frakcióját, annak utána, hogy az önkormányzati választásokon egyszer már ellenünk indult.

Szegény Maurovich Horvát Lajost pedig már tudj Isten hányadszor vágja át egykori liberális kiszemeltje. Ott tartunk, hogy kettőnk keze is kevés lenne ennek az összeadásához Lajos. Buta bizalom, hataloméhség, vagy talán egyéb függés rejt ez?

Szabó Béla az egyetlen, akinek személye makulátlan lehetne a Magyar Koalíció Pártjának szavazói körében, ha a Mostos polgármester Andruskóval paktálva nem tartaná sakkban/kelepcében őt a komáromi vízgazdálkodási cég kiszervezésének ügyével. Az elmúlt nap nyilatkozataiból látszik, hogy Bastrnák és Andruskó egyesek szerint összejátszva az MKP és végül valószínűleg az ő nyakába fogják varrni a „vizes” balhét.

Még egyszer ízlelgessük az MKP komáromi ajánlottainak listáját: egy másik párt alakulásáért aláírást gyűjtő, egy saját pártja ellen induló, majd megtérő, és azt újra elhagyó, egy talán becsapott és egy olyan, akit állásával zsarolnak csendben a Mostosok.

Ezekkel az emberekkel harcba menni csak olyan tud – pontosabban olyan személy jelölhette őket -, akinek a célja nem az ellenfél legyőzése, hanem a magyar párt, a magyar érdekképviseleti szerv hátbatámadása. Hiszen ilyen jelölteknél mi lehet arra a garancia, hogy megválasztásuk esetén nem lépnek át az önfeladás pártjába? Sajnos semmi, kedves magyar választópolgár!

2009-09-14T09:00:00.002+02:00

Megvallom régen volt hasonlóan mozgalmas hetem, mint az előző. Szombaton kezdődött, mikor leruccantam Budapestre a magyar - svéd meccsre. Az első, akiben a Stefánia úton botlottam, az egy nemzeti színekbe csavart Csemadok országos elnök volt. Nekünk a szurkolótábor fölé szólt a jegyünk, de igazán csak a második félidő utolsó húsz percére izzottunk be, mert addig nem volt túl lélelkemelő a játék. A közeg viszont annál inkább. Már a bejáratnál láttuk, hogy nem egy szokványos meccsre jöttünk, hiszen a a Dózsa György út felőli bejáratot nem láttuk a tömegtől. No, egyszóval jó volt, csak kár hogy kikaptunk.
Most szombaton nyolc év után jutottam el gimista korom kedvenc együttesének az Ossiánnak a koncertjére. Paksi Endre még mindig istenkirály. Jó koncert, jó hangulat (csaj talpig melltartóban a színpadon), magyar zászlók. Csak a hangosítást ne cseszték volna el. Vagy lehet, hogy az első sorokból kellett volna hallgatnom, mint anno??
Tegnap pedig a Magyar Dal Napja volt. Kis családommal átruccantunk a Monostori erődbe. Nem voltak túl sokan, de kellemes volt. Szétterítettük a pulcsikat és hallgattuk a zenét. Balázs és Merse barátja fogócskáztak és táncoltak. Marha zenét nyomott a Blind Myself! Balázs meg is ijedt tőle, de aztán együtt táncoltuk egyet a vaddisznókra (azért a Boci-Boci taarkát elnyomták szólógitárral és db kísérettel a fiúk). Később megállapítottuk, hogy a Tóth Verának százszor jobb a hangja, mint Zsédának. Sajna a Kispált már nem várhattunk meg...mert jött a fürdetés :-)

2009-09-08T16:43:00.002+02:00

Az augusztus 28-i Száll a hír című nyelvtörvény ellenes rendezvényünkre írta a dalt Sub Bass Monster

http://www.youtube.com/watch?v=xHtUBt6HB2Q

2009-09-04T08:47:00.002+02:00

Tegnap újra ülésezett Komárom városának önkormányzata. Egyre inkább úgy tűnik, hogy rendkívül sok a megfogott, valamivel sakkban tartott ember ül a testületben. A legjobb bizonyság errepl. az, hogy képviselőtársam engem kér arra a folyosón, hogy szólaljak fel egy ügyben, mert ő valamiért nem vállalja ezt. Hétórányi ülésezés után, látva, hogy teljes hülyét igyekeznek belőlünk csinálni, hazajöttem. Bár ne tettem volna! Vannak ugyanis olyan emberek, akik nem mernek szemtől szembe véleményt nyilvánítani. Csak sunyi, trágya ember módjára az ember háta mögött beszélni. Én nyíltan vállalom a ma is a tegnapi, tegnapelőtti véleményemet, meglátásaimat. Érdekes figyelni az önkormányzatban a szövetségi rendszerek alakulását. Túl sok szálat, túl sok embert tart kézben a polgármester, aki Mostos. Hatást gyakorol MKP frakció tagra, farkciót elhagyóra. Ez így nem lesz rendben Komáromban. Jöttmentek, gazdasági érdekek és fenyegtések igazgatják a várost, ahol születtem.
Ja, ha valakinek inge nyugodtan vegye magára e sorokat. Ne a hátam mögött ócsároljon miattuk, hanem álljon elém és ne mások mögé bújva, mondja a szemembe a véleményét. Szép napot!

2009-09-03T16:44:00.001+02:00

Sajtónyilatkozat

A Szlovák Köztársaságban az idén nyáron elfogadott nyelvtörvény alapvető emberi jogainkban sért bennünket. Ezért zenével tiltakozunk a nyelvtörvény ellen egy olyan országban, ahol a magyar anyanyelvünkön történő kommunikációnkat kívánják akadályozni.

Szlovákia kormánya nem tartja be az Európa Tanács 1995-ben Strasbourgban elfogadott Keretegyezményét a Nemzeti Kisebbségek Védelméről, sem a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, amelyet 1992. június 22-én fogadott el az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága. Szlovákia vállalta – 2001-ben ratifikálta ezeket – mégsem teljesíti a dokumentumokban foglaltakat.

Mi, mint Szlovákia adófizető polgárai több jogot követelünk a nyelvhasználat terén a szlovákiai magyarság részére.

Az egészségügyben és a rendőrségen a teljeskörű magyar ügyintézés lehetőségét követeljük szóban és írásban egyaránt.

Felháborítónak tartjuk, hogy a magyar nyelv gyakorlatilag sehol sem használható írásban, hiányoznak ugyanis a kétnyelvű űrlapok.

Követeljük, hogy az európai gyakorlat szerint az egészségügyi dolgozók, az önkormányzati és más állami hivatalok tisztviselői, a rendőrök beszéljék a régióban használt kisebbség nyelvét.

Követeljük, hogy az alapfokú oktatástól a felsőfokúig minden segédanyag és tankönyv a kisebbség nyelvén íródjon, annak oktatási intézményeiben.

Követeljük, hogy az országban őshonos kisebbség anyanyelvén, az általa lakott régiókban használt útjelzőtáblákon a helységnevek a kisebbség nyelvén is fel legyenek tüntetve, csakúgy, mint az utca és helységneveket jelző táblákon.

Követeljük nemzeti jelképeink szabad használatát utcáinkon, tereinken, közintézményeinkben.

Követeljük anyanyelvünk szabad és önálló használatát kulturális rendezvényeinken, emlékhelyeinken, emlékműveinken.
Komárom, 2009. augusztus 28.
a szervezők Csemadok Komáromi Területi Választmánya, Via Nova Ifjúsági Csoport komáromi alapszervezete, hiphopfelvidek.org

2009-08-22T07:04:00.001+02:00

Tegnap Komáromban meggyalázták a magyarságot és Magyarországot. Érdekes a folyamat, ami a 2008 novemberi dunaszerdahelyi rendőrségi támadással kezdődött, a tankönyvsztorival, a Híddal és a nyelvtörvénnyel folytatódott, majd egyelőre köztársasági elnökünk kitiltásával fejeződött be.
Néhány nappal az események után, a nyilatkozatokat átnyálazva sem változott sokat a véleményem az ügy kapcsán.
Azt gondolom van alapja azoknak a híreknek, miszerint az egész egy megrendezett akció volt Ficoék részéről és nem is igazán Magyarország ellen, hanem az új szlovák-magyar képződmény megerősödése érdekében született. Ezt a gondolatsoromat Dzurinda is alátámasztja az aktualne.sk portálon feltett olvasói kérdésre válaszolva (Otázka: Veríte že MOST-HID je niečo iné ako SMK ?Mikuláš Dzurinda: Neverím. Ale budem úprimný a poviem, že neviem, čo je Most. Vyznám sa z dvoch obáv: 1. je to piata kolóna Smer-u a 2. táto strana vznikla aj na základe silnej objednávky biznisu.). Ergo, hiszem, hogy a Smer összejátszik a Mosttal. Hiszem, hogy a szobor körüli balhé is csupán azt volt hivatott érzékeltetni, hogy keménytökű magyar ez a Mostos polgármester, hiszen ilyen nehéz időkben is kiáll és elmondja a beszédet a szobor tövében. A szobrot, meg ugye ő állíttatta a magya államalapítónak (a Jókai Egyesületnek köze nincs az eseményhez, csupán annyi, hogy ők találták kis és ütötték a vasat, hogy legyen városunkban szobra Istvánnak).
Mi lehet ezzel a cél? Az, hogy ne csak Dzurinda néhány tucat pozsonyi, vagy vegyesházasságban élő szavazóját vegye el a Most, hanem kurtítsa meg a Magyar Koalíció Pártját. Sőt - pláne lehetőleg lökje a választási küszöb alá. A Mostot pedig parlamentbe 5 százalékkal és már kész is a kétpárti koalíció (Smer - Most). Ezeknek elég néhány bársonyszékkel betömni a szájukat...mondjuk Tibinek egy egészségügyi államtitkári, miniszteri biznisz és már kész is a nyugodt kormányzati ciklus. Volt már erre precedens az elmúlt évtizedben, hogy ez a banda mindent feladott - főleg a magyarság érdekeit - a maga bizniszeiért. Azt ne is ragozzuk, hogy az EU-nak is megfelelő felállásban, az ultranacinalista Slota és az örökifjú Mečiar nélkül.

Még egyszer röviden összefoglalva: a Mostnak igazolnia kell a magyarságát, mert árulónak tartják őket a magyar választók. A Smernek feladata, hogy gyengítse a magyar érdekképviseletet. Célja, hogy megerősítse Bugárékat (Gyurovszki, Simon, Bastrnák) és asszisztáljon egy Smer - Most koalíció létrejöttéhez néhány miniszteri/államtitkári szék odapasszolása fejében. Az SNS és a HZDS leválasztásával, feleslegessé tételével pedig egy nyugodt, Európa számára is elfogadható kormány alakítása.

2009-08-20T18:00:00.000+02:00

ISTVÁN KIRÁLY INTELMEI

A mi urunk Jézus Krisztus nevében.
Kezdődik Szent István király törvénye.

Mivel megértem s mélyen átérzem, hogy amit csak Isten akarata megteremtett s nyilvánvaló eleve elrendelése elrendezett mind a kiterjedt égboltozaton, mind az egybefüggő földi tájakon, azt törvény élteti s tartja fenn, s mivel látom, hogy mindazt, amit Isten kegyelme bőséggel adott az élet előnyére és méltóságára, tudniillik királyságokat, konzulságokat, hercegségeket, ispánságokat, főpapságokat s más méltóságokat, részben isteni parancsok és rendeletek, részben világiak, valamint a nemesek meg az élemedett korúak tanácsai és javaslatai kormányozzák, védik, osztják fel és egyesítik, s mivel bizonyosan tudom, hogy minden renden valók a föld bármely részén, bármilyen méltóságot viseljenek, nemcsak kíséretüknek, híveiknek, szolgáiknak parancsolnak, tanácsolnak, javasolnak, hanem fiaiknak is, úgy hát én sem restellem, szerelmetes fiam, hogy neked még életemben tanulságokat, parancsokat, tanácsokat, javaslatokat adjak, hogy velük mind a magad, mind alattvalóid életmódját ékesítsed, ha majd a legfőbb hatalom engedélyével utánam uralkodni fogsz. Illik pedig, hogy odaadó figyelemmel hallgatván eszedbe vésd apád parancsait, az isteni bölcsesség intelme szerint, mely Salamon szájából szól: "Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak el ne hagyd oktatását, így sokasulnak meg néked a te életednek esztendei." Ebből a mondásból tehát észbe veheted, ha azt, amit atyai gyöngédséggel parancsolok, megveted - távol legyen! -, nem szívelnek többé sem Isten, sem az emberek. De halljad az engedetlen parancsszegők esetét és vesztét. Ádám ugyanis, kit az isteni alkotó, valamennyi létező teremtője a maga hasonlatosságára formált s minden méltóság örökösévé tett, széttörte a parancsok bilincsét, s nyomban elvesztette a magas méltóságokat meg a paradicsombéli lakást. Isten régi, kiválasztott s kivált kedvelt népe is, amiért szétszaggatta a törvények Isten ujjával kötözött kötelékét, különb-különbféleképpen pusztult el: részben ugyanis a föld nyelte el, részben tűz emésztette el, részint egymást koncolta fel. Salamon fia is, félrevetve apja békéltető szavait, gőgjében pöffeszkedve kardcsapásokkal fenyegette a népet apja ostorsuhintásai helyett, azért sok rosszat tűrt el országában, végül is kivetették onnan. Hogy ez véled ne történjék, fogadj szót, fiam; gyermek vagy, gazdagságban született kis cselédem, puha párnák lakója, minden gyönyörűségben dédelgetve és nevelve, nem tapasztaltad a hadjáratok fáradalmait s a különféle népek támadásait, melyekben én szinte egész életemet lemorzsoltam. Itt az idő, hogy többé ne puha kásával étessenek, az téged csak puhánnyá s finnyássá tehet, ez pedig a férfiasság elvesztegetése s a bűnök csiholója és a törvények megvetése; hanem itassanak meg olykor fanyar borral, mely értelmedet tanításomra figyelmessé teszi. Ezeket előrebocsátván térjünk a tárgyra.

Fejezetekre osztás:

A katolikus hit megőrzéséről
Az egyházi rend becsben tartásáról
A főpapoknak kijáró tiszteletről
A főemberek és vitézek tiszteletéről
Az igaz ítélet és a türelem gyakorlásáról
A vendégek befogadásáról és gyámolításáról
A tanács súlyáról
A fiak kövessék az elődöket
Az imádság megtartásáról
A kegyességről és az irgalmasságról, valamint a többi erényről.

I. A KATOLIKUS HIT MEGŐRZÉSÉRŐL

Minthogy a királyi méltóság rangját csakis a hivők és a katolikus hitet vallók nyerhetik el, ezért parancsainkban a szent hitet tesszük az első helyre. Ha a királyi koronát meg akarod becsülni, legelőször azt hagyom meg, tanácsolom, illetve javaslom és sugallom, kedves fiam, hogy a katolikus és apostoli hitet akkora buzgalommal és éberséggel őrizd, hogy minden Istentől rendelt alattvalódnak példát mutass, s valamennyi egyházi személy méltán nevezzen igaz keresztény hitvallású férfinak; enélkül bizony, tudd meg, sem kereszténynek, sem az egyház fiának nem mondanak. Akik ugyanis hamisat hisznek, vagy a hitet jó cselekedetekkel teljessé nem teszik, fel nem ékesítik, minthogy a hit cselekedetek híján meghal, sem itt nem uralkodnak tisztességgel, sem az örök uradalomban vagy koronában nem lesz részük. Ám ha a hitnek pajzsát tartod, rajtad az idvesség sisakja is. Mert e lelki fegyverekben szabályszerűen harcolhatsz láthatatlan és látható ellenségeid ellen. Hiszen az apostol ezt mondja: "Nem koronáztatik meg, csak aki szabályszerűen küzd." A hit tehát, melyről beszélek, a következő: higgy erősen a mindenható Atyaistenben, minden létező létrehozójában, és az ő egyszülött fiában, a mi Urunkban, Jézus Krisztusban, kit az angyal meghirdetett, ki Szűz Máriától született, az egész világ üdvösségéért a keresztfán szenvedett, és a Szentlélekben, ki a prófétákból s az apostolokból, valamint az evangélistákból szólott, mint egyetlen tökéletes, oszthatatlan, szeplőtelen istenségben, és kétely hozzád ne férjen. Ez a katolikus hit, melyben (miként Athanasius mondja) ha akárki híven és erősen nem hisz, semmiképp sem üdvözül. Ha valamikor uralmad alatt akadnának olyanok - távol legyen! -, kik az így egységbe fűzött szentháromságot megosztani vagy kisebbíteni vagy nagyobbítani próbálják, tudd meg: az eretnekség fejének szolgái azok és nem a szentegyház fiai. Az ilyeneket pedig ne gyámolítsd, ne védelmezd; hogy magad is ellenségnek, és bosszulónak ne mutatkozz. Mert az efféle emberek a szentegyház népét nyomorultul megrontják és szétszórják. Hogy ez ne történjék meg, különös gondod legyen.

II. AZ EGYHÁZI REND BECSBEN TARTÁSÁRÓL

A királyi palotában a hit után az egyház foglalja el a második helyet, az egyház, melynek első ízben a mi fejünk, tudniillik Krisztus vetette el magját, majd az ő tagjai, vagyis az apostolok és szent atyák ültették át, meggyökereztették erősen, s elterjesztették az egész földkerekségen. És ámbár mindig hajt új sarjat, más helyeken mégis mintegy réginek tartják; itt viszont, kedves fiam, a mi birodalmunkban eddig még mint ifjú, friss hajtást prédikálják. Épp ezért kíván meg szemfülesebb s szembetűnőbb őröket, nehogy a jó, amivel az isteni kegyelem bennünket mérhetetlen irgalmában érdemtelenül elárasztott, tunyaságod és restséged, valamint hanyagságod miatt megromoljék s megsemmisüljön. Mert ha ki a szentegyház méltóságát csorbítja vagy csúfítja, azon munkál, hogy Krisztus testét csonkítsa. Hiszen maga az úr mondta Péternek, akit a szentegyház őrzőjévé és felügyelőjévé emelt: "Te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat." Ő ugyanis önnönmagát nevezte kősziklának, s nem ám fából avagy kőből épült egyházról beszélt, hanem az újonnan nyert tömeget, a kiválasztott népet, isten nyáját, mely hitben kioktattatott, keresztségben megmosatott, kenettel olajoztatott, hívta a saját magára épült szentegyháznak. Ha valaki lázában e szentegyház tagjait vagy kicsinyeit megbotránkoztatja, az evangélium tanítása szerint méltó arra, "hogy malomkövet kössenek a nyakára és a tenger mélységébe vessék", azaz a hatalom méltóságából kivetik, és az igazak egyházán kívül marad a világi nyomorúságban, mint valami pogány és jövedelembérlő. Így hát, fiam, napról napra virágzó szorgalommal kell őrködnöd a szentegyházon, hogy inkább gyarapodjék, mintsem fogyatkozzék. Azért is nevezték az első királyokat nagyságosnak, mert az egyházat nagyobbították. Te is ezt tegyed, hogy koronád híresebb, életed boldogabb és hosszabb legyen.

III. A FŐPAPOKNAK KIJÁRÓ TISZTELETRŐL

A királyi trón ékessége a főpapoknak rendje, ezért a királyi méltóságban ők kerülnek a harmadik helyre, kedves fiam, ők legyenek főembereid, úgy vigyázz a főpapokra, mint a szemed világára. Ha ők jóindulatúak véled, ellenségtől nem kell félned. Hiszen ha ők megbecsülnek, bátran foghatsz mindenhez, imádságuk ajánl téged a mindenható Istennek. Őket állította ugyanis Isten őrül az Isten népe fölé, és őket tette meg a lelkek felvigyázóivá, valamint az egész egyházi méltóság és isteni szentség részeseivé és osztóivá. Mert nélkülük királyok nem is állíttatnak, nem is országolnak. Az ő közbenjárásukra törlik el a vétkezők vétkeit. Ha irántuk az igazi szeretetet tanúsítod, magadat is kétségkívül megjobbítod, országodat is tisztességgel igazítod. Mert az ő kezükbe van lerakva a bűnből oldás és bűnbe kötés hatalma. Mert örök testámentomot hagyott nekik Isten, és elkülönítette őket az emberektől, a maga nevében és szentségében osztozott velük, és az istenes Dávid király szavával megtiltotta, hogy az emberi világ gáncsolja őket: "Meg ne illessétek az én felkentjeimet!" Az illeti meg ugyanis Isten felkentjeit, ki az isteni és kánoni végzéssel szembeszállva a szent renden való férfiakat hamis vádaskodásokkal mocskolja és a nyilvánosság elé hurcolja. Teljességgel megtiltom, fiam, hogy így cselekedj, ha boldogan akarsz élni, királyságod megbecsülni, mert az ilyen dolgok sértik Istent elsősorban. Ha esetleg valamelyik azok közül, akikről szó van, kárhoztatásra méltó vétekbe esik - távol legyen! -, dorgáld meg őt háromszor, négyszer is négyszemközt az evangélium tanítása szerint. Ha akkor intelmeidet nem hallgatja meg, nyilvánosan kell megfeddni a következők alapján: "Ha rád nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek." Mert ha e rendet megtartod, dicső koronádat teljességgel felmagasztalod.

IV. A FŐEMBEREK ÉS VITÉZEK TISZTELETÉRŐL

Az uralom negyedik dísze a főemberek, ispánok, vitézek hűsége, erőssége, serénysége, szívessége és bizalma. Mert ők országod védőfalai, a gyengék oltalmazói, az ellenség pusztítói, a határok gyarapítói. Legyenek ők, fiam, atyáid és testvéreid, közülük bizony senkit se hajts szolgaságba, senkit se nevezz szolgának. Katonáskodjanak, ne szolgáljanak, uralkodj mindannyiukon harag, gőg, gyűlölség nélkül, békésen, alázatosan, szelíden; tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség. Ha békeszerető leszel, királynak és király fiának mondanak, és minden vitéz szeretni fog; ha haraggal, gőgösen, gyűlölködve, békétlenül kevélykedsz az ispánok és főemberek fölött, a vitézek ereje bizonnyal homályba borítja a királyi méltóságot, és másokra száll királyságod. Ettől óvakodva az erényed szabta mértékkel irányítsd az ispánok életét, hogy vonzalmaddal felövezve a királyi méltósághoz mindig háborítatlanul ragaszkodjanak, hogy uralkodásod minden tekintetben békés legyen.

V. AZ IGAZ ÍTÉLET ÉS A TÜRELEM GYAKORLÁSÁRÓL

A türelem és az igaz ítélet gyakorlása a királyi korona ötödik cifrázása. Dávid király és próféta mondja: "Isten, a te ítéletidet add a királynak." És ugyanő másutt: "A királynak tisztessége szereti az igaz ítéletet." A türelemről így beszél Pál apostol: "Türelmesek legyetek mindenki iránt." És az Úr az evangéliumban: "A ti béketűréstek által nyeritek meg lelketeket." Ehhez tartsd magad, fiam: ha becsületet akarsz szerezni királyságodnak, szeresd az igaz ítéletet; ha hatalmadban akarod tartani lelkedet, türelmes légy. Valahányszor, kedves fiam, ítéletet érdemlő ügy kerül eléd, vagy valamely főbenjáró bűn vádlottja, türelmetlenül ne viselkedjél, esküvel se erősködjél, hogy megbünteted; bizony ez ingatag lenne és mulandó, mert a bolond fogadalmat megszegi az ember; és ne is ítélkezz te magad, nehogy királyi méltóságodban a hitvány ügyben forgolódva folt essék, hanem az efféle ügyet inkább bírákhoz utasítsd, az ő megbízatásuk, hogy a törvény szerint döntsenek. Óvakodj bírónak lenni, ám örülj királynak lenni s neveztetni. A türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek pedig zsarnokoskodnak. Ha pedig egyszer olyasvalami kerül eléd, amelyben ítéletet hozni méltóságoddal összefér, türelemmel, irgalommal, esküdözés nélkül ítélkezz, így lesz majd koronád dicséretes és ékes.

VI. A VENDÉGEK BEFOGADÁSÁRÓL ÉS GYÁMOLÍTÁSÁRÓL

A vendégek s a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén. Hiszen kezdetben úgy növekedett a római birodalom, úgy magasztaltattak fel és lettek dicsőségessé a római királyok, hogy sok nemes és bölcs áradt hozzájuk különb-különb tájakról. Róma bizony még ma is szolga volna, ha Aeneas sarjai nem teszik szabaddá. Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak. Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szétszórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod. Hogy ez ne legyen, naponta nagyobbítsd országodat, hogy koronádat az emberek nagyságosnak tartsák.

VII. A TANÁCS SÚLYÁRÓL

A királyi emelvényen a tanács a hetedik helyre tart igényt. A tanács állít királyokat, dönti el az ország sorsát, védelmezi a hazát, csendesíti a csatát, győzelmeket ő arat, kerget támadó hadat, behívja a barátokat, városokat ő rakat, és ő ront le ellenséges várakat. Minthogy pedig a tanácsnak ekkora haszna van, ostoba, pöffeszkedő és középszerű emberekből összeállítani, én úgy vélem, mit sem ér; hanem a tekintélyesebbek és a jobbak, a bölcsebbek és a legmegbecsültebb vének ajkán formálódjék és csiszolódjék. Ezért, fiam, az ifjakkal és a kevésbé bölcsekkel ne tanácskozz, ne is kérj tőlük tanácsot, csak a gyűlés véneitől, kiknek koruk és bölcsességük miatt megfelel ez a feladat. Mert a királynak szóló tanács zárva legyen a bölcs szívbe, ne terjessze a bolondok szelessége. Ha ugyanis a bölcsekkel jársz, bölcs leszel, ha a bolondokkal forgolódsz, társul adod magad hozzájuk, szól a Szentlélek Salamon által: "Aki jár a bölcsekkel, bölcsek barátja lesz, nem a bolondokhoz lesz hasonlatos." És Dávid zengi: "A szenttel szent léssz, és az ártatlan férfiúval ártatlan léssz, és a választottal választott léssz, és az elfordulttal elfordulsz." Ezért hát ki-ki életkorának megfelelő dologban forgolódjék, tudniillik az ifjak fegyverben, a vének a tanácsban. Egyébként az ifjakat mégsem kell teljesen kiűzni a tanácsból; ámde ahányszor velük tanácskozol, még ha életrevaló is az a tanács, mindig terjeszd az öregek elé, hogy minden cselekedetedet a bölcsesség mértékével mérhesd.

VIII. A FIAK KÖVESSÉK AZ ELŐDÖKET

Őseink követése foglalja el a királyi méltóságban a nyolcadik helyet. A legnagyobb királyi ékesség, az én tudásom szerint, a király-elődök után járni, a szülőket utánozni. Aki ugyanis megveti, amit megszabtak atyai elődei, az isteni törvényekre sem ügyel. Mert az atyák azért atyák, hogy fiaikat gyámolítsák, a fiak pedig azért fiak, hogy szüleiknek szót fogadjanak. Aki atyjával szemben áll, Isten ellenségének áll. Mert minden engedetlen Istennel áll szemben. És az engedetlenség szelletje a korona virágait szórja szerte. Az engedetlenség valójában pestis az egész királyságban. Ezért, kedves fiam, apád rendeletei, vagyis az én rendeleteim mindig legyenek szemed előtt, hogy szerencsédet mindenütt királyi gyeplő igazgassa. Az én szokásaimat pedig, melyekről látod, hogy a királyi méltósággal összeférnek, a kétkedés minden béklyója nélkül kövessed. Mert nehéz lesz megtartani e tájon királyságodat, ha szokásban nem utánzod a korábban királykodó királyokat. Mely görög kormányozta a latinokat görög módra, avagy mely latin kormányozta a görögöket latin módra? Semelyik. Ezért hát kövesd szokásaimat, a tieid közt kimagasló így leszel, s az idegenek dicséretére szert így teszel.

IX. AZ IMÁDSÁG MEGTARTÁSÁRÓL

Az imádság megtartása a királyi üdvösség legnagyobb járuléka, ezért a királyi méltóság kilencedik regulájában pendül meg. A folytonos imádkozás: a bűnöktől megtisztulás és feloldozás. Te pedig, fiam, valahányszor Isten templomához járulsz, hogy Istent imádd, Salamonnal, a király fiával, magad is király lévén, mindig mondjad: "Küldd el, uram, a bölcsességet a te nagyvoltodnak székétől, hogy velem légyen és velem munkálkodjék, hogy tudjam, mi légyen kedves nálad minden időben." És ismét: "Uram atyám, én életemnek Istene, ne hagyj engem álnokságnak gondolatában, az én szemeimnek ne adj kevélységet, és a gonosz kívánságot távoztasd el tőlem, Uram. Vedd el tőlem a testnek kívánságit, és a tisztátalan és esztelen léleknek ne adj engem, Uram." Ezzel az imádsággal fohászkodtak hát a régi királyok, te is ugyanezzel fohászkodj, hogy Isten minden vétked eltörlésére méltasson, hogy mindenki legyőzhetetlen királynak hívjon. Imádkozz azért is, hogy a tétlenséget, tunyaságot elkergesse tőled, megajándékozzon az erények összességének segedelmével, s így legyőzhesd látható és láthatatlan ellenségeidet. Hogy valamennyi alattvalóiddal együtt gondtalanul, ellenséges támadásoktól nem háborgatva, békében végezhesd életed pályáját.

X. A KEGYESSÉGRŐL ÉS AZ IRGALMASSÁGRÓL,
VALAMINT A TÖBBI ERÉNYRŐL

Az erények mértéke teszi teljessé a királyok koronáját, és a parancsok közt a tizedik. Mert az erények ura a királyok királya, miként égi serege áll kereken tíz karból, úgy életed vitele kerekedjék ki tíz parancsból. Kell hogy a királyt kegyesség s irgalmasság díszítse, de a többi erény is hassa át és ékesítse. Mert ha a királyt istentelenség és kegyetlenség szennyezi, hiába tart igényt a király névre, zsarnoknak kell nevezni. Ennek okából hát, szerelmetes fiam, szívem édessége, sarjam jövő reménysége, kérlek, megparancsolom, hogy mindenütt és mindenekben a szeretetre támaszkodva ne csak atyafiságodhoz és a rokonságodhoz, vagy a főemberekhez, avagy a gazdagokhoz, a szomszédhoz és az itt lakóhoz légy kegyes, hanem még a külföldiekhez is, sőt mindenkihez, aki hozzád járul. Mert a szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz. Légy irgalmas minden erőszakot szenvedőhöz, őrizd szívedben mindig az isteni intést: "Irgalmasságot akarok és nem áldozatot." Légy türelmes mindenekhez, nemcsak a hatalmasokhoz, hanem azokhoz, akik nem férnek a hatalomhoz. Azután légy erős, nehogy a szerencse túlságosan felvessen, vagy a balsors letaszítson. Légy alázatos is, hogy Isten felmagasztaljon most és a jövőben. Légy majd mértékletes, hogy mértéken túl senkit se büntess vagy kárhoztass. Légy szelíd, hogy sohase harcolj az igazság ellen. Légy becsületes, hogy szándékosan soha senkit gyalázattal ne illess. Légy szemérmes, hogy elkerüld a bujaság minden bűzét, valamint a halál ösztönzőjét.

Mindez, amit fentebb érintettünk, alkotja a királyi koronát, nélkülük sem itt nem tud senki uralkodni, sem az örök uradalomba bejutni. Ámen.

2009-08-02T15:12:00.000+02:00

Válasz Bayer Zsolt, 2009. július 25-én, a Magyar Hírlapban megjelent írására

Kedves Zsolt! Mi tíz esztendeje ismerjük egymást. Én felvidékiként Szegeden voltam egyetemista, Neked erdélyi párod volt, nekem délvidéki, én mindig hazavágytam. Hazatértem, itthon leltem újra otthonra, alapítottam gyönyörű családot. Emlékszel, mikor - számomra talán eddigi legbecsesebb alkotásoddal - az 1100 év Európa közepén című filmeddel Komáromban jártál nálunk? Egy pincében ittuk a Becherovkákat - ez azóta is előfordult velünk -, aztán pénz híján magam főztem Nektek egy pörköltet vacsorára. Előtte is utána is ettem jobbat, megvallom.
Tudod 2004. december 5. óta Ti könnyen, de minden alap nélkül beszéltek nekünk a lehetőségekről. Hiszen ha minden elmentetek volna mellettünk szavazni, akkor bizony most nem csak mi, hanem a kárpátaljai és délvidéki magyar is biztonságban élhetne saját otthonában. Nektek nem kellett parancsot tagadnotok. Ti, magatokat jobboldalinak mondók, kommunisták nélkül is bennünk tarthattátok volna a lelket. Egy nyamvadt szavazással tehettetek volna azért, hogy meg se forduljon a magyar szülő fejében az, hogy szlovák (szerb, román, ukrán) iskolába írassa gyerekét. Tudod ez olyan erőt adott volna...nem tudod. Vagyis olyan erőt adott volna, mint a szlovákoknak. Tudod Zsolt? Hogy mernek a nagy büdös Európában olyan törvényt hozni, ami betiltja a vérző magyart látott dunaszerdahelyi stadionban a nemzeti zászlónk lengetését. Nem félnek a saját árnyékuktól és bátrak egy olyan nyelvtörvényt elfogadni, amihez hasonlóan durva Mečiar kormányzása óta életben van! Jól hallod, a kilencvenes évek derekától! A nyolc esztendős önfeladó szlovákiai magyar kormányzati szerepvállaláson át, a NATO és EU csatlakozáson túl.
Igen Zsolt, a szlovák nyelvtörvény szembe halad a demokrácia törvényszerűségeivel, ahogy szembe halad az is mikor Budapest utcáin szemeket lőnek ki, vagy mikor egyesületeket oszlatnak fel, vagy nagymamákat fújnak arcon könnygázzal Magyarországon.
Zsolt, mi ezután is mindent úgy fogunk csinálni, mint eddig. Édesapámat nem csak a rohadt kommunizmus vitte a halálba, hanem a nyamvadt kisebbségi lét, amit a bőre alá próbáltak égetni és ami miatt még a tegnap született generáció sem meri majd kinyitni a száját. Mi nem vagyunk Erdély, ne feledd. Mi ugyanazon az estimesén és tévémacin nőttünk fel, mint Ti, ahogy ezt egy partiumi barátom mondta. Mi, felvidékiek mindig Magyarország voltunk és sosem állam az államban. Így még közel száz esztendő múltán sincsenek bennünk azok a védekező reflexek, mint ottani testvéreinkben. A támadó reflexeink azonban már fejlődnek. Kárpátalja, Délvidék is hasonlóan érez, de ezt nem kell talán mondanom.
Nincs sajnos igazad Zsolt! Ha csak egy magyart is bevinnének, mi történne? Semmi! Nem eszmélne az EU, sem Ti ott az anyaországban. Mikor hazai árulóink renegát pártot építenek azzal a jelszóval, hogy mindegy, hogy az orvos beszél-e hozzád magyarul, csak jól gyógyítson. Érted ezt Zsolt?! Mindig lesznek nemzetárulóink idehaza és nálatok odahaza egyaránt.
Baj van Zsolt! Tudod mikor lehet majd rend? Ha a magyarországi ember nem támogatja Szlovákiát, a Szlovák Köztársaságot! Arra kérlek benneteket, hogy számoljátok fel szlovákiai cégeiteket és ne fizessétek az adótokat egy ilyen állam kasszájába. Arra kérlek benneteket, hogy adjátok el itt vásárolt autóitokat, vagy legalább tétessetek rá végre otthoni rendszámot. Ne vegyetek itt fel hitelt és ne fizessetek itt lízinget. Ne vásároljatok Szlovákiában, hanem támogassátok a magyarországi szorgos iparosokat, hogy azok megerősödve együtt tudjanak működni velünk, ideszakadt magyarokkal.
Tanúsítsatok Ti is kollektív ellenállást!

2009-08-02T14:11:00.001+02:00

Visszatértünk! Jó volt újra az Üllői úton lenni!
http://www.fradidrukker.hu/video/94

2009-07-22T16:33:00.000+02:00

Majdnem elfeledtem, volt önkormányzati ülésünk is Komáromban. Jellemző, hogy a polgármester és sleppje meglepően arrogáns volt, kapkodott és csapkodott minden és mindenki felé. Egyszóval jó, majdnem baráti hangulatban telt az ülés :-) Volt pozitívuma is a testületnek. Nevem egy határozatba lett foglalva. Egy gyulamajori cég protestált az ingatlanadó emelés ellen és a hivatal megörökített. Különben tényleg magam javasoltam anno Gyulamajor városrészben is adóemelést, hiszen a polgármester vezette hivatal a beruházásokra hivatkozva emeltetett adót Őrsújfalun és ha invesztáltunk Gyulamajorra is, akkor miért ne legyen egyenlő az elbánás. Nem engedhetjük még a pozitív diszkriminációt sem. Nemde?? Különben Újfalun ott emeltek leginkább adót, ahol pl. az utca lakosai annak idején maguk dobták össze a pénzt az utca aszfaltozására. Sajnok ezek a fiúk mindent "politikai ösztöntől" vezéreltetve csinálnak, ahelyett, hogy megpróbálnának komáromiként és végre nem betelepültként gondolkozni.
Különben ezen az ülésen esett meg, hogy úgy szavaztatott a polgármester - az általa vezetett - hivatal terjesztette pontról, hogy az érintett cég képviselője nem is adott be szóban forgó tartalmú kérvényt. Egyszóval, bármikor a múltban és bármikor a jövőben saját szája íze szerint gyárthat anyagokat, bármely cég nevében a hivatal. No fene!
Aztán megint kiadtunk egy kanna pénzt egy projektre, ami kiderült, hogy semmire nem használható, csak van. Valami kikötővel kapcsolatban is volt projekt ha emlékezetem nem csal, meg pénz is, meg valami új híd projektről is hallottunk, meg pénz is érkezett rá. Annyi projekt készül lassacskán, hogy a Dunán is átkelhetünk rajta. Új Moston az egyetemvárosba! Jut eszembe, azt mondják, hogy az új biznisz - pártnak a Jókai Napok alatt, meg a városi óvodákban, városi alkalmazottakkal gyűjtettek aláírásokat. Spongyát rá, végre megalakult.
A hivatalvezető, meg az újságok hasábjain képviselőket rágalmaz. Ez sem baj! Vagyis nem tudtuk meg, hogy félreértés volt e, vagy újságírói malőr, mert a különben nem néma hivatalvezető helyett álandóan a bürgermeister válaszolgatott. Nehogy valami butaságot mondjon a hivatal elöljárója. Azért elkélt volna egy nem úgy gondoltam, vagy bocs, vagy ilyesmi...
A Viator kft. igazgatójának pályázatát nem fogadta el a testület. A bírálóbizottság elnöke elmondása szerint ugyanis a kiírás után időközben megváltoztatták magát a pályázati kiírást. Meg különben sem tájékoztatták képviselőket, hogy kire szavazznak, milyen tervvel rukkolt elő a legrátermettebb pályázó. Csupán azt várták el, hogy bólintson rá az ismeretlen ismerősre, hogy az igazgató lehessen.
Különben a polgármester az egyéb pontokban is rendreutasított és képviselőket fenyegetett. Elfelejti, hogy ahogy a nőgyógyász sem azért van, hogy szüljön (csak segítenie kell, de erről kettőnk közül nem én tanultam többet), a polgármester sem azért, hogy kioktasson képviselőket, vagy elmondja nekik, hogy mégis mit kellene tenniük.
Lesz itt egyébként valamikor rendkívüli önkormányzati ülés is a napokban. Az egyik képviselőtársunk kérte, hogy legyen téma a vízgazdálkodási cég (cégmutyizás - bocs a kifejezésért) körüli helyzet is. "Aztat majd én megmondom, hogy mi lesz ottan a téma" - szólt a korholás. Majd meglássuk mivel rukkolnak ki..., de pozitívan.

2009-07-20T17:51:00.000+02:00

Párizsban jártunk

Június közepén megadatott, hogy családi kirándulást tegyünk Párizsban (kihagyhatatlanul kedvező feltételek mellett).
1998-ban a foci VB idején voltam barátommal ott utoljára (ez nagyképűen hangzik). Akkor stoppal vágtunk neki, hátizsák, hálózsák, minimális pénz, szakadt farmer és útlevél társaságában. Nagyon hangulatos volt. Az Eiffel torony alatt éjszakáztunk (ahol pontban reggel 8-kor illendően ébresztett a rendőr, hogy ne zavarjuk a turistákat) és nappal bejártuk a várost. Metró jegyet nem vettünk (alacsonyak voltak a kapuk, ugrottunk). Lengyelekkel, csehekkel ismerkedtünk, piacon reggeliztünk, prostikat ráztunk le a Montmartre-on és nem engedtük, hogy félmeztelen nők rángassanak be bennünket a Moulin Rouge-ba. A késztetés nagy volt, de mindössze 15 ezer forintnyi frank volt akkor a zsebembe és ennek két hétig ki kellett tartania. Anno talán a borús idő miatt Párizsra ráunva (...) vonatstoppal utaztunk le Nizzába a tengerpartra. Padon ülve ettünk és olykor egy hálózsákban aludtunk ismerősnek nem mondható hölgyekkel. Óriáskivetítőn néztük Zizu cseleit és olcsó, de finom borokat ittunk.Idén 2009-et írunk. A mostani merőben más, de hasonlóan kirándulás volt. Repülővel érkeztünk, bérletet vettünk a tömegközlekedési eszközökre, kávézókba ültünk és vetett ágyban aludtunk. Kis családommal, boldog hármasban néztük Párizst. A város, ami egyszerre lenyűgöz és taszít. A nemzet, ami a kultúra bölcsőjét ringatta és, ami a népek olvasztó tégelye lett.
Meghatározó élmény, hogy igazi francia éttermet nem találtunk. A hangulatos francia kávézóban kínai szolgált fel. A kisiskolás kiránduló csoportok nebulói között alig van fehér gyerkőc. Asszimilálódni képtelen, nem őshonosnak tűnő népviseletes afrikaiak, muzulmánok, ortodox zsidók tömkelege az utcákon. Ez vár ránk is ebben a fene nagy globalizációban? Ez a fene nagy liberalizmus eredménye? Kell ez nekünk? Te sem vagy más, te is más vagy elmélet? Hangzatos, de óriási pusztítást végez Európa és a világ (bár nem tartozik kedvenc nemzeteim közé a francia) egyik kultúrális központjában ez a szemlélet.
A nevezetességektől távolabb szemét és mocsok. Kábítószeres négerek, nepperek, összefirkált házfalak, vasráccsal zárt boltok.
Mindez akkor, mikor az embernek megdobban a szíve a Bastille metrómegállónál, vagy a Champs Élysées-től a Place de la Concorde-ig sétálva hátunk mögött a Diadalívvel. A Sacré Coeur elől beleborzong abba, hogy a talpa előtt hever egész Párizs és úgy érezheti magát egy pillanatra az ember, mint a poroszok. A Pere-Lachaise temető pedig maga az elmúlás varázsa, mikor az emberben tudatosul, hogy minden halandóak vagyunk. Edit Piaff jellegtelen fekete sírja, vagy Jimm Morrison ütött kopott végső nyughelye. Itt ugyanúgy megfér (bár nem repestem a látványától) a csehül vésett első világháborús emlékmű és a frissen mosott/vasalt nemzeti zászlónkkal ékesített 56-os emlékhely (Yves Montand sírjától karnyújtásnyira).
Egyszóval Párizsban jártunk és jól éreztük magunkat.

2009-06-22T14:36:00.001+02:00

2009. június 15-én ülésezett a Komáromban - a pártból kilépő öt elnökségi tag nélkül először - a Magyar Koalíció Pártja Járási Elnöksége, mely többek közt a következő stratégiai határozatot is elfogadta:

A járási elnökség állásfoglalása:Az MKP Járási Elnöksége 2009. június 15-én Komáromban tartott ülésén megtárgyalta Stubendek László mérnök, Petíciós Bizottsági tag levelét, melyben állásfoglalásra kéri fel az elnökséget a városi vízvagyon tulajdonjogának és kezelésének ügyében.
Tekintettel arra, hogy a KOMVAK KFT nem csak Komárom város vízhálózatát üzemelteti, hanem a járás több községéét is, a Komáromi Városi Képviselőtestület döntése az ő sorsukat is befolyásolja.
Ezért az MKP Komáromi Járási Elnöksége felszólítja az MKP-s képvislőket, hogy felelősségük tudatában döntsenek a város és a vidék sorsáról, és támogassák a vízvagyon városi tulajdonban és kezelésben maradását.
Bővebben: http://www.felvidek.ma/index.php?option=com_content&task=view&id=15215&Itemid=1

2009-06-17T18:36:00.000+02:00

Mert minden komárominak joga van dönteni!

"Egyes vélemények szerint félő, hogy hazánk „kék aranya” külföldi kezekbe kerül majd – Illés úgy látja, ennek a félelemnek sajnos reális alapja van. Erre máris utalnak jelek: több helyen a vízszolgáltatást és a szennyvíztisztítást is privatizálták. „Fontos, hogy visszakerüljenek az állam tulajdonába, és a jövőben is meg kell akadályozni, hogy magánkézbe kerüljenek” – figyelmeztet a környezetpolitikus."

http://www.mno.hu/portal/617250

Petíció azért, hogy a komáromi vízgazdálkodási céget, mint az egyik utolsó városi közvagyonunkat ne privatizálhassák, ne privatizálhassák részlegesen, illetve ne adhassák bérbe a lakosság megkérdezése nélkül

Alulírott komáromi lakosok a Szlovák Köztársaság Alkotmánya 27. cikkelye és a petíciós jogról szóló 85/1990-es számú törvénytári törvény 1. paragrafusa 1. bekezdése alapján fordulunk Komárom Város Képviselő-testületéhez és kinyilvánítjuk beleegyezésünket annak 1609/2006-os számú határozatával „Komárom Város Képviselő-testülete

a/ leszögezi, hogy Komárom város vízvagyona kulcsfontosságú és pótolhatatlan értéket képvisel a város és lakosai számára

b/ kijelenti, hogy a város tulajdonában lévő vízvagyont sem a jelenben, sem a jövőben nem adja el, nem adja bérbe és nem adja más szubjektum kezelésébe, melynek tulajdonosa nem kizárólag Komárom városa.”

és javasoljuk, hogy a fenti határozatot illető bármilyen változtatást KIZÁRÓLAG érvényes HELYI NÉPSZAVAZÁS dönthesse el!

2009-06-14T21:35:00.001+02:00

Mert minden komárominak joga van dönteni!

"A téma civil szakértői szerint rengeteg érv szól a vízműprivatizáció ellen. Talán a legfontosabb, hogy a korábbi közműprivatizációk során tett ígéretek még nyomokban sem teljesültek: a veresny egyáltalán nem tartotta alacsonyan az árakat, és a minőségen sem javított - ezt például az áramszolgáltatók statisztikái egyértelműen bizonyítják."

http://nol.hu/belfold/a_multik_a_vizunket_akarjak

2009-06-05T19:02:00.000+02:00

A trianoni békeszerződés aláírásának nyolcvankilencedik évfordulójára emlékeztek Nagyigmándon. A Magyarok Parkjában megjelentek a település egyházi és világi vezetői. Az a megtiszteltetés ért, hogy engem kértek fel szónoknak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

1920 június 4-én szét akarták verni a magyarságot. Nem sikerült nekik. Ugyanezzel próbálkoztak a második világháború után és mind a mai napig. Önök ezt még nálam is jobban tudják, hiszen egy olyan országban, egy olyan csonka országban élnek, ahol a nemzetért nem tesznek, hanem elvesznek attól.

Közel 90 esztendeje taposott meg bennünket Európa és adta területeink nagy részét olyan országoknak, melyek közül Ausztrián és Románián kívül már egy sem létezik. Tehát a szerződést kötő felek közül csak Magyarország, a mi anyaországunk áll. Az ország stabilitását azonban ma ugyanazok veszélyeztetik, akik annak idején asszisztáltak az évezredes hagyaték szétrablásához, a határon túlra szakadt nemzetrészek megalázásához. Önök jól tudják kikről beszélek, hiszen emlékezhetünk mind arra a 2004-es népszavazásra, amikor a magyarságot bocsátották áruba a jelenleg is Magyarországot kormányzók.

Ma, itt Nagyigmándon nem az a dolgunk, hogy a múlt sebeit nyalogassuk, hanem elsősorban az, hogy együtt legyünk. Jelezzük, hogy a lelkünkben nincs határ, ugyanúgy, ahogy nagyapáink szívében sem választotta el magyart a magyartól a drótkerítés. A kommunizmus tudom itt is átmosta az agyakat és néhányan lehet meglepődnek, hogy ilyen jól beszélek magyarul. Igen, ez az anyanyelvem. Az apámé is ez volt, a fiamé is az lez. Ha azonban a határon túli magyar közösségek nem részesülnek az önrendelkezés jogos formájával, akkor félő, hogy az unokám odahaza már csak szlovákul fog beszélni. Trianon óta nincsenek tiszteletbe tartva nyelvi jogaink, sőt olykor mind a mai napi veszélyeztetik alapvető emberi jogainkat is. Létezik nálunk is olyan politikai garnitúra, akik a magyarság szavazatain lettek azzá, aki és mégsem képviselik közösségünket. Lemondtak az önrendelkezésről, a benesi dekrétumok rendezéséről, nyelvi jogaink betartatásáról, kárpótlásunkról. Ezek az emberek a jelenben is a felvidéki magyarság csendes holokausztját segítik. Ők azok, akik mikor végre összeáll a magyar egység, megbontják annak támpilléreit.

Önök azzal, hogy e csodás helyen együtt vagyunk, a nemzet egysége mellett teszik le a voksukat. Egyszersmind nevelnek és arra ösztönöznek mindenkit, hogy higgyünk abban, hogy napokon, vagy heteken belül, de elérkezik a Kárpát-medencében egy jobbik világ. Ehhez viszont Önök kellenek. A becsület, az őszinteség és a tenni akarás. Ez alól a felelősség alól nem bújhat ki itt az anyaországban egyikük sem. Nem kenhetjük csupán az általunk megválasztottakra sanyarú sorsunkat. A testvér a testvérért, szomszéd a szomszédért egyaránt felelős, ahogy felvidéki magyar is felelős a magyarországi magyar sorsáért és ha kell szóval, ha kell tettel jövünk Önöknek segíteni, mert június negyedike ezentúl az összetartozás napja kell legyen.

Köszönöm, hogy meghallgattak

2009-05-19T20:07:00.000+02:00

Mert minden komárominak joga van dönteni!

http://nol.hu/belfold/a_multik_a_vizunket_akarjak

2009-05-11T15:47:00.000+02:00

Végre magyarul is olvasható lesz az útjelző táblákon Őrsújfalu neve?

2009.05.11.

A táblatörvény óta nem jelzi magyar felirat Komárom város csatolt településeinek nevét. Erre a hibára a március 26-i önkormányzati ülésen interpellációjában hívta fel a figyelmet Petheő Attila a komáromi önkormányzat MKP-s képviselője.

Csupán ekkor vette ezt a hiányosságot észre a város független polgármestere, aki az MKP parlamenti képviselője. Sajnálatos az is, hogy a város alpolgármestere, mint a jogi útvesztőkben oly járatos sem emelt eddig szót e magyar kérdésben. A képviselő tájékoztatása szerint interpellációjára a választ április 29-én kapta kézhez, melyben Bastrnák jelzi, hogy megkérték a Regionális Útkarbantartó Vállalat szlovák nemzetiségű igazgatóját, hogy helyezze ki a városrészeket jelző magyar nyelvű táblákat. A táblák a főútvonalon fekvő Őrsújfalu, Gyulamajor és Gadóc városrészeket is érintik.
Úgy tűnik Komárom a kis lépések városa, jegyezte meg Petheő, hiszen több éve kéri, hogy az önkormányzati ülések jegyzőkönyvei íródjanak két nyelven, de ez a kérés eddig süket fülekre talált.

Felvidék Ma

http://www.felvidek.ma/index.php?option=com_content&task=view&id=13770&Itemid=1

2009-05-08T08:19:00.000+02:00

MERT MINDEN KOMÁROMINAK JOGA VAN DÖNTENI!

“A vízi közművek magánosítása azért sem indokolt, mert a leendő új tulajdonos is hitelből finanszírozná a szükséges felújításokat, és azt biztosan érvényesítené a vízdíjakban is." – mondta Tatabánya polgármestere, mikor felmerült, hogy a Észak-dunántúli Regionális Vízmű Zrt. – ben tulajdont szerezne, vagy bérbe venné egy cég.

Bencsik János szerint nem véletlenül, hiszen a víz felett való rendelkezés fontosabb még az energiahordozók birtoklásánál is. Víz nélkül ugyanis nem lehet élni. (Magyar Hírlap, 2007. október)

2009-03-28T14:27:00.001+01:00

Az elmúlt csütörtökön újra ült Komárom önkormányzata. Nyolc órán keresztül élveztük egymás társaságát. Mindig öröm számomra a hasonló együttlét…

Interpellációmat a polgármesterhez intéztem. Ahogy illik. Felhívtam a figyelmét arra, hogy biztosan az idő hossza teszi, de januári interpellációmra, mikor a kórház helyzetéről voltam bátor érdeklődni – a válaszadásra 30 napja van ilyenkor -, elmulasztott választ adni. Ő erre bölcsen azt mondta, hogy: „a kórházzal kapcsolatban nincs semmiféle munkaköröm, ami az önkormányzattal összefügg”. Nocsak. Tehát a város területén működő kórház helyzete nem szívügye annak a polgármesternek, aki tisztségénél fogva tagja a kórházat felügyelő grémiumnak. Hogy jöjjenek érte késve a már nem saját mentői!

A másik hozzá intézett kérdésemben arról bátorkodtam érdeklődni, hogy miért nincsenek kiírva magyar nyelven Komárom elővárosainak nevei (Nová Stráž, Ďulov Dvor, Hadovce, stb.). Erre ugyanis a szlovákiai törvények lehetőséget adnak. Erre a kérdésemre írásban kapok választ. Remélem válasza később érkezik az új, magyar nyelvű Őrsújfalu, Gyulamajor, Gadóc tábláknál.

Utólag is bocsánatot szeretnék kérni a teremben ülőktől, hogy a teljesített/teljesítetlen határozati javaslatokkal raboltam drága idejüket. Azért nem hiszem, hogy káros lenne, ha az ember felhívja a figyelmet arra, hogy a Klapka téren rohadó poliklinika épülete ügye már 5 éve nincs rendezve (373/2004-es határozat). Mikor rákérdeztem, hogy felvették-e a kapcsolatot az elmúlt években a kórházat működtető Forlife n.o.-val, hogy igaz-e, hogy mint üzemeltetőnek neki van opciós joga az ingatlanra? Megkérdezték-e, hogy igényt tart-e az épületre. Ha nem, akkor érveltek-e ezzel a megyei elnöknél, aki korábban már az MKP-s többség ideje alatt sem volt hajlandó ez ügyben kommunikálni (a szemkórház ügye is hasonló lehet??). Erre az alpolgármester nő támadásnak vette kérdésemet és nekem rontott, mint idegen nemzetiségű a szülőanyjának. A legerősebb érve az volt, hogy a határozat nem tartalmazza azt, hogy a kórház üzemeltetőjének elővásárlási joga lenne. Azt is mondta, hogy ha akarom, szavazzak a pont végleges törléséről. Megrettentett, hiszen az ember megijed, ha fennáll a gyanúja annak, hogy ő az, aki töröltetett egy város érdekében álló pontot. Az viszont nyugodt marad, aki nem tesz az ügyben semmit. Mi van itt kérem?

Aztán a 883/2008 és a 955/2088-as határozattal kapcsolatban érdeklődtem, hogy miképpen áll a Szent István királyunkat ábrázoló szobor ügye. Érkeztek-e be pályázatok a szobor elkészítésére? Döntött-e már az erre hivatott bizottság? Láthatná-e a testület a beérkezett terveket? Csend honolt a teremben. Válasz majd levélben a hivatalvezetőtől. Emlékeznek a Jókai Közművelődési Egyesület a gazdája a kiváló ötletnek, hogy a Lúdpiac téren emeljen a komáromi magyar közösség egy Szent István szobrot. A város a nemes kezdeményezés élére állt és azóta csak suttogás és félreértések vannak az ügy körül.

Az ülés többi részében rendkívül sok fontos dolgot érintettünk.

A harcsási disznóhizlaldák ismét szóba kerültek, hiszen volt, akinek felajánlották az ott lakást, de valamilyen oknál fogva a várakozó listán - lehet, hogy 10 éve - szereplő emberek közül néhány inkább visszautasította az odaköltözést. Azt is hallani, hogy sok ottani lakos reklamál is a büdös miatt.

Előkerült a parkolás kérdése is az ülésen. Novák Tamás képviselő szerint a városban jogot sértenek azzal, hogy a nem fizető, ám nem tilosban parkoló autókra bilincset tesznek. Az alpolgármester nő szerint a rendszer működik. Csak azt nem veszik észre a drágák, hogy még inkább tönkretette a belvárost a fizetős parkolás. Felhívtam arra a figyelmet, hogy tönkre mennek az üzletek és, hogy a déli városrészben azt tapasztalva, hogy csökken a belváros forgalma, díjmentessé tették a parkolást. A polgármester a hasonló szellemben felszólalókra úgy reagált, hogy nem igaz, hogy a fizetős parkolási rendszer tönkretette a belvárost. Demagógiával vádolta meg az ebben a szellemben felszólalókat, sőt azt találta mondani, hogy gyakrabban kellene a tisztelt képviselőknek sétálniuk a belvárosban.

No, kedves Tibor! Én már akkor a nagyapám kezét fogva korzóztam, az akkor tömött belvárosban, mikor Te még csak turistaként jártál a városban. Ha meg éppen itt tartunk, akkor nem lenne haszontalan, ha végigcsattognál a Nádor utcán az alkalmazottaiddal együtt. A kampányszökőkutad alatti víztartály alámossa a Kormorán melletti (ha tudod melyik a volt Kormorán…) lakóházat. Aztán a szivárgó szökőkútból az elektromos vezetékek kilógnak. Ezek életveszélyesek az ott sétálókra, vagy az arra szaladgáló csemetéinkre (a sajátodra, az enyémre…).

Azt is látnád, hogy a kampányburkolatod süpped, fejre esnek rajta a magas sarkúban közlekedő hölgyek.

Az útfelújítás és a szökőkút jó ötlet volt, azt leszámítva, hogy hagyomány és környezetidegen az utca e részén. Ahogy a nemrégiben ültetett fák is.

Az információs számítógép nem működik, de ezt jobb esetben csak a turisták veszik észre, ők meg nem szavazhatnak rád.

Ez az utca első 20 métere volt. Ha néha beszélsz is az ottani polgárokkal, akkor megtudod azt is, hogy az utca felújításkor az elektromos vezetékeket csak a Klapka tértől a múzeumig újították fel. Ez azt jelenti, hogy mindennaposak az áramkimaradások a Nádor utca híd felé eső részén. A bank például a szomszéd utcán keresztül szerzi az áramot, mert rendre szétesett a rendszere. Ha erről nem tudtál eddig, most szívesen tájékoztattalak. Viszont ha tudtál róla, és nem tettél a problémák kiküszöböléséért, akkor sajnos nem vagy méltó Komárom polgármesterei székére (hogy téged idézzelek: „nem rosszból és pozitívan mondom ezt”)

Érdemes visszaidézni még néhány mondatot a sok pozitívum mellett, amiről a városi és lakáj média majd úgyis tájékoztat bennünket.

Megszavaztunk egy rakás pénzt egy sportpálya építésére, de bizonytalan volt, hogy arra, ami már a hetesen lassan elkészül, vagy egy újra. A város kinnlevőségei még mindig magasak Győrfy László képviselő 114 millió korona szintet említett, ha jól emlékszem. Dubány Imre képviselő arra kérdezett rá, hogy miképpen fizettek ki egy projektre 1,8 millió koronát, ha még tulajdonképpen az nem teljes. Horváth Kornél kíváncsiskodott, hogy annak ellenére, hogy a versenybizottság nem adott el egy lakást sem, hogy kerül a lakáseladásból való bevételi oldalra 2,5 millió korona. Természetesen mindegyik kérdésre érkezett ilyen-olyan válasz a hivatal részéről.

Az ülés óriási pozitívuma, hogy sok-sok civil szervezet részesül városi támogatásban. Azt gondolom, hogy eddig nem látott mértékben. Az irány rendkívül jó, gratulálok a városvezetésnek hozzá.

2009-03-17T07:53:00.000+01:00

Tegnap ültük egyik legnagyobb nemzeti ünnepünket. Hosszú idő után ma megvásároltam egyetlen magyar nyelven írott napilapunkat. Szégyen! Címlapon a budapesti események feltupírozva és a fasisztoid szlovák tanerő rendőrautóba gyömöszölése. Néztem elölről és hátulról a lapot, de a márciusi megemlékezésekről egy árva szót sem körmöltek a szabad sajtó élharcosai. Előfordulhat persze, hogy majd holnap vagy holnapután közölnek friss hírt a március 13-án, 14-én, vagy ne adj Isten 15-én szervezett ünnepségekről. Csak óvatosan, megfontoltan, ahogy annak idején az Új Szós liberókhoz csapódott korábbi "vezetésünk" tette a lassú lépések politikájával. Lassú lépéseikkel le is csúsztak a történelmi lehetőségekről ezek a drága „divatmagyarjaink”. Vagyis a mi történelmi pillanatainkat kótyavetyélték el ezek. Nem mintha a mozdulatlanság távolabb mutatna(…), de az ember hiszi, hogy az álló gépezetnek még lehet ereje felgyorsulni.

Sajnos sokan vannak, akiknek még ilyenkor az ünnepen is fáj az igazság. Ha viszont állandóan ezekkel a pillanatemberekkel foglalkozunk és nem mondjuk ki az igazat, akkor bizony teret adunk az ő hazugságaiknak.

Úgy, ahogy ugyanennek a bandának tagjai teszik ezt Komáromban. Elkótyavetyélik bizony a jó urak a vagyonunkat és azt gondolják, hogy a polgár nem veszi észre. Pedig ti drága, felelősséget mindig másra hárító „vezetőink”, a komáromi ember soha nem volt ostoba. Csendben figyel, aztán egyszer dönt a sorsotokról. Akkor nem fog számítani a csalás, az ármánykodás, a fenyegetés. Nem ám! Nem lesz többé arra lehetőségetek, hogy úgy magasodjatok ki a tömegből, hogy magatok körül mindenkinek levágjátok a fejét. Azoknak a skalpját gyűjtitek, akik a közösségért élnek és, akik rámutatnak arra, hogy egyszerű árulók vagytok. A csendes tömeg még türelmes. Ez pedig benneteket túlzott magabiztossággal tölt el. Annyira, hogy már a látszatra sem ügyeltek. Egyet azonban ne feledjetek! A magunkfajta egyelőre úgy akart meccset nyerni, hogy a fehér asztal mellett, becsülettel elmondja, hogy ne csináljátok ezt srácok. Még nem támadtunk! Még nem…

Gyalázat, hogy mindezt az egyetlen magyarul íródott szlovák lap hozta ki belőlem és az, hogy sok-sok szemétséget láttam/tapasztaltam ettől a politikailag, személyileg jól behatárolható brancstól az utóbbi időben.

2009-03-12T13:32:00.000+01:00

2006-ban, Brüsszelben az Európa Parlamentben, egy nyílt tárgyaláson az alábbi beszédet mondtam el. Ezért engem, akkor az előző vezetés ki akart záratni a pártból. Az országos elnökség elé citáltak és ott vontak felelősségre, főképpen azok, aki ma már nem ülnek ott. Érdemes erről a mai nyelvtörvényes, Pátria rádiós, tankönyves időszakban megemlékeznem...engedelmükkel. Ne feledjem, ma már azt is tudjuk, hogy sajnos pártomra 2006-ban 50 000 emberrel szavazott kevesebb, mint az azt megelőző parlamenti választásokon.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tájékoztatni jöttünk, mert ezt nem teszi más helyettünk. Beszámolni arról, hogy az Európai Unióban létezik még olyan őshonos, hazájától mesterségesen elszakított nemzeti közösség, amelyről félretájékoztatják Önöket.

A szlovákiai magyarság, mint tudjuk, kényszerkisebbség, viszonylag összefüggő magyar többségű területen él.

Szlovákiában a magyar párt (MKP), 10%-os kisebbségi párt, amely 8 éve. Kormányzásának ideje alatt fogadták el a jelenlegi közigazgatási rendszert (amely minden megyében kisebbségbe szorítja a magyarságot) és a kisebbségi nyelvekről szóló törvényt is.

A Regionális és kisebbségi nyelvek európai kartáját Szlovákia 2001-ben ratifikálta. Ennek rendelkezéseinek megvalósításához mintegy nyolc szlovák törvény módosítására volna szükség.

Az asszimiláció az utóbbi évtizedben felgyorsult, amelynek két fő oka a vegyes házasságok (1930-ban 10%, manapság 30%) és az iskolaválasztás. A magyar gyermekek mintegy 25%-ka szlovák iskolába jár a Felvidéken. Ennek több oka van, melyek közül csupán kettőt említenék meg: a Benes – korszakból hátramaradt félelem és a kisebbségi létből fakadó, hátrányos megkülönböztetéstől való félelem. A magyar nemzetiségű általános iskolások 75%-ka jár magyar iskolába, míg a vegyesházasságokban születetteknek csupán 15%-ka.

Az 1991 – 2001-es népszámlálások között eltelt 10 év alatt 50 000-rel fogyott a szlovákiai magyar közösséghez tartozók száma. Ugyanebben az időszakban a szlovák nemzetiségűek száma közel 100 000-rel nőtt. (1920-ba Szlovákia területén 1,9 millió lakos és ebből 890 000 magyar élt, 2001-ben 5,4 millió lakos ée ebből 520 000 magyar él).

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szlovákiában, a felvidéki magyarság körében hiányzik egy olyan átfogó program amely támogatja az anyanyelven tanulást, hiányzik a magyar – és nemzetiségi kultúrák kidolgozott támogatási rendszere, hiányzik a magyarságot súlytó rendeletek hatálytalanítása, hiányzik a tényleges kétnyelvűség, hiányzik a magyar nyelv egyenrangúsítása, hiányzik az autonómia bármilyen formájának léte.

2009-02-14T20:03:00.000+01:00

A mai napon Cseh Tamás Széna tér című dalát ajánlom minden olvasóm figyelmébe:

http://www.youtube.com/watch?v=dLo2MLNxV_s

2009-02-10T13:18:00.000+01:00

A sok meló és az influenza tette, hogy ilyen régen nem írtam. Készültem egy hosszabb hangvételű írással, ami főképpen a komáromi vízgazdálkodás körüli disznóságokról szólt volna, de egyelőre várok a "nagyurak" lépéseire. Ide talán csupán annyit, hogy egyesek úgy viselkednek, mintha a felvidéki magyar központ kiárusítása lenne az egyetlen érdekük...megbízatásuk.
Közben azért zajlik az élet hazai közéletünkben. Csölösztőn civileket hívtak össze, hogy a szlovákiai magyarság jövőjéről tárgyaljanak. Az egész rendezvény (mind a 20 résztvevővel) arra szolgált, hogy a január 10-i komáromi megemlékezés vitorlájából kifogják a szelet. Ügyes-ügyes. Ugyanazon a napon volt egy stratégiai konferencia Pozsonyban az MKP székházában is. Úgy hallani, hogy színvonalas előadások voltak. De utána Csáky ugyanabban a szellemben nyilatkozott a konferenciáról, mint a január 10-i nagygyűlésre való emlékezésünkről. A vége az lesz, hogy teljesen egyedül marad az elnök úr. A Komáromi járásban már szervezik a háttérben a királycsinálást. Gútán is erről tanúskodott az alapszervezeti ülés. A fő cél úgy tűnik, hogy a párton belüli hatalom visszaszerzése és 2010-ben a SMER-rel való koalíció kötés. Egyébként erre egyedül Bugár alkalmas, ez tény. Csupán arra kell vigyáznia, hogy kivel csináltat magából újra "führert". Az sem elhanyagolható kérdés, hogy mi az érdeke a felvidéki magyarságnak. A mindenáron kormányba kerülés és egy felső 50-es csoport bebetonozása, vagy a tényleges érdekképviselet lehetőségeivel is foglalkozni kell. Megjegyzem a magyarság érdekeinek tényleges képviseletére sem egyik, sem másik nem alkalmas. (folyt.köv.)

2009-01-11T14:00:00.001+01:00

A 2009. január 10-i 1994-es nagygyűlésre emlékező rendezvényt a Csemadok és nem a párt szervezte - a félreértések elkerülése végett. Több fórumon találgatások láttak napvilágot. Ennek elkerülése érdekében fontosnak tartom leírni, hogy a nagygyűlés 10. évfordulója óta minden évben megemlékezünk az 1994-es eseményekről. 2004-ben Bölcs József szervezte, 2005, 2006-os évben én szerveztem, 2007, 2008 és 2009-ben a Csemadok Komáromi Területi Választmánya szervezte a megemlékezést. Ezek az ideit megelőzően mind zártkörűek voltak, ám a sajtó hírt adott róluk.

Az alábbi gondolatokat az 1994-es komáromi nagygyűlés emléktáblájának avatásán mondtam tegnap:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy a Csemadok Komáromi Területi Választmánya nevében megköszönjem Önöknek, hogy elfogadták meghívásunkat a mai megemlékezésre és emléktábla avatásra. Ez az emléktábla a 15 évvel ezelőtti komáromi nagygyűlés szervezői előtti tiszteletet igyekszik jelképezni. Tudjuk minden, hogy nyomokat kell hagynunk. Sokszor halljuk, hogy a múltat le kell zárni. Mielőtt a múltat lezárnánk, annak hibáiból is tanulnunk kell. Bár az 1994-es nagygyűlés az eddigi legjobban megszervezett rendezvénye volt a felvidéki magyarságnak, annak célkitűzéseiből szinte semmi sem valósult meg. A felvidéki magyarság pedig a huszonnegyedik órában van. Az akkori nagygyűlésnek otthont adó Komárom városának lakossága az elmúlt öt évben 3000 fővel fogyott. Ha így folytatódik Komárom elveszik számunkra és nem lehet igazi központja a felvidéki magyar közösségnek.

Tisztelt Egybegyűltek! Azért hívtuk ma Önöket ide, hogy ezzel az emléktáblával egy következő generáció sugalljon Önök felé optimizmust. Azért, hogy megmutassuk Önöknek, volt egy csapatuk és jelezzük, hogy nekünk a ma generációjának szükségünk van Önökre, mert nekünk is kell egy csapat. 1998 óta nem szólította meg Önöket senki. Saját harcukat vívták és vívják a jelenben is. Közben szomorúan tapasztalják Önök is, hogy egyéni céljaikért adnak el bennünket közösségünk választott vezetői. A felvidéki magyar közösségnek nincsenek megfogalmazott, kézzelfogható céljai már több, mint egy évtizede. Választott érdekképviseletünk sosem kezdeményez, csupán mindig az adott helyzetre reagál.Ugyanis, ha kezdeményeznének, akkor igenis ki mernék mondani azt, hogy a nyelvi jogaink csorbulnak, az önrendelkezésről beszélni kell, a régiókat fejleszteni kell, nem magyar püspökről hanem püspökségről szólnánk

Kedves barátaim! Magyar közösségünk jelen társadalmi és gazdasági helyzete megköveteli, hogy nagyobb hangsúlyt helyezzünk nyelvi jogainkra. Ne csak a kulturális és oktatási önkormányzatiságot, hanem a tényleges önrendelkezést követeljük. Ne magyar püspökért, hanem magyar püspökség megalakításáért harcoljunk. A magyar iskolának és a magyar régiók fejlesztésének pedig szintén kiemelt szerepet kell betölteniük a felvidéki magyar közgondolkozásban, közéletben.

Ma az 1994-es komáromi nagygyűlés 15. évfordulóján emlékezni és emlékeztetni jöttünk. Megmutatni, hogy a többség még mindig nemzetben gondolkodik és összetart. Még egyszer engedjék meg, hogy megköszönjem Önöknek, hogy a nagygyűlés lángját egyedül életben tartó Csemadokhoz csatlakoztak.

http://www.felvidek.ma/index.php?option=com_content&task=view&id=10584&Itemid=1

2009-01-10T09:17:00.000+01:00

Az alábbi levelet 2009. január 9-én küldtem az Új Szó stábjának(lapigazgató, főszerkesztő, helyi tudósító, régió rovat szerkesztője):

Tisztelt Főszerkesztő Úr!

Az ünnepek és egyéb elfoglaltságaim miatt eddig nem adódott lehetőségem, hogy boldog új esztendőt kívánjak Önöknek. Tollat ellenben nem csupán ezért ragadtam. Lapjuk 2008. december 31-ei számában sajnálatos módon tudósítójuk vétett az újságírói etika alpvető szabályai ellen. A tárgyalt „Ön hazudik, képviselő úr!" című írásban engem negatív színben tüntet fel az Új Szó, úgy, hogy az én álláspontom megismerésére kísérletet sem tesz. Ezen felül, a tárgyalt időszakban V. Krasznica Melitta, meggyőződésem szerint nem tartózkodott még az ülésteremben. Az ominózus szóváltás – melyet semmiképpen nem nevezhetünk parázs vitának, hiszen vitára a város vezetője, vagy más alkalmazottja és köztem nem került sor – után jegyeztem meg a mellettem ülő képviselő társamnak, mikor a terembe belépni láttam kolléganőjüket, hogy az Önök tudósítója sajnos lemaradt a történésekről.

Az Önök lapjától ez esetben nem kérek helyreigazítást, illetve nem fordulok az újságírói szindikátushoz sem a sajtóetikai vétség miatt. Ellenben felhívom a figyelmüket arra, hogy egyre többen mondják vissza az Új Szó előfizetését és szoknak át az egyetlen magyar nyelven megjelenő napilap vásárlása helyett a hasonló jellegű, szlovák nyelvű félbulvár lapok olvasására. Ez a tendencia azt gondolom Önök számára sem rejt perspektivikus jövőképet. A hétköznapi emberek éheznek a korrekt, nem egyoldalú, elfogulatlan tájékoztatásra.
További munkájukhoz sok egészséget kívánva,
üdvözlettel: Petheő Attila